Olaszország felfedezése régi adósságom volt már és a tavalyi milánói kiruccanásom után ezúttal a pizza szülőhazájába látogattam el. Nápolyi utamat szokás szerint egy alapos felkészülés előzte meg, mondhatni rutinosan kutattam a legjobb helyeket az engem leginkább érdeklő műfajokban és szépen gyűltek is a szemrevaló helyek. Arra előzetesen is fel voltam készülve, hogy pizzák terén lesz a legnehezebb a választás, de a valóság még engem is meglepett. Konkrétan még az indulás előtt is, sokadjára is újraterveztem, illetve újrarangsoroltam a helyeket. Persze rengeteg mondhatni kihagyhatatlan klasszikus helyet is számításba vettem, de még ezeknél se volt teljesen egyértelmű, hogy most akkor ez a legjobb vagy épp a legrosszabb pizza Nápolyban?! Persze, nyilván ízlések és pofonok, meg a google értékelések se számítanak szentírásnak, így végül próbáltam kicsit lazábban hozzáállni a dologhoz és bíztam benne, hogy nem nagyon fogok majd mellényúlni...
Mivel szokás szerint elég feszes volt a menetrend, így elsőként egy jó kis Vezúv túráról visszatérve egy az állomástól nem messze található pizzériába tértem be. A Pizzeria Vezuviana kellemes egységébe belépve rendkívül szívélyesen fogadtak, majd egy asztalhoz vezettek. Egy QR kódot beolvasva kedvünk szerinti nyelvbeállítás után meg is kezdhetjük a böngészést az igencsak gazdag étlapon. Mivel nagyon sok elég extrém összeállítás is helyet kapott, én hamar elcsábultam. Bár tervben volt egy klasszikus Margherita is, de itt hamar megakadt a szemem a Pesto XXL névre hallgató összeállításon. A tésztára mortadella, kolbász, provola sajt és pesto került, ez utóbbiból pedig a tészta széle is meg lett töltve. Tetszett az eléggé rusztikus megjelenése a kész műnek, de ami még ennél is fontosabb, hogy ízre és állagra is hibátlan volt a pizza. Bár első ránézésre nem voltam benne biztos, hogy sikerülni fog, a vékony tészta ellenére is tök jól fel tudtam emelni a szeletet, aminek a széle pedig egy külön katarzis volt. Farkaséhesen érkeztem és bár elég simán lement a pizza, azért emberesen jóllaktam. Nagyon örültem, hogy itt kezdtem, szuper hangulat, szuper pizzák, ütős ízek, emberes adagok jellemzik a helyet. Az alap pizzák 6€-tól indultak, az extrémebbek pedig 10€ körül voltak, az enyém is annyi volt, de simán megérte.
Természetesen nem maradhatott ki a fagyizás sem. Előzetesen hamar rátaláltam a Casa Infante több egységgel is büszkélkedő fagyizóra, aminek legnépszerűbb helyét próbáltam ki a Via Toledo 258 címen. Természetesen pisztácia fagyiért érkeztem, de tanulva korábbi "hibámból" egyértelműen kis adagot kértem, ami még így is hatalmasnak bizonyult. A fagyi ízre és állagra is mesébe illő, egyszerűen tökéletes, külön kiemelném a ropogós ostya és pisztácia darabkákat a fagyiban, nem utolsósorban pedig a tölcsér is egy hihetetlenül kiváló darab. 2.80€
Kraft sörözőkből több szemrevaló helyet is elmentettem, amik közül elsőként a Chiaia városrészben található Mosto sörözőt látogattam meg. Négy helyen is megtalálható amúgy a Mosto Nápolyban, de megkockáztatom, hogy nekem sikerült rögtön a legjobbat megtalálnom. Nem túl nagy amúgy a hely, hamar meg is telt többnyire helyi arcokkal, a csapos Luca pedig az első pillanattól kezdve elképesztően közvetlen és barátságos volt. Este 6 és 8 között ráadásul egyet fizet kettőt kap akció van a helyen a nagy pohár (400ml) sörre, amit persze ki is használtam. Elsőként egy cask bitter, majd egy bock volt a választottam így a kettőért fizettem 7€-t, ami egy igencsak jó ár. A sörökön kívül elég tekintélyes a rövidital választék is, ezt csak úgy mellékesen jegyzem meg, én szigorúan csak sörözni jöttem.
A második sörös hely a Kitebeer volt, ami inkább tűnt egy turistásabb helynek. A csapon itt is elég szimpi volt a választék, és egy kis zacskónyi popcornnal is kedveskednek a sör mellé, ez egyébként az előző helynél is megtörtént. Itt elég nagy területen vannak kinti asztalok, ahol helyet lehet foglalni, bár én ezeket a jéghideg fém székeket nem igazán szerettem, finoman fogalmazva. Összességében annyira nem varázsolt el a hely.
Természetesen nem maradhatott el a hambizás sem, a DoubleB lett végül a befutó nálam, 2 étterem is található a városban és egy letisztult, egyszerű kialakítású a hely, ahol terminálon tudjuk leadni a rendelést, akár angol nyelven is. Én egy fantasztikus baconjammel megkoronázott dupla sajtburgerre neveztem be és hát nincs mit szépíteni, egy minden nemében tökéletes összeállításhoz volt szerencsém. Bővebben egy külön cikkben is értekeztem már az élményről.
Igazi klasszikus helyi péksüti a sfogliatella, egy legendás nápolyi finomság, aminek két változata ismeretes. A Riccia kagyló formájú, ropogós, hajszálvékony tésztarétegekből áll, a Frolla pedig sima felületű, kerek, omlós tésztájú. Mindkettő mennyei ricottás töltelékkel készül és porcukorral is megszórják. Egyik reggel jól meg is kóstoltam és hát bizony nem okozott csalódást. Szinte mindenhol lehet kapni, én az állomás közelében (Sfogliatelle Attanasio) próbáltam ki. 4€ volt a kettő süti.
Nagy pacal rajongóként egyértelmű volt, hogy muszáj lesz valahol pacaloznom, erre ki is néztem azt hiszem az egyik legalkalmasabb helyet a Tripperia O'Russ képében. Itt megjegyezném, illetve kiemelném, amit előzetesen több helyen is olvastam és én is megtapasztaltam már a Vezúv felé is, de itt a városon belül pedig különösen igaz, hogy teljesen felejtős a felszíni tömegközlekedés. Én mindenhova gyalog mentem és szerintem hamarabb odaértem mindenhova, mintha vártam volna egy buszra például. Na de megérkezve a helyszínre, azonnal olyan látvány fogadott, hogy csak kapkodtam levegő után. Konkrétan a kirakatban lógnak a szépséges pacalok, amit folyamatosan dolgozott fel egy lelkes munkaerő. A belépést követően helyet foglaltam, majd kaptam nagy papír alátétet, ami egyben a menü is volt. Minden ételhez kép is tartozott, megkönnyítve a választást, de én már előzetesen kinéztem, hogy a pacaltriót, azaz a Tris di Trippát fogom kérni. Sajnos elég komoly nyelvi akadályokba ütköztem a helyen, konkrétan senki egy betűt se beszélt angolul, de végülis megoldódott minden. Egy kosárkában friss kenyér érkezett először, majd a főhős is megérkezett. Nem volt túlbonyolítva a dolog, az egyik egy sima paradicsomos pacal volt, a másik burgonyás, ami kicsit olyan volt, mintha egy paprikás krumpli lett volna pacallal felturbózva, a harmadik pedig egy paradicsomos-babos verzió. Mindegyik maga volt a megtestesült álom ízre és állagra is egyaránt. Az étlap többi szereplője is több, mint szimpatikus, ide bármikor visszatérnék! 13.50€
Több helyen is kávéztam, aranyszabály, hogy érdemes a pultnál állva vagy ha van lehetőség ülve inni, ellenkező esetben felárat számolnak fel. Mivel én eleve nem vagyok az a nagy elmélkedős kávézó, hanem egyből ledöntöm, nekem ezzel semmi bajom nem volt. Kifejezetten tetszett, hogy mindenhol frissen csapolt pohár víz is járt a kávéhoz. Két helyet tudok igazán kiemelni, az egyik a Caffè Diaz, a másik pedig a Gran Caffè Souvenir, ez utóbbi lett amúgy a kedvencem, ahol ráadásul meg is lehet venni 250g kiszerelésben a kávét 7€ áron, ami szerintem elég korrekt ajánlat, alig várom, hogy kipróbálhassam majd itthon is.
Pizza fronton mindenképpen ki akartam próbálni a frittát, aminek lényege, hogy a tésztát megpakolják, félbehajtják és olajban kisütik. Egy igazán ikonikus és népszerű nápolyi street food ez. Nyilván ezzel kapcsolatban is több hely között vacilláltam, végül a 'A Puteca d' 'a Pizza lett a befutó. Elég hamar le tudtam adni a rendelésemet, az igazi várakozás ezután volt, hiszen minden frissen készül és figyelemmel lehet követni az eseményeket közvetlenül és egy monitoron keresztül is. Jól láthatóan azért elég véges a kapacitás, illetve a munkafelület, így egy kicsit többet kell várni, de azért annyira nem volt vészes. Az összeállítások közül a Specialt választottam, ami a legnépszerűbb és díjnyertes alkotás. A tésztára füstölt mozzarella (provola), ricotta, apróra vágott mortadella, feketebors, bazsalikom és reszelt citromhéj kerül, majd egy összehajtást követően megy is az olajfürdőbe. Az adag elég méretes és sokáig konkrétan lehetetlen hozzákezdeni az evéshez, annyira forró. Az igazat megvallva én egy prémium minőségű töltött lángoshoz tudnám leginkább hasonlítani, a tészta egészen elképesztően puha és finom, na de a feltétek együttese pedig tényleg maga a csoda. A citromhéj egészen elképesztő új magaslatokba repíti az élményt, nagyon passzol az egészhez. Az egyetlen gondom ezzel az étellel annyi volt csupán, hogy a függőleges tartásnak köszönhetően a feltétek körülbelül 3/4-e az alsó régióba csúszott. 5.90€
Még egy sörözőt útba ejtettem, az OAK Napoli Wine And Craft Beer nem kis meglepetésemre valami egészen elképesztő sörválasztékkal van felvértezve, főleg a hűtőkben, de azért a csapon is bőven voltak izgalmas tételek. Nagyon örültem, hogy itt is tudtam cask bittert inni, úgy látszik, ez nagyon megy errefelé. A hangulat egészen csodás volt itt is és a csapos hölgy is rendkívül jófej és segítőkész volt, így aztán a Mosto mellett ez lett a másik kedvenc sörös helyem.
Végig ott volt a fejemben, hogy valahol szívesen innék egy helyi vermutot, de aztán valahogy mégis kimaradt. Majd a Posca Bar mellett elhaladva valahogy elfogott egy érzés, hogy ide talán érdemes lehet benéznem. Előtte gyorsan lecsekkoltam az itallapot online és hát egy elég szép vermut szekciót találtam, úgyhogy céltudatosan be is vetettem magam és biztos, ami biztos itt is inkább a pultnál foglaltam helyet. A pultos srácok egyébként nagyon jófejek voltak, az egyikük különösen örült, hiszen nagyon kellemes emlékeket őriz Budapestről, ahol ERASMUS diák volt. Én pedig a Del Professore vermut mellett döntöttem, amit egyébként Észak-Olaszországban készítenek és egy eléggé minőségi ital, ezt sugallja a 8€-s ár is azt hiszem, haha. Na de ami a lényeg, hogy ez valami egészen elképesztően finom, rendkívül komplex ízvilágú vermut volt, azonnal kedvencem lett, úgyhogy Spanyolország után most már Olaszországban is van kedvenc vermut márkám.
Nápolyi utam előtt többször is belefutottam a Pizzeria e Trattoria del Purgatorio videóiba, amik többsége arról szólt, hogy micsoda sorok vannak itt mindig és hogy 1.5€ csupán a portafoglio, azaz pénztárca pizza, aminek lényege, hogy négybe hajtják a pizzát és egyfajta szendvicsként kell elfogyasztani. Nem volt prioritás a hely, de végül csak kipróbáltam. Nem voltam túlzottan éhes, így aztán nem éltem meg akkora csalódásként, hogy a szóban forgó pizza egyrészt jóval kisebb, mint egy normális, az viszont már azért eléggé véleményes, hogy előre le volt sütve, amire csupán rámelegítenek a kemencében. Na de igazából erre lehet azt mondani, hogy 1.5€-ért ne várjon csodát az ember. A helyzet viszont egyébként az, hogy meglepően baromi jó volt a pizza. Egyébként csak egy verzióban elérhető, az pedig a Margherita, amit amúgyis pont ki akartam próbálni mindenképpen. A tészta egyébként teljesen korrekt volt, a feltétek is finomak voltak, igazából szívesen eszegetnék én ilyen kis pizzaszendvicset idehaza is bármikor. 
