Ahhoz képest, hogy mennyire szeretem a májat, már nem is emlékeztem, mikor készítettem valamilyen máj központú ételt utoljára, így aztán hamar elhatároztam, hogy alkotnom kell valamit ebben a témában. Gyorsan összeállt a kép, hiszen egy ideje bevetésre várt már a Sárréti Chilifarm eddig számomra ismeretlen terméke, a Balogh Dani receptje alapján készült Lecsókolom, így aztán meg is született a döntés, hogy egy igazán belevaló lecsós májat fogok készíteni, de az elkészült étel elsöprő erejére még én sem voltam felkészülve...

Kezdésként egy evőkanálnyi sült zsíron szép pirosra pirítottam 24dkg felkockázott füstölt főtt császárszalonnát (10perc), majd jöhetett a kockázott vöröshagyma (32dkg) pirítása, ami egy újabb 10 perces folyamat volt. Csupán sóztam és borsoztam ezt az alapot, amihez 1-1 apróra kockázott paradicsomot és lecsópaprikát is dobtam. Felöntöttem 1dl vízzel, 1-1 tk őrölt édes pirospaprikával, morzsolt majorannával, némi kurkumával és szerecsendióval is fűszereztem az alapot, amit kb. 5 percig kevergettem, mielőtt hozzáöntöttem volna a fentebb említett chilis csoda elixirt (tv paprika, kápia, hagyma, paradicsom, olívaolaj, piros jalapeno, fűszerpaprika, só, bors).

Öt perc rotyogtatást követően landolt a lábasban az előzetesen megtisztított és kicsit kisebb darabokra vágott csirkemáj (65dkg) is, majd újabb 1dl víz hozzáöntését követően 15 perccel később késznek ítéltem meg ezt az igencsak elvadult értelmezését a lecsónak. Nagyon komoly, hogy egyébként az egész alap úgy nézett ki, mintha valami nagyon menő marhapörkölt lenne, miközben iszonyatosan durva chili illat kerítette hatalmába az egész konyhát.  Közben megfőztem 30dkg rizst is, amit végül jó alaposan elkevertem a lecsós alapommal. Nem kóstolgattam főzés közben, de azért a lecsós üveget megnyaltam picit és hát nem várt égési sérüléseket szenvedett a nyelvem, haha, de azért bíztam benne, hogy egy kicsit hígul/csitul majd a történet, mire elkészül...

Tévedtem. Nem igazán tudom finomabban megfogalmazni, de ez valami egészen embertelenül kegyetlen erős lett, konkrétan majd kiesett a szemem, potyogtak a könnyeim, miközben mégis kéjes vigyorral lapátoltam befelé az ételt. Nem voltam felkészülve erre a terrorra, szegény páromnak még az orra vére is megindult, haha. Tudom, ez így lehet nem a legjobb ajánlólevél a recepthez, de biztos vannak olyan őrültek, akiknek pont ez hoz kedvet az egészhez. Később, langyosan már nem éreztem ugyanazt a pusztító erejű sokkot, illetve másnap még jobban kiérződtek, összeértek az ízek, de azért az ereje nem igazán csökkent, orrfújás és könnybe lábadt szem nélkül később se tudtam megenni a magam kis adagját. Nem tudom, hogy milyen hígítási aránnyal kellett volna dolgozni, de szerintem ez az egy üveg egy nagy bográcsnyi lecsót is kellemesen feltüzelne, haha. (5 adag)