Gasztro Túra - Saját készítésű ételek, illetve különböző élmények, tapasztalatok a hazai és külföldi ízek világából!

A Street Food Éjszakája 2015

2015. december 14. - Csabi Konyhája

Bevallom őszintén, hogy előzetesen nem különösebben foglalkoztam ezzel a Street Food Éjszakája eseménnyel. Tudtam, hogy lesz, be is volt tervezve, hogy részt veszek, de csak 1-2 nappal előtte ástam bele magam a történetbe komolyabban is. A Flyerz kezdeményezéséről van szó, miszerint a résztvevő egységek vagy külön erre az estére egy különleges étellel, esetleg komplett menüvel, vagy valamilyen akcióval kedveskednek a street food őrülteknek. Ezt elősegítendő egy jó kis összegző oldal is az emberfia segítségére volt, így gyorsan ki is jegyzeteltem a leginkább kedvemre való helyeket, ajánlatokat. A Mit Ettem Ma blog atyjával, Marcival hamar meg is beszéltük, hogy toljunk egy közös túrát, így nem sokkal este 6 után meg is kezdtük hadjáratunkat a Bálnánál!

 

A School Busról korábban egy Burger Blogos cikkben olvastam, jópofának tűnt a hely és a 25% kedvezménnyel kínált struccburger is csábítóan hatott. Ugyanakkor Marcival mindketten kissé félve közeledtünk a buszhoz, mivel a korábban már megismert képek a hambikról nem voltak túl meggyőzőek, valahogy azt a mostanában egyre népszerűbb trendet sugallta, miszerint ugyan van egy jól kitalált koncepciója a helynek, amihez viszont egy legjobb esetben is csak közepes étel társul. Mivel a listám elég csábító volt és hosszú, így nagyon nehéz volt szelektálni, innen is majdnem továbbsétáltunk, de végül győzött a kíváncsiság és hát az akció, hiszen gyors fejszámolást követően a kiírt 2250 Ft-os burgert így - gondoltuk mi - megkaphatjuk ezen az estén 1690-ért, ami már mindjárt barátibbnak tűnt. A busz maga tényleg nagyon jópofa, és még helyünk is volt a fedélzeten, így végül pozitív hangulatban vártuk a hambit.


Lelkesedésünk hamar csökkent, miután megkaptuk a 2250 forintos számlát, érdeklődésünkre pedig azt a választ  kaptuk, hogy ez már az akciós ár. Aha, oké. Szóval direkt erre az estére csináltak egy laminált új étlapot, amin mindenféle jelzés nélkül már az akciós ár van. Persze. Oké. A burger maga nem ígért sok jót első ránézésre, a zsemle egy teljesen alap előrecsomagolt ügy, bár a hely büszkén hirdeti, hogy kizárólag saját alapanyagokból dolgoznak. Ha esetleg mégis tévednék a zsemle származásával kapcsolatban, akkor szerintem az még inkább gáz. 2-3 ezer forintos burgereknél ezeknek a felfújt, súlytalan, szétporladó valamiknek a használatát én szimplán pofátlanságnak tartom, és akkor most nem is kezdek el emlegetni más helyeket, akik szintén ezen az elven működnek. Mivel elég sok kiszemeltünk volt az estére, így mindenhol fél szendvicseket ettünk, bár itt az egész szendvics is határeset lett volna mennyiség tekintetében, ez így viszont felezve tényleg csak egy.két falat volt. Ami megmaradt az egész ízvilágból az az igen hangsúlyos hagymalekvár, az tényleg jó volt, még hosszú percekkel később is éreztette hatását. Ez viszont sajna elég egyértelmű, hogy nem tudta megmenteni a dolgot. A kiírás szerint még snidlinges fetakrém is volt benne, plusz a szokásos dolgok, mint cheddar, paradicsom és jégsaláta. A belváros felé ballagva nehezen tudtuk túltenni magunkat az eseten és még a facebook oldalára is felnéztünk a helynek, ahol csodák csodájára a menülap 1890 forintot mutatott. Remek! Már arra is gondoltunk, hogy a 25% a felár esetleg, haha. Nem szívesen csapongok az időben, de én inkább itt az elején le is akarom tudni ezt a témát. Másnap Marci ügynök visszatért inkognitóban és bebizonyosodott az, amit mi már az este megelőlegeztünk: ugyanúgy 2250 forintért adták ugyanazt a hamburgert. Értitek... Én közben megírtam a magam kis egy csillagos értékelését is, amire jött egy válasz, ami lényegében szóról szóra megegyezett az eseménynél feltett hasonló kérdésre. Meggyőzve nem lettem, egyáltalán. Sőt! Ez akárhogy nézzük, maximális megtévesztés volt a javából. Igazából nem tudom eldönteni, hogy egyébként melyik a nagyobb gáz: 3000 forintot elkérni ezért a gyenge közepes hamburgerért, vagy ügyeskedni az akcióval. Döntse el mindenki maga.



A következő kiszemeltünk a Deep Burger volt az Akácfa utcában, akik nagyon merészen bevállalták a 40% kedvezményt a teljes kínálatra + akciós sör. Ennek megfelelően csurig volt a hely és elég komoly sor kígyózott a pult előtt. Tovább is álltunk egyből és a W35 Rom felé vettük az irányt, ahova én mindenképp el akartam menni, hiszen ezen az estén debütált az új kreálmányuk, a Fish & Chips Burger, ajándékba pedig hagymakarika járt minden menü mellé. Itt is teltház volt, de az egyik asztal pont felszabadult, így gyorsan helyet is foglaltunk. A burger mellé egy-egy sört is kértünk, a várakozás közben pedig megjött a Sárréti ChiliFarmtól Bogár Sanyi is, később pedig Balogh Dani főni is befutott, tehát a jó értelemben vett családias hangulat adott volt. Óriási pozitív meglepetésként ért minket, hogy a személyzet nem aprózta el kérésünket, miszerint félbevágva kérnénk a hambit. Két külön tányéron, a köretet is kettészedve érkezett meg a mű (micsoda figyelmesség!), ami már látványában is megelőlegezte a katarzist.



Elsőként a hagymakarikába kóstoltam bele és azonnal elolvadtam a gyönyörtől. Ritkán kérek hagymakarikát, mert nagyon kevés pozitív tapasztalatom volt eddig, ezután pedig sajnos azt kell mondanom minden próbálkozónak, hogy felejtsék is el, mert ennél jobbat, de még csak megközelítően jót sem lehet készíteni. Ez a hagymakarika maga volt a megtestesült csoda! Baromi vastag, iszonyatosan dögös, ropogós panír, a belső pedig annyira lágy és krémes, hogy megőrülsz, miközben van egy kis finoman csípős felhangja az egésznek. Mint megtudtuk, ehhez majd egy jó kis mártogatós is járni fog a későbbiekben. Ezt mindenkinek ki kell próbálnia! Na de nézzük a másik debütálót is, a halas burgit. Nincs mit szépíteni, ez bizony szintén csillagos ötös. A pihepuha, friss zsemle kapott egy kis citrusosságot, ami ugye kiválóan illik a selymesen puha halhoz, ami szinte elolvad az ember szájában. Remekül alkalmazták a kevesebb több elvét, hiszen némi salátán kívül "csupán" kiváló remoulade mártás került még a burgerbe, valamint néhány szem chips. A chipsből egyébként helyet kapott még külön egy jó maréknyi is a tányéron, és a változatosság kedvéért szintén hibátlan, vékony, ropogós darabról beszélhetünk. Ha pedig ez még nem lenne elég, egy kis tálkában olyan kis kukoricasali van, ami megint csak az egyszerű de nagyszerű elvet hirdeti. A füstös cayenne olyan szinten feldobja az egészet, hogy abba mindketten beleőrültünk. Lassan tényleg kifogyok a jelzőkből... Régi kedvencem a W35, de ez a menü minden létező várakozásomat felülmúlta és minden szempontból egy tökéletes kompozíció volt. Ja, és hogy mindez 1790 forintért? Hát én kérek elnézést. Köszönöm W35 az élményt, csak így tovább!!!




Igazából egy ilyen élmény után már nem sok értelme volt máshova menni, de persze nem hagyhattuk ennyiben a dolgot. Visszatértünk a Deep Burgerbe, ahol kissé csökkent a sor. Beálltunk mi is és végignéztük jópár étel elkészültét a rostlapon és hát nem lettünk túlzottan meggyőzve. A zsemle igen száraznak tűnt, a hús pedig kíméletlenül szárazra sültnek, és azért biztos ami biztos végső lépésként egy vasalóval még az utolsó csepp szaftot is kipréselték szegényből. Közben kezdett egyre feszültebb lenni a hangulat is, rendes kiabálás, számonkérés a türelmetlen vendégektől, akik már nagyon régóta várták a megrendelt ételüket... Velünk és még jó pár sorstársunkkal a sorban fél óra ácsorgás után közölték, hogy minimum másfél óra, mire elkészül a kaja. Na, több se kellett nekünk, elhagytuk a helyszínt.

Azt hiszem, ez volt a legjobb döntés. A listámat előkapva így viszont meggyőztem Marcit, hogy nézzünk el egyik nemrég felfedezett kis kedvenc helyemre, a Retró Büfébe. Két spéci hambival készültek az estére, ebből mi a bárányburgerre mentünk rá, amit 1900 helyett 1500 forintért kínáltak. Korrekt, egyértelmű kiírás hirdette, hogy miről van szó. A már jól ismert közvetlenséggel és odafigyeléssel zajlottak a folyamatok és nem sokkal később meg is kaptuk a már szintén régi ismerősnek számító hatalmas, friss pufiba zárt csodát. Az összeállítás nem lett túlbonyolítva, a 15 dekás húspogácsára ráolvasztottak egy jó nagy szelet füstölt sajtot, illetve a retrós zöldségköreten kívül még a kiírás szerint garam masala került némi majonézzel megspékelve az eddigieket. Én összességében éreztem némi citrusosságot is, illetve nagyon pozitív volt, hogy kiváló módon szaftos maradt a hús, az összeállítás maga pedig hozta a már korábban megismert magas színvonalat. Finoman ütős, mégis harmonikus ízvilágú hamburger volt ez, nem csalódtam!



Befejezésként a Bamba Marha speckó ajánlatát szemeltük ki (diós kockabuci, áfonyalekvár, panírozott pulykamellpogácsa, zsályás sajt, fahéjjal karamellizált bacon, sült hagyma, mayo), a villamos helyett pedig inkább legyalogoltuk a távot, hogy egy kicsit ledolgozzuk az eddig bevitt étkeket. A hely tömve volt, a sor pedig a vendégtér közepéig tartott kb. Már vagy jó 10-15 perce bent álltunk, amikor egyszer csak elénk állt az egyik felszolgáló fiú és közölte velünk, hogy szóltak neki, elfogytak a burgerek... ITT. Nem igazán értettük a dolgot, hiszen honnan tudja, hogy pont ITT fogy el előttünk a burger, illetve mivel mögöttünk még mindig nem állt senki, egy "légyszi srácok szóljatok az új érkezőknek, hogy már nincs több burger" valahogy jobban vette volna ki magát. Na mindegy...

Gyorsan átgondolva a helyzetet, én semmiképp se akartam, hogy egy ilyen csalódással érjen véget az este, így eszembe is jutott, hogy adjunk még egy esélyt az estének és nézzünk el a Che Che Bistrocafeba, amivel már többször szemeztem a villamosról, illetve sokszor belefutottam a helybe a neten börzézve. Elsőként tisztázzuk, hogy ők nem burgereket, hanem szendvicseket árulnak, na de nem is akármilyeneket! Három árkategóriába vannak sorolva 790 és 1190 között, ami akárhogy is nézzük eléggé baráti. Én rögtön vérszemet is kaptam és bekértem egy magyarost (990.-) és egy steak szendvicset (1190.-) is, és ha már lúd legyen kövér alapon egy jó kézműves sört is berendeltem. A hirdetett 20% kedvezmény itt is gond nélkül működött (jéééé!), fizetésnél pedig egy rövid, de kellemes kis csevej is belefért a dologba a Che Che atyjával, aki szintén a pult mögött szorgoskodott. A hely kialakítása egyébként nagyon szimpatikus, jó a design, a szendvicsek elkészültét pedig külön élmény végignézni. Nem spórolnak ki semmit a srácok, megpakolják rendesen a zsemléket, amik előtte kapnak némi pirítást is a sütőben.


Előbb a magyarossal kezdtem, amit széles mosoly közepette tömtem magamba. Sertés karaj filé, bacon és parasztkolbász egyvelege, lilahagyma-almapaprika mix, paradicsom és magyaros szósz került a zsemlébe. Óriási ízkavalkád az egész, de mégsem túlzó. Kellemesen pikáns, markáns ízvilágú az egész. Az én ízlésem még elbírt volna valamivel több pirítást zsemle fronton, de ez még így is hibátlan volt. Na de ekkor jött még csak a totális megsemmisülés a steak szendvics képében. Egy jó kis marha steak húspogácsa a központi elem, kiváló darab. Na de az igazi jobbegyenest a baromira ütős hagymalekvár adta be, egyszerűen gasztronómiai orgazmus volt ez a szendvics, amibe még rukkola is került bőven, valamint cheddar sajt, paradicsom és magos mustár. Ha pedig ez még nem lett volna elég, egy nagyon közvetlen, baráti beszélgetésbe is bonyolódtunk a végén a srácokkal, tovább növelve a már az eddigiek alapján is igen erős szimpátiát a hely irányában. Én nagyon szurkolok nekik, mert tényleg nagyon jó, amit csinálnak és végtelenül szimpatikus az egészhez való hozzáállásuk! Nézzetek be hozzájuk mindenképp, akár egy jó reggelire is, hiszen már reggel 7-től (!!!) nyitva vannak.



Összességében 5 óra leforgása alatt 6 helyre látogattunk el, és végül 4 helyen sikerült is ennünk. Nagyon durván szélsőséges élményekkel gazdagodtunk, az est vitathatatlan győztese a W35 lett, de a Che Che is nagyon erősre vizsgázott, illetve nagyon örülök, hogy megismertem a helyet! A Retró Büfé hozta a már megszokott minőséget, a School Busra meg inkább nem is pazarlok több karaktert, megkapták már tőlem a magukét, illetve inkább csak a szépre próbálok emlékezni, hiszen szerencsére pozitív élményekben még így sem szenvedtünk hiányt.

Marci cikkét ide kattintva olvashatjátok a Mit Ettem Ma oldalán.
 

A bejegyzés trackback címe:

https://csabikonyhaja.blog.hu/api/trackback/id/tr678576900

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.