Nagyon lelkes voltam, amikor megláttam a februári ajánlatait a Don Pepének, hiszen pizza, hamburger és szendvics fronton is egészen extrém és roppantul kívánatos összeállításokkal rukkoltak elő. Aztán sajnos jött a pizzás csalódás, és kissé félve ugyan de második körben a Caramba! névre keresztelt havi kemencés szendvics különlegességgel (1880.-) próbálkoztam az óbudai egységben, ahol az utóbbi időben ebben a műfajban mindig magas minőséget sikerült produkálni.
Első ránézésre erősnek bizonyult a szendó, konkrétan ömlött ki belőle minden hozzávaló, bár leginkább a szószok. Lelkesedésem tapintás hatására erőteljes csalódásba fordult, mivel a szendvics még csak langyos se volt, de cserébe teljesen hideg. Komolyan, olyan érzés volt, mintha az egészet a hűtőből vették volna ki. A szendvics egyik felének elfogyasztása után komolyabban is szemügyre vettem a hozzávalókat és megint fájdalmas következtetésre kellett jutnom. Az, hogy mozzarellát nem igazán találtam, még a kisebbik baj, de a leírás szerinti kukoricás sajtszósszal és besamellel serpenyőben átforgatott darált marhából igazából szinte csak a szósszal találkoztam, viszont egy rendkívül alapos keresgélést követően sikerült 3 apró szem darált húst is találnom. Bacon kockából viszont egy szem nem sok, annyi se került az összeállításba, cserébe annál több kukorica, bab, jalapeno, tejföl, salsa és guacamole, a pizzához hasonlóan megint csak egy fura vega érzetet keltve ezzel.
Rendkívül sajnálom, hogy megint a konyhában hasalt el az egyébként szemrevaló és ínycsiklandozó összeállítás, de egy ilyen hiányos és jéghideg kemencés (értitek: KEMENCÉS!) szendvics elfogyasztása közben a következő fájdalmas vicc jutott eszembe és már csak röhögni tudtam magamban, kínomban:
-Van nálatok melegvíz?
-Van, csak hideg