A folyton változó, bővülő, megújuló belvárosi forgatag, még pontosabban a bulinegyed kellős közepének egyik legújabb versenyzője a Dob utca és a Kazinczy utca sarkán található Cupákos, ami már nevében is azonnali heves szívdobogást és aktív nyálelválasztást kell, hogy eredményezzen minden húsrajongónál. Aki már unja a hamburgert és a bbq vonatra sem akar felülni, annak keresve se tudnék most menőbb helyet ajánlani, hogy degeszre tömje magát és olyan élménnyel gazdagodjon, amit sose felejt el.

Az ajtón belépve az az érzésem támadt mintha a régi idők hentesüzlete a lehető legjobb érzékkel lenne a modern korba ültetve, ahol kiválóan keveredik a múlt, a jelen és a jövő. A fehér csempék és a menü kiírása a falon is teljesen retro, de szerencsére egy cseppet sem nyomasztó a légkör, nagyon világos az egész hely és a pult mögött serénykedő személyzet is fiatalos hévvel és széles mosollyal teszi a dolgát, miközben egyre inkább irigykedve néztem a nagy asztalnál falatozó társaságot. Ugyan bent is elég sok hely áll a vendégek rendelkezésére, de kint is szép számban lehet akár könyökölve, akár ülve is falatozni.

Szűk két hónapja csupán, hogy megnyílt a hely, de már most elmondható, hogy a jó ételnek gyorsan elterjedt a híre és az új betérők mellett már bizony sok a visszatérő is. Az igencsak szemrevaló állandó étlapon kívül egyébként heti menü is van, így könnyebb izgalmasnak maradni, de azért az alap kínálatot végigenni is jópár alkalom kellene. Az előételek közül nem is lehetett kérdés, hogy a töpörtyűt ki kell próbálnom, amihez savanyított lilahagyma is jár (1190.-). Nagy kritikus vagyok disznótoros dolgokban, hisz, ha valaki nem tudná, én békéscsabai vagyok eredetileg és számtalan disznótorban segédkeztem én magam is, így aztán különösen magas a léc ilyen téren. Nos, ennél erősebb kezdést nem is kívánhattam volna, hiszen a tepertő ízre és állagra egyaránt hibátlanul teljesített. Kellően ropogós, ízletes, amihez a parasztkenyér és a hagyma is tökéletes társnak bizonyult. Ugyan farkaséhesen érkeztem, a tál felénél már kezdtem érezni, hogy bizony ha ezt mind befalom, akkor nem lesz folytatás! A kép kissé csalóka, bizony nagyon mély ez a tál, haha!

Italok terén nem az extrém dolgok dominálnak, itt ne keressen senki kézműves sörkülönlegességeket, de nem is baj ez, én teljesen elvoltam a HB búzával. Főételek terén a zúzapörkölt, a konfitált kacsacomb, a sörben sült csülök, a malaccsászár, a marha- és a sertésoldalas is mind igazi nagyágyúnak számítanak, nekem viszont egyértelműen a kolbászokat kellett megkóstolnom! Alapból három darab kolbász jár egy adaghoz, viszont mivel egyiket sem hagytam volna ki szívesen, így én egy ilyen vegyes tálat kértem, a szintén szemrevaló köretkínálatból pedig a pezsgős káposzta lett a befutó.

Azt kell mondanom, hogy kevés olyan étel van a sült kolbászon kívül, ami kapcsán kritikusabb lennék, így aztán hatványozott izgalommal űzött a kíváncsiság. Közben megjegyezném, hogy a húsok a méltán híres Gál Józsitól (MészárSteak) származnak és a Cupákos szakmai stábjával közösen alakul ki a végső receptúra minden esetben. A kolbászok első ránézésre roppant szemrevalóak, elsőként pedig a sertés sütőkolbásznak estem neki. Az első harapással egy időben úrrá lett rajtam a teljes extázis, miközben nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek örömömben. Ennyire tökéletes ízvilágú és állagú és a lehető legjobb értelemben véve zsírtól csöpögő kolbászt én még talán soha, vagy csak nagyon nagyon kevésszer ettem életemben. Persze ízlések és pofonok, de én ezt az élményt keresem minden egyes alkalommal, amikor egy sült kolbászba beleharapok, köszönöm! A merguez kolbásznak (marha) ezek után nem volt könnyű dolga, de sikerült tovább fokoznia az őrületet. Én ugye nagyon szeretem a medium/medium rare cuccokat és hát kérem ezt sikerült itt a lehető legtökéletesebben megoldani úgy, hogy a kolbász közepe még egy pontban kellemesen rózsaszín maradt. Hát ez komolyan mondom már őrület volt a köbön. Mondhat bárki bármit, de ugye a sertéskolbász a kategória csúcsa, de én azért elég nyitott ember vagyok, így a bajor csirkekolbászt se nevettem ki előzetesen, de hát miért is tettem volna, hiszen rendkívül kellemes fűszerezésével és szintén tökéletes állagával ugyanúgy a legnagyobbak közé emelte és mindhárom kolbász a képzeletbeli dobogó legfelső fokán várja, hogy befaljuk őket. A kolbászok ára egyébként 1890/1990 Ft.

Ez már persze így önmagában is több, mint meggyőző, de azért ugye az se baj, ha a körítés is rendben van. A korábban már megismert parasztkenyér ugye itt is jó partnernek bizonyult, na de a pezsgős káposzta aztán tényleg megadta azt a bizonyos kegyelemdöfést. Én alapból imádom a párolt lilakáposztát az ilyen kaják mellé, na de ez a pezsgős kápi, rendkívül izgalmas, különleges fűszerezés és pont jól eltalált még picit roppanós de már tökéletesen puha állag jellemezte, abszolút csillagos ötös köret. A háromféle mustár közül is nehezen tudnék egyet kiemelni, hiszen a tormás-körte mustár egy igazi különlegesség, nekem a csirkekolbászhoz illett a legjobban, de a rozmaring-zöldbors mustár és a „sima” mustár is abszolút top ligás volt. Köret fronton azért még felhívnám mindenki figyelmét a kolbászos paprikás krumplira, ami azért nem éppen megszokott ebben a kategóriában.

Nem vitás, új kedvencet avattam, ráadásul egy számomra igencsak szívemhez közel álló műfajban. Korábban próbálkoztam egy-két talponálló hentes üzletben de inkább kevesebb mint több sikerrel. Itt viszont pont úgy és annyira fröcsög a zsír, ahogy kell, az étlap sokszínűsége, ami a jövőben csak tovább fog gazdagodni, valamint az igencsak kedvező nyitvatartási idő a lokációról nem is beszélve, mind előrevetítik a visszatérési index magasan szárnyalását. Nem elhanyagolandó tény, hogy annyira jól meg lett oldva az elszívó rendszer, hogy konkrétan nulla zsírszagot éreztem ottlétem alatt és bizony akkor sem kell elkeserednie egy kisebb vagy nagyobb társaságnak sem, ha valaki nem eszik húst, hiszen vega opció is található az étlapon. Szerdánként lángos nap van a Cupákosban, elég spéci feltétekkel, emiatt és a szintén ínycsiklandozónak hangzó fasírtos zsemléért is mielőbb vissza kell térnem. Ez tényleg egy olyan hely, amire szüksége volt már Budapestnek!

Megjegyzés: Az étterembe nem inkognitóban, hanem meghívásra érkeztem (a vendéglátásért végül nem fizettem), így értelemszerűen a helynek lehetősége nyílt tudása legjavát nyújtani, ami egyébként minden esetben elvárható, és bízom benne, hogy minden betérő vendég ugyanazzal a minőséggel fog találkozni mint én, illetve a cikkben leírtak, ellenkező esetben nyugodtan jelezzétek a problémát akár a helyszínen, akár felém.