Valencia Spanyolország 3. legnagyobb városa, az első kettőhöz (Madrid és Barcelona) már volt szerencsém korábban. Valencia ráadásul tengerparti város is, így aztán minden adott volt egy csodás és napsütéses novemberi időtöltéshez. Ahogy szoktam, a látványosságokból és a gasztronómiai érdekességekből is alaposan felkészültem és hát bizony elég sok megkóstolandó étel és ital várt rám nem kis, de annál örömtelibb feladat elé állítva önmagamat.
A horchata egy tigrismogyoróból készült ital és eredete a valenciai régióhoz köthető. Az óvárosban található legendásnak számító Horchatería de Santa Catalina egységében kóstoltam meg méghozzá egy farton társaságában, ami egyrészt szinte kötelező párosítás, másrészt pedig egy szintén helyi specialitás, egy hosszúkás, könnyed kis péksüti. (5.35€) Igazából egyiknek se lettem elkötelezett rajongója, de egyszer azért szerintem érdemes megkóstolni. Amúgy nagyon kedves volt a kiszolgálás végig és a helynek is van egyfajta hangulata.
Italok terén, amit még mindenképp meg akartam kóstolni, az az Agua de Valencia, ami narancslé, cava (pezsgő), gin és vodka keveréke, egy igazán ütős kis koktél. Az első helyen, ahol kóstoltam, elsőre ugyan nem tűnt túl ütősnek, inkább nevezném kifejezetten finomnak, de azért az utolsó korty elfogyasztása után éreztem, hogy picit a fejembe szállt az ital.
Burger fronton két egészen elképesztően komolynak tűnő helyet is kinéztem. Az egyik ilyen a Hundred Burgers, ahol tavaly és idén is a világ legjobb burgerének szavazták meg a Singular névre hallgató összeállítást. (12.50€) Nos, ez a burger tényleg egy igazi műalkotás, amiről bővebben egy korábbi cikkemben már írtam. (Ide kattintva érhető el.) A menő burgerhez pedig saját IPA is dukált, ami szintén jól teljesített.
Fagyizók terén egy szintén díjnyertes helyet próbáltam ki, a Véneta több helyszínen is megtalálható a városban, én a tengerparti egységet választottam, így a fagyizást egy jó kis parti sétával kötöttem egybe. Nagyon kedves és aranyos volt a kiszolgálás és a kapott adag is hatalmas volt. Pisztácia és mandarin ízeket kértem, nagyon tetszett, hogy mindkettőben voltak kis darabkák is és hát összességében ízre, állagra és adagra is kiválónak mondanám a fagyit. Ja és a tölcsér is nagyon finom volt. (6€)
Kraft sörözőkből is elég sokat kinéztem előzetesen, elsőként a Bukowski Craft Beer Bar kedves kis egységét látogattam meg. Rendkívül szívélyes volt a fogadtatás végig hibátlan vendéglátással, kedves, nyitott beszélgetéssel megfejelve. Többféle helyi sör is helyet kapott a csapon, de persze a hűtőben több üveges és dobozos ital megtalálható még. Egy kellemes sütőtökös sörrel kezdtem (Pim Pam Pumpkin – Cerveza Tyris), majd egy egészen kiváló barleywine-nal folytattam. Nem túl sűrűn találni ezt a típust csapon, úgyhogy nagyon megörültem neki, ráadásul nagyon szeretem is ezt a stílust, ez pedig kifejezetten nagyon jó is volt! (Alquimista – Cervezas Antiga)
Utána átmentem a közeli Olhöps Craft Beer House-ba, ami már egy nagyobb hely volt többnyire helyi sörökkel a csapon és persze még nagyobb választékkal a hűtőben. Itt is kiváló volt a hangulat, jó fej csapossal. Kis érdekességként jegyezném meg, hogy míg Madridban mindenhol alapból járt valami kis snack, vagy rendes tapas az ital mellé, itt úgy látszik ez egyáltalán nem divat. Pohár sörök amúgy jellemzően 4.5-5.5€ között mozognak.
A helyi ételkülönlegességek közül a valenciai spéci paella mellett az arroz al horno, azaz húsos sült rizs is a listámon szerepelt és elég komoly kutatómunkát követően döntöttem végül úgy, hogy a Haus Nevallos nevű helyen próbálom ki. Viszonylag késő este volt, túl sokan nem is voltak az egyébként elég nagy belső térrel és szép számú kinti asztalokkal is megfejelt helyen. A google értékelések is elég vegyesek voltak, de valahogy mégis bíztam a helyben. A pincérnő végig nagyon kedves és segítőkész volt, én pedig egész ügyesen elboldogultam a körülbelül egy hónapos spanyoltudásommal. Az említett ételspecialitás mellé úgy gondoltam, megkóstolom itt is a méltán híres Agua de Valenciát! Már az első kortynál kidülledtek a szemeim, ebben aztán volt anyag rendesen! Nem az a kedves kis koktél volt, amit korábban ittam, ez egy igazi bulldózer volt, de még mindig egy szerethető és finom formában. Az étel is nagyon jól nézett ki és ami még ennél is fontosabb, hogy nagyon finom volt! Hivatalosan oldalas, véres hurka, szalonna, paradicsom, burgonya, fokhagyma és csicseriborsó alkotja az ételt és itt jelen is volt minden. Az adagra se volt panaszom és összességében egy kifejezetten jó élménnyel gazdagodtam, ami egy jó bizonyíték arra, hogy nem minden az osztályzat, egy 4-es osztályzatú hely is lehet szuper! (ital+kaja: 20.50€)
A valenciai központi piac a legnagyobb Európában és hát aki ide egyszer ellátogat, azt garantáltan rabul fogja ejteni. Első körben én elég konkrét céllal érkeztem, hogy egy jót reggelizzek a Central Bar by Ricard Camarena névre hallgató egységnél. Különféle ételspecialitásokkal várják az éhes vendégeket állandó és napi étlappal, engem pedig a szendvicsek, azon belül is a Canalla névre keresztelt összeállítás érdekelt a legjobban. (7.5€) A spéci kiflibe véres hurka, rántotta és savanyított paprika került és már első olvasatra is, első ránézésre is és hát első falatra is egy igazi őrület, tömény zsenialitás! A kivitelezés egyszerűen hibátlan! A pékárú friss és fantasztikus, a hurka ízre és állagra is valami egészen elképesztően finom és kellemesen fűszeres, amihez nagyon jól passzol a kiváló rántotta. Mindezt pedig nagyon jól ellensúlyozza a savanyított paprika, igazán remek játékosság az egész. Ez egyszerűen parádés! Szívesen lennék itt törzsvendég!
Többször is körbejártam a piacot és csak ámultam, bámultam... Nyilván a friss húsokra most túl sok figyelmet nem szenteltem, nem igazán volt túl reális gondolat bármit is venni, viszont a zöldségek, gyümölcsök és a különböző ételeket/italokat áruló bódék kínálata valami egészen elképesztő. Legszívesebben mindent is megkóstoltam volna, mindenből is hoztam volna haza. Egészen elképesztő választék és ránézésre igencsak jó minőségű termékek voltak mindenhol, korrekt árakon.
Hirtelen kedvem támadt egyet churrosozni is és gyorsan rálesve a térképre rögtön meg is lett a befutó, a piacon kívül található Orxateria Mercat Central, amit két nagyon kedves és pörgős leányzó üzemeltet. A churros frissen, a szemünk láttára sül, amihez természetesen csokit is kértem és egy hirtelen ötlettől vezérelve gondoltam kipróbálom még egyszer a horchatát is. (6€) A churros egyszerűen hibátlan volt ízre és állagra egyaránt, de ugyanezt tudom elmondani a csokiról is, ez az élményem konkrétan megegyezett a madridi csodával. A horchatával ezúttal se kötöttem örök barátságot, de próbáltam arra koncentrálni a kortyolgatása közben, hogy nagyon egészséges. 
A másik nagy burgerező, amit kinéztem, a Jenkin’s volt, ami egy igazi amerikai stílusú étterem és 2023-ban Európa legjobb burgerének választották az EMMY B névre keresztelt összeállítást. (14.90€) Nos, az elismerés teljesen jogos, már azzal megvettek kilóra, hogy zsemle helyett fánk a keret, de a tökéletes húson kívül a fantasztikus ízvilág és hát úgy az egész összességében egy igazán felejthetetlen élménnyé állt össze. Bővebben egy korábbi Burger Mustra cikkemben írtam az élményről. (Ide kattintva érhető el.) 
Madridban lettem nagy vermut fan, így aztán itt is gondoltam, hogy jó lenni megkóstolni 1-2 italt, amihez nem is találhattam volna jobb helyet, mint a Vermutería L´Aperitiu, ami egész konkrétan egy vermut bár egy már-már ijesztően nagy választékkal. A csapos srác szerencsére nagyon jó fej és kommunikatív, így könnyen ki tudtam választani mindig, hogy melyiket szeretném megkóstolni. Végül hármat ittam és mindegyik kicsit más volt, de mindegyik nagyon ízlett. Van csapon egyébként "a ház vermutja" is, nyilván azzal indítottam a kóstolást. Egyébként elég jó kis kaják is vannak, szóval egy tényleg ajánlott kis hely ez!
Az utolsó kraft sörös hely, ahova betértem, a The Market Craft Beer volt, nagyon kellemes hangulattal, egy nagyon kedves csapos hölggyel és jó kis helyi sörökkel a csapon. Szerettem volna kipróbálni a szintén helyi legendának számító kocsmakaját, a torreznost, ami egész egyszerűen egy sózott, fűszerpaprikázott sült szalonnát jelent, ropogós bőrrel. Ezt egészben vagy kisebb darabokban is szokás tálalni és nem hiányozhat a lime se mellőle, itt viszont sajnos már elfogyott. Végül a fuet is jó választásnak bizonyult, ami egy spanyol kolbászféle, de nem igazán voltam felkészülve, hogy ekkora adagot kapok, ráadásul a mellé pakolt szintén nem kevés keksz is eszméletlenül finom volt.
Egy jó kis tengerparti napfelkelte után valami jó kis reggelizőt kerestem, de semmiképp se szerettem volna tipikus turistás vagy valami nagy franchise helyre menni, inkább valami kis családi vállalkozásra vadásztam, ahova tényleg csak a helyiek járnak. Azt hiszem sikerült az egyik legjobb helyet megtalálnom! Az Algo Senzillito egy igazi családias, barátságos hangulatú hely, ahol egy végtelenül kedves párost találunk a pult mögött és mindketten végig 100-as fordulatszámon pörögtek. Egy jó kis hagymás-krumplis tortillára neveztem be (ami egy spanyol omlett féleség) narancslével és kávéval. (7.5€) Ami az asztalomhoz érkezett pedig egy igazi terülj-terülj asztalkám volt. A tortilla mellé eszméletlenül friss, ropogós kenyeret, egy tál olívabogyót és egy kis tál mogyorót is kaptam még és hát a reggelim minden eleme maga volt a csoda ízre és állagra egyaránt. Valenciában a narancs nemzeti gyümölcs, a világ egyik narancstermesztő-központja a város, én pedig azt hiszem életem legfinomabb narancslevéhez volt itt szerencsém. A kávé is nagyon szuper volt és tényleg tök jó érzés volt egy kicsit a részesévé válni ennek a helyi kis oázisnak, ahol mindenki nagyon kedves, boldog és elégedett.
Muszáj volt visszamennem a piacra, mert egyszerűen azt éreztem, hogy bár ugyan nagyon semmit sem akartam venni, de olyan jó érzés volt ott bóklászni és csak úgy nézelődni. Persze azért még volt egy elmaradásom, hiszen ha már Valencia (elvileg) a paella szülővárosa, akkor azért csak muszáj megkóstolnom a Paella Valencianát, aminek különlegessége, hogy csirke- és nyúlhúsból készül és zöldbabot is tartalmaz. Érdekes, hogy a legtöbb helyen csak csirkével készült verziót láttam, de nem álltam meg addig, amíg nem találtam meg az igazit! A piacon egyébként a legtöbb helyen nincs helyszíni fogyasztásra lehetőség, így vagy sétálva, állva, vagy esetleg kint egy padot találva lehet nyugiban elfogyasztani az ételt. Igazából jó volt, de azért túl nagy katarzist nem okozott az étel, valószínűleg van hely, ahol ezt azért jobban is el tudják készíteni. (6€)
Végül csak nem hagyott nyugodni, nem mehettem haza torreznos kóstoló nélkül! Némi térképes keresgélést követően a Los Gómeznél foglaltam helyet és egy jó helyi Amstel társaságában kipróbáltam ezt az egyébként roppant gusztusosan kinéző szalonnát. (5.6€) Bizony ez ízre is nagyon rendben volt, a hús puha és omlós, a bőr pedig tökéletesen ropogós volt. Ugyan némi sót elbírtam volna, de tetszett a fűszerpaprikás szórás és a lime-os ráfacsarással elért ízvilág is. 
Mindent összevetve egy egészen brutális és rendkívül sokszínű gasztronómia élmények hadával gazdagodtam és nemcsak az italok és ételek, de az emberek hozzáállása, közvetlensége, segítőkészsége és alapvető pozitívitása is nagyon nagyon tetszett! Előzetesen sok helyen olvastam, hogy szinte sehol nem beszélnek angolul, ez egy nagy baromság, szinte mindenhol tökéletesen, folyékonyan, szépen beszéltek angolul, de azért örültem annak is, hogy volt ahol jól jött, hogy magamra szedtem némi spanyoltudást a közelmúltban és ezekben az esetekben is mindig tök kedvesen álltak hozzám, hiszen azért nyilván nem nehéz levenni, hogy még csak ismerkedem a nyelvvel. Ráadásul gyönyörű épületekben és látnivalókban sem szűkölködik a város, ami határozottan feliratkozott a kedvenceim listájára.
Kapcsolódó cikkek:
A nagy madridi gasztrotúra
Barcelonai burger mustrák #1, #2, #3
