Ez egy klasszikus nápolyi étel, aminek az eredetére több érdekes történetet is találhatunk, ha a neten rákeresünk. Az olasz tésztaételek többsége tipikus iskolapélda az egyszerű de nagyszerű fogásoknak. Ez is ilyen! Több receptet is átnéztem, amikből aztán a következőképpen állítottam össze a saját verziómat.

A szardella egy nagyon hálás alapanyag tud lenni, korábban nagy sikerrel készítettem el a margherita con l’anciova siciliana receptet is, így már most is előre borítékolható volt mondhatni a siker. Egy lábasban elkezdtem az olajat melegíteni és én már egyből beledobtam a szardellákat és a megroppantott fokhagymákat is. Amikor már elkezdett sercegni az olaj, akkor még egy percig kevergettem serényen, majd a félbevágott olívabogyókat és a kapribogyót is hozzádobtam, egy újabb egy perc elteltével pedig felöntöttem a passzírozott paradicsommal és sóztam borsoztam. Az eredeti recept szerint chilit is kell/érdemes hozzátenni, ez nyilván ízlés kérdése, én jelen esetben egy elég menő chilisóval oldottam meg a dolgot. Alacsony hőfokon 10 percig rotyogtattam és ekkor nekiálltam a tészta főzéséhez is, így pedig nagyjából egyszerre lesz kész a két folyamat. A tésztát két perccel hamarabb leszűrtem és a főzőléből is tettem félre. A tésztát hozzászedtem a fantasztikusan illatozó, jó sűrű szószomhoz és egy decit a főzőléből is hozzáadtam és két percen keresztül kevergettem-kavargattam, és ez idő alatt a szósz szépen egységesen bevonta a tésztát. A végén még az apróra vágott petrezselyemmel is átforgattam és el is készült a nagy mű.  

Tálalásnál még ízlés szerint sózzuk, borsozzuk. A végeredmény egy egészen elképesztően erőteljes, vibráló ízvilágú, ellenállhatatlan tésztaétel lett, tényleg fantasztikus, hogy milyen fantasztikus ízbomba és nem melleslegesen mesésen szaftos ez a fogás.