A blog olvasói már jól tudják, hogy elég rendesen bele vagyok bolondulva Spanyolországba, így aztán eléggé előkelő helyen van azon a bizonyos listán, amikor azon gondolkodom, hogy éppen merrefelé vegyem az irányt. Mivel januárban egy saját koncert keretein belül sikerült 3 csodás napot eltöltenem Santiago de Compostela bájos kis városában, így aztán mondhatni sorsszerű volt, hogy Galicia után a szomszédos, egész pontosan 2 tartománnyal jobbra található Baszkföldön is tegyek egy látogatást. Jó szokásom szerint komoly kutatómunka előzte meg az utat és egy a kötelező látnivalókkal és a különböző helyi finomságokkal teli vaskos listával érkeztem meg Bilbao repterére.
Ugyan szorosan nem kapcsolódik a gasztronómiához, de azért mindig meg szoktam említeni 1-2 praktikus érdekességet, így aztán rögtön kezdeném is a helyi tömegközlekedéshez használatos BARIK kártyával, ami alapból 3€ és annyi pénzt töltünk rá amennyit szeretnénk (5€-s lépcsőben). Ez nem csak egy praktikus megoldás, hanem igencsak költségkímélő is, hiszen töredék áron utazhatunk így az összes tömegközlekedési eszközön. Többnyire 0.20-0.40€ levonások történtek még akkor is, amikor 3 zónát is átléptem metróval, szóval ez egy igencsak barátságos és hasznos kis kártya. Ugyan hozzá vagyok szokva a sziesztához és a néha fura nyitvatartási időkhöz, de amit itt Bilbaóban tapasztaltam az már a tragikomédiát súrolta. Először egy nagyon menő burgerezőben szerettem volna enni egy jót 11:30 magasságában, de közölték velem, hogy a konyha csak 13:00-tól van nyitva. Ekkor átsétáltam egy másik kiszemelthez, ahol szinte az összes helyi specialitás megtalálható az étlapon, amiket előzetesen kiszemeltem, de itt is elég pokróc stílusban közölték velem dél magasságában, hogy csak egytől van konyha, addig csak a pulton található előre elkészített ételekből lehet választani. Sebaj, elsétáltam a gyönyörű kilátással rendelkező bazilikához, majd 13:00 után nem sokkal visszatértem a Rio-Oja étterembe.
Mindkét nagy kiszemeltemet berendeltem, nem sokkal később meg is érkezett a txipirones en su tinta (12€), azaz tintahal saját tintájában. Elég brutál látványt nyújtott, a tintahal állagra egyébként tökéletes volt, az ízvilágra viszont nagyon nem tudok mit mondani, kicsit olyan semmilyen volt. Mellé a kenyér nagyon kellett (0.80€), de a késen és villán kívül lehet, hogy egy kanál se ártott volna. Hosszú várakozás után végre visszajött a felszolgáló hölgy, aki kedvesen megkérdezte, kérek-e még valamit... Na mondom ez igen, hát mondjuk a másik ételt, amit rendeltem. :) Valahogy éreztem egyébként, hogy az el lett felejtve, pedig szorgalmasan jegyzetelt... Nem sokkal később megérkezett a bacalao al pil-pil is (15€), azaz sós tőkehal olívaolajjal és fokhagymával. A hal itt is tökéletes volt állagra és ez az olajos-fokhagymás cucc mellé egyszerűen tökéletes volt. Összességében az ételek jók voltak, a kiszolgálás és maga a hangulat azért hagyott némi kívánnivalót maga után. Ehhez képest jól láthatóan iszonyatosan pörög a hely és rengetegen járnak ide, illetve többen vártak kint is, hogy felszabaduljon egy asztal távozásomkor.
Sörös helyekből többet is sikerült meglátogatnom, azért itt sem volt mindig egyszerű a matek a nyitvatartásokat illetően, de itt lényegesen zökkenőmentesebben vettem az akadályokat. A The Craft Tabeerna egy igazi klasszikus ivó, egy nagyon jófej csapossal, 10 csappal (fele helyi sör) na és persze több egyéb opcióval a hűtőben és egy egész pofás étlappal is megtámogatva. Ottlétem alatt egy jópofa brit csapat is ott volt és gondoskodtak a jó hangulatról. Említésre méltó hely még a Singular és a Mumbo Jumbo is kraft sörök terén. Mindkét hely nagyon jó hangulatú, kedves, segítőkész kiszolgálással és helyi sörökkel a csapon, valamint a hűtőben. Árak általában 4€ / pohár (300ml)
Természetesen nem maradhatott ki a vermut kóstolás sem! A Medikopa igazából egy koktélbár, ami a folyóparton található a piaccal szemben, így aztán a kinti kilátás egyértelműen eléggé csodás de nekem nagyon tetszett a belső kialakítása is a helynek és még jár a plusz pont a nagyon jó zenékért is, amik szóltak. A pult mögött tevékenykedő fiatalember egy nagyon pörgős, jópofa, közvetlen figura, határozottan nagy erőssége a helynek. A vermut koktélomat (4.5€) rendkívül látványosan készítette és maga az elkészült mű is nagyon csábítóan nézett ki. Na de ami még ennél is fontosabb, hogy ízre egy nagyon komplex, rendkívül színes és kirobbanó ízvilág jellemezte, minden kortyot imádtam és ezzel minden előzetes várakozásomat sikerült felülmúlni.
Na én szépen visszamentem a korábbi burgeres helyre 17:00 magasságára, de már ahogy beléptem, tudtam, hogy ez megint bukta lesz. Ezúttal azt közölték velem, hogy a konyha csak 19:30-tól van nyitva. Na jó, ekkor már tényleg nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek, de rendesen felhúztam magam. Jól jött a B és C opciókkal is megtámogatott listám, így arról választva végül a Berty's Burger felé vettem az irányt és nagyon reméltem, hogy nem csak a hely, hanem a konyha is nyitva lesz. Végül egy egészen fantasztikus érlelt húsos burgert ettem, amiről nemrég egy külön cikkben már értekeztem, ami ide kattintva érhető el.
Reggelizőkből általában nem szoktam készülni, azt inkább a véletlenre bízom szinte mindig. Illetve volt olyan tervem, churrost fogok enni, na de arról majd később... :) A Kurrusku több helyen is megtalálható a városban, én a Plaza Unamuno egységben voltam és már ahogy beléptem, rögtön tudtam, hogy a legjobb helyen járok. Nagyon kedves és segítőkész volt a kiszolgálás és nagyon sokféle opcióból lehet itt választani, így aztán el is tartott egy darabig, mire sikerült elhatároznom magam. Végül a reggeli akciós menüajánlatból kértem egy sonkás tostadát, mellé pedig egy jó kávét. A kenyér valami egészen elképesztően friss, ropogós, ami jó szokás szerint a reszelt paradicsommal lett gazdagon megkenve és ezen foglalt helyet a mennyei sonka. Minden egyes falat elképesztő volt, igazi vibráló ízvilág jellemezte ezt az egyszerű kis szendvicset és a kávé is fantasztikus volt. Spanyolországban szinte kötelező a frissen facsart narancslé, az itt is konkrétan megszólalt, annyira friss és élénk ízvilágú volt, imádtam minden egyes kortyot. Még a végén egy kis édes péksütit is kértem, ami egy diós, mazsolás finomság volt. Mindent összevetve egy nagyon jó reggelihez volt szerencsém egy szuper hangulatos helyen. (11.50€ mindennel együtt)
Madridi látogatásom óta kötelező eleme lett spanyolországi kiruccanásaim során a pacalozás, így aztán itt is alig vártam, hogy megkóstoljam a helyi változatot, ami Callos y Morros a la Vicaína névre hallgat és a malac orra is belekerül a pacalba. (21€) A Nicolás étterembe belépve egy rendkívül kedves fogadtatásban részesültem és hamar elvezettek asztalomhoz. A pincérek nagyon jól beszélnek angolul is és végig eszméletlenül kedvesek voltak, mondhatnám, hogy tényleg ilyen egy igazi nagybetűs VENDÉGLÁTÁS. A pacalom mellé kértem vermutot is (2.70€), ami kapcsán kedvesen tudtomra adták, hogy sajnos nincs helyi, csak galiciai, óóóó mondom semmi baj, ahhoz már volt korábban szerencsém és imádtam. A pacal egy igencsak méretes tálon érkezett az asztalomhoz, mellé pedig egy friss, ropogós pékáru is érkezett (ezt külön kértem hozzá 1.60€). Ránézésre nagyon jók voltak az arányok, megkóstolva pedig az ízek és az állagok is fantasztikusak volt. A pacal és az orr párosa valami félelmetesen jól működött, harmadikként pedig még kolbászkarikák is csatlakoztak, amire nem is számítottam előzetesen. Korrekt adag, félelmetesen jó ízek és állagok. Mellé pedig valami egészen hihetetlen módon passzol a vermut, ez már nálam tényleg hagyomány.
A második burgerezésem se az előzetes tervek szerint zajlott. Hiába mentem oda nyitásra a kiszemelt helyre, órákkal előre teljes teltház volt, amire egyébként picit számítottam is a google értékeléseket olvasgatva. Tényleg nagyon sajnáltam, de ekkor megint a listám többi lehetőségei közül a Take a Buey felé vettem végül az irányt. Az élmény elég felemásnak mondható, igazából maga a hely se tetszett és sajnos a burger se igazán. Korábban egy cikkben már bővebben is értekeztem az élményről, ami ide kattintva olvasható.
Fentebb említettem, hogy a churrosozás se ment zökkenőmentesen. A Café Lago helyet szemeltem ki, ahova első nap délben sikerült belépnem, akkor a pult mögötti fiatalember közölte velem, hogy pont most ért véget a lehetőség, így aztán gondoltam másnap biztosra megyek és reggelire fogok chorrost enni. Na ekkor meg közölte velem egy másik munkaerő, hogy csak délután 5-től van. Na mondom jól van, ha már itt vagyok, akkor én már pedig reggelizni fogok. Nem kockáztattam nagyot, egy egészen remekbe szabott sonkás-sajtos tortillát (ez az itteni omlett ugye) ettem, amihez egy nagyon jó friss kis pékáru is járt. (4€ kávéval együtt)
Bilbaói kalandozásaim egyik abszolút fénypontja a Basquery meglátogatása volt, ami egy kézműves pékség és egy mikrosörfőzde kettőse. Nagyon hangulatos a hely és rendkívül szívélyes, közvetlen és barátságos a kiszolgálás, azonnal bele is szerettem a helybe. A 10 sörcsap felén a saját söreik vannak és azonnal meg is akadt a szemem egyik kedvenc stílusomon, ami a bitter. Nem is okozott csalódást, egy igazán finom kis söröcske volt ez. A folytatásban beneveztem még egy brutálabb imperial stoutra is, ami mellé már egy kis harapnivalót is kértem. Van egy elég tisztességes étlap is, illetve a pulton is vannak különböző összeállítások, amiknek az alapja értelemszerűen a pékség különböző műremekei. Én egy nagyon menő sonkás focaccia mellett döntöttem és hát nem is okozott csalódást. Ízre és állagra is egy remekművel volt dolgom. Nehéz szívvel távoztam a helyről, itt aztán szívesen lennék törzsvendég!
Tettem egy sétát a híres piacon is, de engem annyira nem nyűgözött le, főleg egy valenciai vagy akár Santiago de Compostela hangulatos kis piaca után engem itt egyáltalán nem kapott el az érzés. Azért egy szimpatikus pékségnél megakadt a szemem a pastel vasco névre hallgató baszk finomság láttán. Igazából itt arról van szó, hogy két omlós tésztaréteg közé rengeteg cukrászkrémet halmoznak. Jelen esetben hibátlanul sikerült a sütemény amit rendesen laktatónak is mondanék. (4€)
Volt a listámon egy másik churros hely is (Churreria Gaztelu), ahova nyitás után nem sokkal érkeztem és éppen láthattam is, ahogy az első adag frissen készül. Kértem is gyorsan egy 6 darabos adagot (3€), természetesen csokival (3€). Általában nem szoktam cukorszórást kérni, de ezúttal engedtem a csábításnak. A churros egészen parádés állagú volt, ropogós, könnyed, belül puha, amihez tökéletes társnak bizonyult a csoki. Ezt így kell csinálni!
Mindent összevetve bár sok helyi specialitást sikerült megkóstolnom és az ilyenkor szokásos ételek/italok is nagy többségben hozták a szokásos magas szintet, azért picit felemás élményekkel is gazdagodtam. De persze azért még így is bőven pozitív az összkép a néhány furcsaságot leszámítva, így azért nincs okom panaszra. Legnagyobb kedvenceim a Medikopa (vermut), a Nicolás (pacal), a Kurrusku (reggeli) és a Basquery (pékség&kraft sör) voltak.
Kapcsolódó cikkek:
A nagy alicantei gasztrotúra
A nagy valenciai gasztrotúra
A nagy madridi gasztrotúra
Barcelonai burger mustrák #1, #2, #3
