Gasztro Túra - Saját készítésű ételek, illetve különböző élmények, tapasztalatok a hazai és külföldi ízek világából!

Gasztro kalandozások Japánban I/II.

Fantasztikus ízek, extrém különlegességek a felkelő nap országában

2019. június 04. - Csabi Konyhája

A múlt héten 3 koncertet is játszottunk zenekarommal Japánban, ami összesen 4 nap ott eltöltött időt jelentett. Ahogy azt persze előzetesen gondolni lehetett, eléggé feszített volt a tempó, szoros a napirend, így persze közel sem sikerült annyi mindent felfedezni, mint amit ilyenkor szeretne az ember, de az alvásidő rovására még így is elég szép számban gyűltek az élmények, emlékek, gasztro vonalon pedig különösen sok finomságot, érdekességet sikerült megkóstolnom, a beszámolót végül pedig két cikkre bontottam a könnyebb befogadhatóság végett, mivel olyan hosszú lett az anyag.

img_1657.JPG

Első körben Budapestről Pekingbe repültünk az Air China légitársasággal, ami egy jó kis 9 órás út volt, szerencsére minden rendben ment, sima volt az út, a személyzet is végig kedves és segítőkész. Én egy pekingi söröcskét kortyolgattam az úton, amit igazából egy korrekt lager sörnek neveznék, ami kellemes útitársnak is bizonyult, kettő elfogyasztása után pedig gyorsan el is szenderedtem 1-2 órára, haha. Kaja fronton mondhatni a szokásosnak mondható sokszínű tálca érkezett, egy kis tálban zöldséges-felvágottas válogatás, egy nagyon kellemes kis desszert különlegesség, egy friss zsemle, főételként pedig jelen esetben egy nagyon jó marhás rizses megfejtés, aminek egyébként egy állítólag szintén korrekt csirkés alternatívája is volt. Pekingből már csak egy laza 3 órás út vezetett Oszakába, szinte ugyanazzal a kajás tálcával, annyi különbséggel, hogy a marhán kívül halas főétel is volt, én ez utóbbi mellett döntöttem, hogy egy kicsit ráhangolódjak a következő napokra, haha, jól is teljesített a halacska. Egyébként még itt a repülőn belefutottam egy elég komoly érdekességbe/tévedésbe, ami aztán valahogy végig is kísérte a következő napokat. Láttam, hogy a stewardessek folyamatosan valami kancsóval rohangálnak fel-alá és egyszer én is kértem belőle mert már borzasztó szomjas voltam ébredés után, és mivel mindkettőnk száját elhagyta a ’water’ szó, így aztán igen kellemetlenül ért az élmény, amikor egy jó nagyot belekortyoltam a meleg(!) és teljesen érthetetlen ízvilágú folyadékba, ami olyan volt mintha egy kávéfőzőn ment volna keresztül a víz a felszolgálás előtt. Elég kegyetlen élmény volt, ízre és szagra egyaránt behatárolhatatlan, de becsületből azért csak letoltam.

img_1628.JPG

img_1641.JPG

img_1649.JPGEsti érkezésünk után első utunk a hotelbe vezetett, ami egy nagyon zsúfolt, központi városrészben volt, mindenhol villódzó fények, szűk kis utcák, rengeteg ember, a finoman szemerkélő esővel együtt pedig volt némi Szárnyas Fejvadász hangulata az egésznek. Drága vendéglátó/szervező/kísérő barátaink, akik egyébként eredetileg franciák, gyorsan meg is hívtak egy helyi söröcskére, és a továbbiakban nem is pazarlok több szót erre, miszerint nagy általánosságban elmondható, hogy ezen a fronton semmi különlegessel nem volt dolgom, erős közepes, illetve egynek elmegy kategóriájú sörökkel  volt leginkább dolgom. Itt kiemelném, hogy a boltokban vásárolt termékekre az adott bolt logójával ellátott kis matrica került minden esetben, ami feltételezésem szerint elejét veszi az esetleges problémáknak, ha esetleg még máshova is betér az ember. Bár hulla fáradtak voltunk és egy igen mozgalmas nap elé néztünk, még azért este csavarogtunk egyet és az első szimpatikus kis utcai kajáldánál meg is álltunk, ahol ugyan némi nyelvi nehézségek akadtak, végül a takoyaki névre hallgató helyi specialitásra böktünk, amivel a későbbiekben lényegében minden sarkon találkoztunk. Egy 12 darabos kiszerelés 600 jenbe (kb. 1560Ft) került és az idős bácsi frissen készítette el az adagot. Az étel mibenlétéről csak később nyertünk tudomást egy gyors wikipedia keresést követően. Alapvetően ez egy olyan tészta golyók sokasága amiknek a közepében egy kis polip kap helyet, az egész tetejére pedig különböző szószok és egy komolyabb fűszeres szórás is kerül, összességében pedig egy igen különleges ízvilágot képezve. Mivel farkaséhesek voltunk, persze instant nyelv és szájpadlás leégetés lett a végeredmény, illetve a kissé nyúlós állagú tésztával nehezen ment a megbarátkozás. Nem lett nagy kedvenc, de egynek elment.

img_1696.JPGMég lefekvés előtt tartottunk egy agyatlan bevásárlást is az egyik kisboltban, ahol úgy viselkedtünk mint a kisgyerekek, haha. Tényleg őrület, hogy mennyi minden és milyen különlegességek kapnak helyet a boltok polcain. Nagy kedvencünk lett az a szekció ahol különböző szárított tengeri herkenytűk kaptak helyet, vettünk is rögtön grillezett szárított tintahalat, fűszeres grillezett szárított tintahal lábakat és szárított szardíniát. Ezek elég vegyes érzéseket váltottak ki belőlünk, legtöbbjüket igen nehéz volt elrágni, egyedül a szardínia okozott kellemes meglepetést, savanykásságával és chips szerű roppanósságával. Üdítő fronton nem egyszerű a választás, különösen a nagyon színes, csábító flakonú dolgokkal kell vigyázni, amik bár látszatra azt hirdetik, hogy ’nagyon édes és finom vagyok’ a valóságban ezek nagyon "veszélyes” teák, amiknek a szaga a gumiabroncshoz, az íze pedig a virágföldhöz hasonlít, haha.

Nagyon vártam a hoteles reggelit de végül igen nagy csalódás lett belőle. Csupán főtt tojás, a repülőgépről már megismert csomagolt péksütemény, ami egyébként tegyük is gyorsan hozzá, hogy meglepően finom és friss, valamint ilyen kis tálkákban krumplisaláta szerűség alkotta a reggeli szekciót.  Ennyi.

Később aztán délidő tájt hosszas mászkálás és nézelődés után végül sikerült egy nagyon szimpatikus és autentikus helyet találnom, ahol ráadásul angolul is ki voltak írva a dolgok, ami azért nem egy rossz dolog, úgyhogy ebédre ez pont alkalmasnak is tűnt. Nem csak kívül, de belül is nagyon szimpatikus volt a hely és az asztalnál található kis terminál segítségével tudtam megrendelni a kívánt ételt, ami mi más is lehetett volna, mint egy jó ramen, a rendelés véglegesítésénél felajánlott gyozának sem tudtam ellenállni, úgyhogy még azt is hozzácsaptam a rendeléshez. Kisvártatva meg is érkezett a gyönyörű kis leveske, ami ízre is azonnal elvarázsolt. Pontosan ezt vártam, ezt akartam! És bár nem állítom, hogy idehaza nincs jó ramen, de én az esetek nagy többségében mindig csalódottan távoztam, akár nagy nevű helyekről is. Itt megkaptam azt, amit sokszor hiányoltam: gazdag, erőteljes, telt ízek, frissesség és persze nem utolsósorban igen kiadós adag. A gyoza lényegében egy kis tészta batyu, ami némi húst és párolt zöldségeket rejtett magában és hát gondolom mondanom se kell, maximálisan teljesítettek, úgyhogy a lehető legnagyobb megelégedettséggel és jóllakottan távozhattam a helyről.

Az öltözőnkben milliónyi zacskó chips várt minket minden nap, amiből elég sokat végig is kóstoltam, pillanatok alatt befaltam, azt hiszem most egy darabig mellőzöm is ezt a műfajt. Néhány igazán jó ízzel is találkoztam, ahogy pár kevésbé emlékezetessel is. Ittam pár gépi, dobozos kávét is a kintlét alatt, amik különlegessége, hogy baromi erősek és igazi natúr kávék, semmi cukros élvezet, helyette egy igazi lórúgás az arcba!

A folytatásért katt ide.

A bejegyzés trackback címe:

https://csabikonyhaja.blog.hu/api/trackback/id/tr8514876144

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

motoroskonyhaja 2019.06.05. 19:39:24

" instant nyelv és szájpadlás leégetés lett a végeredmény" Ezért szürcsölnek kint ezerrel az emberek. Lehűtik közben az ételt olyan hőfokúra, hogy ne zúzza szét a szájukat :) Az üdítőik eszméletlen finomak tudnak lenni, Te viszont -szerintem- a búzacsíra- vagy krumpliteájukat kóstolhattad, nnnna, az tényleg penetra :)
A rament én is imádom, ahogy a gyózát is, a gyózát a kétféle szószba felváltva mártogatva valami eszméletlen finom friss, jeges vizet (vagy jó kis sört) kortyolgatva mellé. Ramenből többfélét is kóstoltam kint, mind más volt, de abban megegyeztek, hogy mindegyik laktató és tűzforró.
A végére egy pici megjegyzés: a szárított halakat vagy beáztatják evés előtt (mint itthon pl. a szárított vargányát szokás), vagy aprítják, ezért volt nehéz elrágni némelyiket ;)

Csabi Konyhája · http://csabikonyhaja.blog.hu 2019.06.06. 20:54:48

@motoroskonyhaja: Köszi a részletes és igen érdekes, informatív hozzászólást! :) A szürcsölést értem én, csak ebben az esetben tűzforró tésztagolyókról volt szó, azt nehéz lett volna szürcsölni, ellenben egészben bekapni, illetve hanyagul félbeharapni már annál tűzveszélyesebb próbálkozás volt.
Húúú erre a szárított cuccos beáztatásra nem is gondoltam, érdekes lett volna kipróbálni úgy is. :) Na de majd remélem lesz még rá lehetőségem a jövőben valamikor...