A sörkiflinek számtalan variánsa létezik, ez is csak egy a sok közül, de nekem nagyon bevált így elsőre és persze ezt az alapreceptet a végtelenségig lehet variálni. Én kolbászzsírt használtam hozzá mert már egy ideje várt a sorsára egy kis üvegnyi és úgy gondoltam, hogy ebben a receptben méltó helyére kerül végre. 

Egy nagyobb tálban kimértem a tészta hozzávalóit és egy alapos 10 perces gyúrás, dagasztás következett. Nekem elég ragacsos lett a végeredmény, de ekkor még inkább nem akartam lisztet hozzá adni. Konyharuhával letakarva egy óra alatt szépen duplájára kelesztettem. Ekkor egy alaposan lisztezett asztalon egy kicsit átgyúrtam, majd 3 részre vágtam. A tészta egyharmadát is félbe vágtam és mindkét kis tésztalabdát igyekeztem egyforma nagyságúra nyújtani kör alakban. A folyamatosan lisztezett felületen való dolgozásnak hála pont egy optimális, kezelhető állagot sikerült elérnem. Az egyik tésztát megkentem a fokhagymás kolbászzsírral (1ek) és rátettem a másik tésztát, majd nyolcfelé vágtam. Az így kapott háromszögeket kívülről szépen feltekertem, a végeit kicsit behajtottam és így meg is kaptam a klasszikus kifli formát.

Ugyanezt megcsináltam a másik két tésztalabdával is és a kapott kis kifliket egy sütőpapírral kibélelt tepsire sorakoztattam. Egy kisebb tálban felvertem egy tojást és jó alaposan lekentem mindegyik kiflit, majd megszórtam lenmaggal. Persze itt lehet akár sózni is és más magot is használni. 200 fokra előmelegített sütőbe toltam (alsó-felső mód) és 25 perc alatt szép aranybarnára sütöttem.

A végeredmény egészen elképesztő lett, kívül egy finoman roppanós vékony kis réteggel, belül pedig álomszerűen puha és foszlós az egész. A későbbiekben biztos vissza fogok majd még térni ehhez a recepthez és akár sajttal, vagy ki tudja még mivel fogom továbbgondolni ezt a szuper kis alapreceptet. Nyilván frissen az igazi, de ha esetleg marad, még másnap is abszolút elfogadható az állag.