Nemrégiben egy a Tisza-tónál, egész pontosan Poroszlón eltöltött pár nap során botlottunk bele ebbe a rendkívül szimpatikus helybe már a legelső napon. Mivel még bőven dél előtt járt az idő, ugyan még üres volt az összes asztal a Ladik Halászcsárdában, de szerencsénkre ez egyáltalán nem jelentette azt, hogy még ne lehetett volna rendelni az egyébként hihetetlenül komoly és gazdag étlapról. A legnagyobb bajt az jelentette, hogy borzasztó nehéz volt csupán egyetlen fogás mellett letenni a voksomat...
Mivel nagyon szomorú lettem volna, ha még nem választhattam volna valamit az étlapról, így kötöttem egy olyan alkut magammal, hogy ha már úgyis nagy mákos guba fan vagyok, akkor még egy jó kis desszertnek nekivágok. Viszont mivel már így is eléggé jóllaktam, biztos ami biztos, megkérdeztem, hogy mégis mire számítsak mákos guba torta alatt. Megnyugtattak, hogy ez egy normális kis desszert lesz, ami az én értelmezésemben egy kis szelet süteményt takar... Ezt egyébként a 490 (!!!) forintos ár is alátámasztani látszott. Már a viszonylag hosszas várakozás is előrevetítette, hogy ez bizony nem tréfadolog lesz! Kb. negyed óra múlva meg is érkezett a mű, én pedig csak hüledeztem a látványtól. Egy óriási tál guba, jó sok vaníliaöntettel, rendkívül ízlésesen tálalva. Nagyon finom volt, csak mint otthon. Még ha majd' ki is durrantam a végére, ez akkor is igazán megérte!
Utóbbi idők egyik legkomolyabb éttermi élménye, minden szempontból tökéletes, otthonos, hangulatos kis hely, egészen elképesztő, baráti árakkal, kifogástalan minőséggel!