Gasztro Túra - Saját készítésű ételek, illetve különböző élmények, tapasztalatok a hazai és külföldi ízek világából!

Gasztro kalandozások Japánban II/II.

Tengeri herkentyűk minden mennyiségben, egy jó kis sake bár, majd végül minden idők legjobb ramenje egy reptéri étteremben

2019. június 07. - Csabi Konyhája

Íme itt a Japán kiruccanásról írt monstre beszámolóm második része (az előzményért katt ide), amibe aztán igazán komoly dolgokat kellett belesűrítenem. Nincs mit szépíteni, engem minden fronton rabul ejtett Japán, ételek terén pedig még most is beleborzongok, hogy mennyi finom, friss és egészséges ételhez volt szerencsém az elmúlt napokban. Szerintem más egy év alatt nem eszik ennyi tengeri herkentyűt, mint amennyit én befaltam 4 nap alatt! 
dsc07001_1.JPG

Az előző cikkben a repülőutat és az érkezés estéjét, majd az első teljes napot is sikerült lefednem, nézzük a folytatást! Másnap kora reggel már indultunk is kisbusszal Oszakából Nagoyába, ahol útközben egy pihenőnél megállva, két egymás mellett található nagyobb boltot is végig szemléztünk és hát bizony elég sok érdekességgel találkoztunk. Nem volt egyszerű a döntés, aztán egyszer csak megakadt a szemem egy nagyon jól kinéző és még árban is abszolút korrekt sushi dobozon, úgyhogy innentől nem is volt kérdéses, megvan a reggelim, haha! A sushi kiválóan teljesített, ízre és állagra is ötösre értékelném. Azt pontosan nem tudom megmondani, hogy mi is volt benne, de szerintem csak zöldségek. Az igazat megvallva annyira nem is vizsgáltam, csak ettem és élveztem az ízeket. A mellette helyet foglaló kis tasakokkal kapcsolatban nem voltam teljes biztos, hogy mit is eszek, de ha minden igaz, akkor inari sushi volt, azaz tofu kabátba csomagolt sushi rizs fekete szezámmaggal. Kissé édeskés volt a külseje, egy igen kellemes meglepetés volt számomra, összességében pedig jól is laktam az utolsó rizsszemek elfogyasztását követően.

Nagoyába érkezve megint csak nyakunkba vettük a várost és azzal szembesültünk, hogy ugyan már 11 óra is elmúlt, sok hely zárva volt még. Aztán ha találtunk valami tetszetőset, akkor pedig a nyelvi akadályokat sehogy se tudtuk legyőzni. Én mindenképp erőltettem, hogy azért valami autentikus helyre menjünk már, amit végül meg is találtunk egy nagyon kedves kis étterem képében. A nyelvi nehézségek legyőzése végett maga a főnök bácsi jött ki hozzánk és nagyon kedvesen, segítőkészen próbált segíteni, felelni minden kérdésünkre. Én végül egy igen jól kinéző garnélarákos tálra mentem rá, ami szerencsére nem csak képen, de a valóságban is elég brutálisan mutatott. Az egész alapját egy borzasztó sűrű, rettentően borsos, sötét szósz alkotta, erre halmozták a rengeteg tésztát, majd az egészet megkoronázták nem kevés párolt hagymával és a rákokkal. Brutális adag, brutális ízbomba. A tészták amúgy egész kintlétünk alatt teljesen elvarázsoltak, ilyen tökéletes állagú tésztával azért nem minden nap találkozni. Na meg amire itt most mindenképp kitérnék, hogy a mosdók, nem csak itt, de mindenhol, ahol Japánban jártunk, olyan szinten makulátlan állapotban köszöntöttek, hogy én ilyet még nem láttam. Lehet hülyén hangzik, de komolyan mondom, ilyen gyönyörű, tiszta mosdókat se lát minden nap az ember. Amin teljesen lehidaltam az az, hogy sok helyen úgy van megoldva a wc tartály újratöltése, hogy közben a tartály tetején folyó vízzel kezet is lehet mosni. Távozásunkkor a lényegében teltház kellős közepén a kijáratig kísért, majd hangosan és kitörő lelkesedéssel búcsúzott tőlünk a bácsi, megkoronázva ezzel a már amúgy is igen erős összélményt.

Este a koncert után még elmentem sétálni egyet és hát legnagyobb örömömre egy sake bárba sikerült belefutnom. Korábban, még nagyon régen ittam egyet télvíz idején Angliában, az forró volt és egy borzasztó élményként éltem meg, így aztán kicsit féltem a mostani újrapróbálkozástól, de semmiképp se hagyhattam ki, főleg ha már a születésnapom volt aznap. Drága barátom és zenésztársam, Szebi csatlakozott a spontán bulihoz és együtt tértünk be a nem túl nagy, de annál szimpatikusabb kis egységbe. Nagyon kedvesen fogadtak itt is minket, és bár leginkább a kézzel-lábbal kommunikálás működött, azért az egy jó pont volt, hogy egy igen informatív menülapot is kézhez kaptunk, angol nyelvű leírással, ami a különböző szakék ízvilágát részletezte igen élvezetesen. Ha már lúd legyen kövér alapon a legjobb mellett tettem le a voksom, amiből egy deci 900 jent kóstált, és eleve 500 jen asztaldíjról indult az egész/fő haha, de mindegy is. Azért nem minden nap járunk itt. Kaptunk egy kis tálkában valami babcsíra szerűséget is, meg valami beazonosíthatatlan gumis valami is volt még benne, jó borsos volt az egész, úgyhogy igazából mindkettőnknek bejött a dolog. A jeges kancsó víz, mint mindenhol, itt is dukált, na de nézzük akkor a saket! Első élményemmel ellentétben itt hideg volt és az íze is igen kellemes, selymesnek mondható. Nem egyszerű bármihez hasonlítani, bár engem a borpárlatokra emlékeztetett leginkább, nyilván nem véletlenül is hívják rizsbornak, még ha nincs is köze a borhoz. Mindenképpen egy jó kis élmény volt ez (a számla végül 2800 jen = 7300 Ft volt), kár lett volna kihagyni, ja és az az egy kis deci azért elég rendesen fejbe is kólintott azért...

Este a koncert után még egy kis kóborlás belefért a időnkbe, így aztán megint egy ramenezőben kötöttünk ki, ami eléggé más képet mutatott az előző cikkben bemutatotthoz képest. Itt folyamatosan kiabáltak, rohangáltak, teljes őrület volt az egész helyen de valahogy mégis koordinált őrületnek mondanám az egészet. Minden betérőt ordítva üdvözöltek, de a konyhán dolgozók se suttogva beszéltek egymással. A ramen itt is hibátlanul teljesített, ezúttal egy kiadós erős extrát is küldtem bele, de csak félidőnél, hogy azért előtte kiélvezzem még a a természetes ízvilágot. Jár még a nagy pacsi a savanyított gyömbér szeletekért is, alig bírtam abbahagyni a rágcsálását.

Aztán még éjszaka meg kellett indulnunk Tokió felé, mivel délelőtt volt egy fontos találkozónk, illetve bejártunk egy elég kemény gitárgyárat (ESP), ami előtt még belefért egy jó kis benzinkutas szendvics, ami persze frissen készült és egyazon sémát a különböző betétekkel lehetett variálni. Én maradtam a shrimpnél, és hát persze jó döntésnek is bizonyult. Egy egészen elképesztő frissességű kiflibe a némi zöldségen kívül csak a rák és egy kis szósz került. Ebédelni ezúttal egy komolyabb, igen nagy helyre mentünk, illetve most célzottan vittek ide minket és hagytam magam vezetni az étel kiválasztásánál, ami egy eléggé elvadult sushi giga tál volt, viszont sajnos annyira nem okozott akkora katarzist, mint reméltem. Mondjuk annyiból jó volt, hogy helyi barátunk segített, hogy mivel mit is kell csinálni, így például a zöld tésztát bőszen tunkoltam egy pikáns szószba, amit aztán szigorúan hangos szürcsölés közepette szabad csak  elfogyasztani. A sushik rendben voltak, akadt 1-2 egészen kiemelkedő darab is, az viszont nekem nem tetszett, hogy nagyon ragadós volt a rizs, valamelyiket alig bírtam felemelni például a tálról, illetve ennek a szenvedésnek köszönhetően esett szét az egész. A kép alján látható két lefedett kis tálka egyikében egy nem túl emlékezetes leves volt, a másikban pedig egy nagyon fura puding szerű őrület, amiben tengeri herkenytűk is helyet kaptak és az egésznek elég undorító állaga volt, igazából csak becsületből ettem meg. A tálcára már fel sem fért tempurált rákot és zöldséget egy a hozzá való külön szószba tunkoltam, de mély nyomot ez sem hagyott bennem.

dsc06995.JPG

dsc06998.JPG

Másnap a reptéren már nem hittem, hogy bármilyen őrületes gasztro élménnyel gazdagodnék, és hát mekkorát tévedtem. Rendesen végigjártam az összes kajáldát, de valahogy egyiknél se éreztem azt, hogy ez az én helyem lenne, aztán belefutottam egy nagyon kellemes, autentikus kis helybe, ahol nyilván nem véletlenül elég nagy sor is állt kint. Ez lett hát a befutó és egy automatánál kellett fizetni és kiválasztani az ételt a bejáratnál, majd utána vezettek minket a helyünkre, jelene esetben egy a konyhát körbeölelő sorra. De jó! A leves megérkezett, én pedig csak hüledeztem a hatalmas táltól és a látványtól. Aztán megkóstoltam és elborult az agyam. Én ilyen finomat még életemben nem ettem! Nem tudom pontosan meghatározni, hogy mi a titok nyitja, mivel a legfullosabb rament kértem, amihez nem volt részletező leírás, de az egésznek olyan brutálisan füstös ízvilága volt, hogy én ilyennel még sehol nem találkoztam és a lehető legváratlanabbul is ért. És akkor ott vannak még a belevalók: a mindig tökéletes tészta, a vajpuha hús, a tökéletes tojás. Egy mindent elsöprő brutális ízorgia volt ez, aminél szebben nem is búcsúzhattam volna Japántól! Az 1080 Jen = 2810 HUF ár főleg reptéri viszonylatban pedig több, mint jónak mondható.

Aztán végül várt még rám egy kis ráadás, a gépen visszafelé egy kis dobozkában sushi kapott helyet, főételként pedig a halas opció mellett döntöttem a csirkével szemben és hát bizony milyen jó döntés is volt! Nagyon nagy élmény volt ezeket a finomságokat enni napokon keresztül, autentikus környezetben, és bár jó lett volna valami még extrémebb dolgot is kipróbálni, azért vigyáznom is kellett, mert nem jött volna jól valami komolyabb gyomorbaj. Érdekes, hogy borravalózás amúgy nem szokás, szinte rohannak az ember után, ha pár jent ott akar hagyni.  Mindent összevetve az emberek kedvessége, a helyek tisztasága, az ételek különlegessége, frissessége, ízgazdagsága engem teljesen elvarázsolt, Japán pedig minden előzetes képzeletemet felülmúlta és konkrétan az egyik legkedvesebb hellyé nőtte ki magát a szívemben, emlékeimben. Remélem, hamarosan újra találkozunk!!!

img_1811.JPG

 

A bejegyzés trackback címe:

https://csabikonyhaja.blog.hu/api/trackback/id/tr8014876182

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

motoroskonyhaja 2019.06.10. 15:02:18

Húúúú, én is imádom a Rament! Melyik reptéren etted Tokyóban? Narita vagy Haneda? Mert akkor legközelebb én is levadászom. A beszámoló nagyon tetszik, és a hangulata, a véleményed is! Én márciusban voltam kint Japánban, azóta is arról írok a blogomon, annyira tetszett minden ;)

Csabi Konyhája · http://csabikonyhaja.blog.hu 2019.06.11. 10:02:36

@motoroskonyhaja: Na, tényleg azóta is arról írsz? Rálesek mindenképp! :)
Haneda reptér volt, ha esetleg arra jársz legközelebb, akkor ahogy felmész a mozgólépcsőn, jobbra kell fordulni és a kajálda sor legvégén a sarokban található ez a szuper kis étterem, illetve a kint álló emberek sora is segít a felismerésben, mert sehol máshol nem vártak ennyien.
Köszi a pozitív visszajelzést, hát igen, még mindig a hatása alatt vagyok az eseményeknek, pedig egy rövid kis kiruccanás volt...