A carbonara után most egy újabb emblematikus olasz tésztaételt vettem górcső alá. Korábban csináltam már egy elég menő sütőben sült gnocchit, ami után elhatároztam, hogy nem nyugszom addig, amíg nem emelem tökélyre a gnocchi készítési tudásomat. Több receptet is kipróbáltam, különböző burgonyákkal és lisztmennyiségekkel variáltam és végül sikerült megtalálnom a tökéletes elkészítési módot. Ezt fogom most megismertetni Veletek!
Kezdjük a burgonyával! Nálam a B típusú, azaz főzni való, enyhén szétfővő krumpli vált be legjobban erre a feladatra. A legtöbb receptben egyébként azt írják, hogy egészben és héjában főzzük meg, ettől én már a fent említett receptben is eltértem, most pedig kipróbáltam és hamar meg is szerettem a mikrós verziót! Tudom, hogy sokan vannak akik irtóznak még csak a gondolatától is a mikrónak, viszont mivel jelen esetben kulcsfontosságú, hogy semmiképp se szívja meg magát a burgonya vízzel, így én ebből nem csináltam különösebben presztízskérdést. 0.5kg krumplit előbb 5 percre mikróba tettem maximum hőfokon, majd megfordítottam a krumplikat és még 5 percig mikróztam. Ennél többet amúgy szerintem nem nagyon érdemes betenni, ha nagyobb mennyiséget akarunk csinálni akkor maradjunk a hagyományos vízben főzési technikánál. Ezután hámozzuk meg a krumplit majd törjük át/össze, terítsük ki például egy vágódeszkára és hagyjuk picit hűlni. Akár a kiterített felületen, vagy az áttört krumplit egy edénybe helyezve adjunk hozzá 2 tojássárgáját, hintsük meg 2 csipet sóval és 1 csipet szerecsendióval és adjunk még hozzá 100g lisztet, amivel aztán gyors mozdulatokkal, ügyelve hogy ne dolgozzuk túl, gyúrjuk össze a kezünkkel. A tésztába egyébként tetszés szerint akár zöldfűszereket is keverhetünk. A 100g lisztet nem kell szentírásnak venni, azért tekinthetünk rá egy erős kiindulási alapnak, de krumplitól függően ez lehet picit több vagy kevesebb, az a lényeg, hogy egy laza állagú rugalmas kis tésztalabdát kapjunk, amit ezután vágjunk négyfelé és sodorjuk ki lisztezett felületen ujjnyi vastagságúra. Ezekből a kígyókból végül ilyen kis párnácskákat vágjunk le késsel, majd formázzunk mindegyikből kis labdákat a két tenyerünk között, végül pedig egy villával kicsit nyomjuk le, és így meg is kaptuk a végső formáját a gnocchinak. Persze a formákkal kedvünk szerint lehet játszani, ennek a villás dolognak pedig nem csak esztétikai szerepe van, hanem így majd a szószunk is jobban meg fog tapadni. A tészta formázásáról most nagy igyekezetemben elfelejtettem fotókat készíteni, de a fent említett receptben szépen nyomon lehet követni az egyes lépéseket.
Végül lobogó sós vízbe dobjuk a gnocchikat és amint feljönnek a víz felszínére, már kis is szedhetjük. Ezután egy serpenyőben pirítsuk át úgy hogy némi vajat (kb. 30g) is dobunk hozzá, ízlés szerint sózhatjuk, borsozhatjuk és néhány levél bazsalikomot is dobjunk hozzá, ami tök jó ropogósra is fog sülni közben. Amúgy friss zsályalevéllel a legjobb szerintem, de azt nem annyira könnyű beszerezni, nekem a most használt bazsalikommal is nagyon bejött a végeredmény. Amikor már szép aranybarnára pirult a gnocchi, akkor el is készültünk és akár már így önmagában is fogyasztható némi reszelt parmezánnal megspékelve, de most én még egy nagyon menő házi paradicsomszószt is készítettem hozzá, amihez először két gerezd reszelt fokhagymát (10g) két evőkanál olívaolajon egy kicsit megpirítottam (1 perc) majd felöntöttem 3dl passzírozott paradicsommal és alacsony hőfokon 5 percig rotyogtattam miközben 1-1tk sóval, őrölt fekete borssal, őrölt római köménnyel és füstölt paprikával is fűszereztem. A jelzett idő leteltével 10g friss bazsalikomlevelet is dobtam hozzá amit előzetesen egy kicsit megvagdostam. Elkevertem a paradicsomszószban és félrehúztam. Ezzel pedig meg is született ez a mennyei egytálétel!
