Ha pörköltről van szó, nyilván megoszlanak a vélemények, hogy kinek melyik a kedvence, nekem például biztos, hogy a marhából készült különböző verziók jutnak először az eszembe, miközben azért egy jó csirkepöri vagy épp sertés variáns is tud ugyanolyan ellenállhatatlanul finom lenni. Nekem az volt most az apropó, hogy még nyáron egy főzőversenyen zsűriztem, ahol ugyan kifejezetten nem volt szabály, hogy mit kell csinálni a sertéscombból, egy kivétellel mindenki pörköltet készített. Az elkészült ételekkel kapcsolatban pedig nekem "csupán" az volt a legfőbb bajom, hogy nem volt bennük túl sok fantázia vagy épp merészség. Én pedig úgy gondoltam, hogy az alapvető szabályok betartása mellett elkészítem a magam kis vadóc verzióját!
Azt már a legelején tudtam, hogy a sörnek kitüntetett szerepet fogok osztani, ráadásul azt is rögtön elhatároztam, hogy IPA sört fogok használni, az pedig nem is lehetett kérdés, hogy a Soproni termékét válasszam, hiszen egy rendkívül erőteljes, karakteres ízvilágú nedűről van szó. Arról megint csak sokat lehetne vitázni, hogy a sertés melyik részéből a legjobb pörköltet készíteni, én most a lapocka mellett döntöttem. Az egész folyamatot 3 evőkanálnyi sült mangalica zsír felolvasztásával kezdtem meg, ami egy igencsak sarkalatos pontja a pörköltkészítésnek, hiszen nem szabad spórolni a zsiradékkal! Erre dobtam az apróra kockázott vöröshagymát (45dkg), ami nálam megint egy olyan dolog, hogy én nem ismerem azt a fogalmat, hogy túl sok hagyma, haha. Csupán sóztam és közepes hőfokon 10 percen keresztül kevergettem, míg szépen üvegesre nem pirult. Ekkor jöhetett a kockázott hús (60dkg), aminél megint egyetemes aranyszabály az 1-2 centiméteres méret, de abszolút ízlés dolga. Egy ötperces kavargatást követően, amikor egyenletesen kifehéredett már minden egyes húskocka, egy kockázott paradicsom (140g) és egy szintén kockázott kápia paprika (125g) és 4 gerezd reszelt fokhagyma (19g) is a lábosba került, sóztam, borsoztam, 1tk őrölt köménnyel és 2tk őrölt édes pirospaprikával is megszórtam, majd alaposan átforgattam az egészet. Ekkor ízlés szerint némi chilivel, erőspaprikával is megbolondíthatjuk a készülő pörköltet, én az egyik kedvenc chili manufaktúrám, a Burning Angel egyik kiváló termékéből, a Mr. T-ből tettem egy teáskanálnyit bele. Öt perccel később pedig megkezdődött a sörrel felöntés folyamata, amit én egy decinkét tettem meg, amit durván 10 percenként kellett megismételnem. Az első felöntéssel együtt 4 babérlevelet is dobtam még az alaphoz és 1tk majorannával is megszórtam. Sokan bő lén rotyogtatják a pörköltet, ami végülis ugyanúgy el fog persze készülni, csak a pörköltkészítésnek pont az az alapja, hogy mindig csak kicsit felöntve folyamatosan visszapirítjuk zsírjára. Amikor elfogyott a söröm, felöntöttem 4dl vízzel, majd utána már amikor majdnem készen voltam, még egyszer 2dl vízzel.
Amikor újra elértem egy mennyei, sűrű szaftos állagot, el is készült a nagy mű. Ez nálam egész pontos 90 perc volt és a végén még egy csokor apróra vágott friss petrezselyemmel is átforgattam az elkészült műremeket. Közben köretnek én bulgurt készítettem, jó gazdagon fűszerezve különféle zöldfűszerekkel. Már nagyon vártam az első kóstolást, hiszen ránézésre és illatra is valami egészen elképesztő volt az egész és hát bizony ízre és állagra is valami egészen fenomenális lett a pörkölt. A hús mennyei, puha, a szaft pedig kellemesen csípős, erőteljesen pikáns, fűszeres, rendkívül ízgazdag lett. Nem éppen hétköznapi ízvilágú sertéspörkölt született, amit a zöldfűszeres bulgur még inkább egy új szintre emelt. (3 adag)
