Nemrég volt a születésnapom, aminek mondjuk én nem szoktam túl nagy feneket keríteni, de azért valami kisebb-nagyobb program, eseménysorozat mindig összerittyen. Ezúttal egy kiadós strandolás után kötöttünk ki a budakalászi Country Tanya Étteremben, az ott tapasztaltakról pedig még aznap, frissen meg is emlékeztem egy facebook poszt keretein belül, de úgy gondoltam megérdemel egy rendes cikket is az eset.

Első ránézésre csábítónak tűnt a hely, korábban is elsétáltam már mellette egy-két alkalommal, de valahogy mindig felmerült bennem a kétely, miszerint ez az egyetlen étkezési lehetőség közel s távol, ráadásul igen komoly az átmenő forgalom is, így aztán nem biztos, hogy rá van kényszerítve a hely arra, hogy túl nagy figyelmet fordítsanak a minőségre, hiszen a nagy számok törvénye miatt mindig lesz olyan balek, aki betér egy kajára. Nos, ezúttal a kedves párom és én voltunk a balekok. Kint ültünk le és bár rajtunk kívül csupán egy másik asztalnál ültek, indokolatlanul sokat kellett várni, mire le tudtuk adni az italrendelést első körben. Már az is megfordult a fejemben, hogy a táskámból kiveszem az italom, mielőtt elájulok a szomjúságtól. Kaja fronton nem lettem lenyűgözve az étlap böngészése közben, mondjuk szívesen ettem volna egy jó steaket, de valahogy nem éreztem azt, hogy a steakek csúcsa sülne itt, így végül egy első olvasatra szimpinek tűnő grill tálat, párom pedig egy baconbe göngyölt májas csirkemellet kért. Eleve gyanúsan hamar érkeztek meg az ételek, majd a csirkecsodáról hamar kiderült, hogy alig lehet késsel elvágni, a máj gyanúsan szaglik, míg a bacon olyan nyers volt, hogy szinte még mozgott. Jelezve a problémát, elvitték az ételt, hogy korrigálják a problémát, én pedig addig ismerkedtem a már ránézésre is inkább csak mennyiségben erős tálammal.

A BBQ oldalassal kezdtem, ami egyébként tök rendben volt, persze sok köze nem volt a barbecue-hoz, mint olyanhoz, de legalább a hús puha, omlós volt és amúgy a szósz is ízlett. A rozmaringos csirkecomb filé viszont csúnyán elhasalt a teszten, rágós volt és az indokolatlanul sok rozmaringtól konkrétan fuldokoltam már, ott is hagytam a két szeletből egyet, az elsőt is csak becsületből ettem meg. Közben az egyébként korrekt sült krumplival próbáltam átvészelni azt a terrort, amit az ízlelőbimbóim kaptak. Persze a krumpli mirelit volt, úgyhogy ez nem számít nagy dicséretnek. A grill zöldség változó állagú és teljesen jellegtelen volt ízre, viszont az abszolút csalódást a csülök okozta. A bőre nem hogy nem ropogott, de szinte nyers volt még, konkrétan majdnem elhánytam magam, a hús pedig rágós volt, tehát nem kell hozzá michelin csillag hogy kijelenthessük, bizony sülhetett volna még. Ráadásul többször, több helyen nagyon pozitív élményeket gyűjtöttem már korábban csülök fronton, így volt viszonyítási alapom.

Közben visszaérkezett a csirketál is, természetesen a már megkezdett étellel és annyi különbséggel, hogy ezúttal a rizs köret gazdagon lett szőrszálakkal fűszerezve. Amikor ezt szóvá tettük egy gyenge mosolynál már többre nem futotta a felszolgáló személyzettől, és még egy bocsánat kérést sem sikerült elmormolni, ami azért ilyen esetben minimum lett volna, és otthagyott bennünket. Most komolyan azt hitte, hogy ezek után akarunk még egy falatot is enni, vagy akár csak egy percet is eltölteni tovább??? Én soha, semmilyen körülmények között nem hagytam még ott ételt sehol, de itt már nem volt gusztusom nekem se tovább enni, vagy tovább maradni. A felszolgáló emberünk kérdésére, miszerint csomagolhat-e, közöltük, hogy óóóó csak azt ne, és teljesen kulturált formában tájékoztattuk a problémákról és hogy ezek után nem szeretnénk a közel 10000 forintos számlát kifizetni. Párom kezdte felvezetni a történetet, de végül én is beszálltam, mert kezdett borzasztó kínossá és kellemetlenné válni már az egész. Emberünk mindenféle belátás nélkül, kioktató stílusban közölte, hogy biztos az ízlésünkkel van a baj, és hogy ide rengetegen járnak és mindenki mindig elégedett. A vita komolytalanságát akkor sikerült végérvényesen nyomatékosítania, amikor közölte mennyire odafigyelnek az ételekre és például a fagyasztott csirkét frissen olvasztják ki. Ok, köszönjük! Haha. Persze még jött a vagdalkozás, hogy mennyit megettem a csülökből, hogy alig maradt hús a csonton, ami egyrészt valós, mivel több helyen is levágtam, vizsgálgattam, de otthagytam, mert ehetetlen volt, másrészt a csülök több mint felét a csont tette ki, és a hús kb. negyedét ehettem meg. Végül hangos „legyetek boldogok”, „tanuljatok még", „ide nem kell többet visszajönni" és „nem ez a számla fog földhöz vágni” kántálás közben búcsúzott tőlünk miközben távoztunk a helyszínről a fogyasztott italok kifizetése után, ezzel is jelezve, hogy nem az ingyenezésre mentünk rá, főleg, hogy maga az ételek ízélménye borzasztó volt, ingyen se szeretnénk újra átélni.

Nektek volt már hasonlóban részetek? Szerintetek mi a korrekt megnyilvánulás ilyen esetben vendég és vendéglátó részről? Nekem/nekünk ez volt az első ilyen, de mélységesen felháborító volt az egész, és a végjáték csak megerősítette bennünk azt, hogy helyesen tettük, hogy nem hagytuk magunkat. Én csak hallottam eddig hasonló esetekről éttermes barátoktól akik minden esetben újra elkészítették a vitatott ételt és/vagy a számla elengedése volt a minimum a hőzöngés és a bunkózás helyett. Nem mintha jelen esetben számítana, de azért további beszédes adat, hogy több budakalászi ismerősöm is megosztotta velem saját, nem kevésbé szörnyű élményét a Country Tanya kapcsán, így aztán a blog történetében először azt kell mondanom, hogy MESSZIRE KERÜLJÉTEK EL EZT A HELYET!!!