Nem is olyan régen már teszteltem a Töltött Kürtős által újradefiniált kalácsokat, és bár elkötelezett rajongó nem lettem, már akkor a kiszemeltek között szerepelt egy másik versenyző, a Hoppácska, akik egy folyamatosan változó kínálattal és nem utolsósorban sós kalácsokkal és ennek megfelelően igen elvadult sós töltelékekkel is várják a látogatókat. Ráadásul pont belefutottam egy akciójukba is, aminek köszönhetően egy 10% kedvezményre jogosító kódot is kaptam, így aztán egyértelmű volt, hogy nem halogathatom tovább, hogy ellátogassak a Ráday utcában található kis egységükbe.

Dél körül érkeztem az egyébként roppant kellemes, barátságos kialakítású kis üzletükbe, ahol lényegében egymásnak adták a kilincset a vendégek. Ami már elsőre levett a lábamról, az az egészen elképesztő közvetlenség, jófejség és lelkesedés, amivel minden egyes vevőt üdvözöl a kétszemélyes stáb, legyen szó első látogatóról vagy visszatérő vendégről, ugyanolyan precizitással és átéléssel mesélik el a választási lehetőségeket és minden egyes felmerülő kérdésre is készségesen felelnek. Én az édeset és a sósat is ki akartam próbálni, előbbiből a fehércsokis, utóbbiból pedig az olaszos nyerte el leginkább a tetszésemet. Bíztam benne, hogy lesz hortobágyi is, de az sajna nem volt, viszont megnyugtattak, hogy tervben van, hogy újra elérhető lesz hamarosan. Nem mellesleg egyébként még egy nagyon izgalmasnak tűnő francia hagymaleves is volt aznap a kínálatban, amiben kétszer sült kalács darabok is kerülnek felszolgálás előtt, hmmm.... Na majd legközelebb!

A várakozás közben szemügyre vettem az elég egyértelmű ársávokat, miszerint vannak az alap töltetek és a prémium kategóriák, előbbi 290, utóbbi 690 Ft-ba kerül, a sós és édes kalácsok ára pedig egységesen 300 Ft. Az én mindkét választottam prémium volt, de rá is szolgáltak az elnevezésre minden tekintetben. A kalácsok itt is készen várják már, hogy egy félbevágást követően megtöltődjenek, de értelemszerűen helyben és aznap sülnek ezek, ehhez kétség nem férhet. Elsőként az olaszost kóstoltam meg, ami egy igen gazdag paradicsomos mártással nyakon öntött pirított húsgombócokat jelentett némi kakukkfüves sajttal a tetején. A kalács elég masszív, inkább naturalista ízvilágú, én el tudnék képzelni esetleg egy kis füstölt sajtot is a tésztájában akár, vagy egy kis pikáns fűszerezést. A húsgombóc és a paradicsomos szósz is abszolút rendben volt, bár az én ízlésemnek kissé fűszerhiányosnak mondható, nem lenne hülyeség tartani készleten valami chili ügyet az olyan elvetemült embereknek mint én, haha.

Kissé tartottam az édes kalácstól, mivel nem vagyok nagy édesszájú, de persze a minőségi, finom dolgoknak én se tudok ellenállni, viszont így aztán duplaszigorsággal tekintek minden ilyesmire. Szerencsére teljesen alaptalanok voltak a félelmeim, hiszen azt hiszem a lehető legjobb választás volt a fehércsokis töltelék, amire még sós pisztácia és gránátalma is került és igencsak csábosan nézett ki a kész mű. A kalács teljesen rendben volt ebben az esetben is, igen masszív tészta, kellemes cukrozású, viszont a nagyágyú bizony a rendkívül lágy fehércsoki, ami szerencsére egyáltalán nem volt se fojtós, se fogfájós, a lehető legbársonyosabb finomság volt ez, mondom ezt én, mint nagyon nagy édesség kritikus. Engem ezzel nagyon megvettek!

No, hát a visszatérésre hamar sor került, hiszen még ugyanazon a héten, pénteken újra előkerült a hortobágyi kalács, nekem pedig kötelező volt visszatérnem. Elég nagy kritikus vagyok hortobágyi palacsinta téren, egy kezemen meg tudom számolni a jó élményeket, amiből az egyik a saját készítésem. Itt viszont szerencsére mindent a lehető legnagyobb rendben találtam. A harsány ízek helyett az egyensúlyé volt a főszerep, amit ugye néha nehezebb elérni, mint gondolnánk, de ez esetben nagyon jól működött. A tanyasi csirkecomb filé álomszerűen omlott a számban, miközben a mártás és a tejföl kombója a lehető legjobban dolgozott össze a tökéletes összhatás érdekében. A kalács jelen esetben valami egészen elképesztően jól teljesített, sokkal jobban bejött mint az első alkalommal. A titokra hamar fény derült, miszerint akkor nem a fő mágus szakács készítette a tészta alapot, ami egyébként még úgy is jó volt, na de ez, ez aztán az etalon. Ropogós, friss, és egyszerre könnyed, de mégis masszív. Így kell ezt csinálni! Plusz bizony azt is megtudtam, hogy régebben kísérletezgettek különböző kalácsokkal, mint például sajtos vagy csokis tészta, de állítólag az igen intenzív töltelékek miatt nem igazán tudott érvényesülni mindez, úgyhogy jegelve lett a projekt.

Bizony nagyon melegen ajánlom, hogy tegyetek egy próbát a Hoppácska különleges kürtőskalácsaival, hiszen itt tényleg egy élmény minden egyes eltöltött perc. Ráadásul most egész decemberben lehet kis kártyákat húzni a kihelyezett adventi naptárból, én jelen esetben egy ajándék teát nyertem. Egészen biztos, hogy nem utoljára kalácsoztam itt. Bravó, csak így tovább srácok!