New York-i beszámolóm első részében hamburgerek, pastrami & bagel összeállítások és kétféle pacal került bemutatásra. A folytatásban a pizzák, hot dog-ok, sörözők és reggelizők világában kalauzolom el a kedves olvasót. 

PIZZA

A Grand Central Market a központi pályaudvar alatt található és tele van jobbnál jobb étkezdével, de persze termelői piacot is találunk. Nekem legfőbb célpontom a Prova Pizzabar volt, ahol nápolyi ihletésű ínycsiklandozó pizzaszeletek közül lehet választani. (4-5$ + tax) Én jellemzően mindig, mindenhol a névadó összeállításra szoktam benevezni, ha van olyan, márpedig itt volt, így nem is lehetett kérdés, hogy ezt a húsimádó különlegességet fogom megkóstolni. A kiszolgálás végig olyan kedves volt, mintha évek óta odajárnék, úgyhogy ez rögtön meg is adta a szuper alaphangulatot. Vannak talponálló könyöklők középen, ahol bárki el tudja fogyasztani az általa vásárolt finomságot. Én maximálisan elégedett voltam a pizzával, nagyon menő, ropogós tésztája volt és a feltétek is elég bőségesek és rendkívül finomak voltak, így első New York-i pizzázásom egy rendkívül erős élménnyel kezdődött.

A L'industrie Pizzeria 3 helyszínen is megtalálható a városban, én a brooklyni egységet teszteltem le, ami jól láthatóan nagy népszerűségnek örvend. Bár dugig volt a hely, elég gyorsan pörgött a rendelésfelvétel és a kiszolgálás is, mindvégig nagyon kedves és szerethető hangulattal. Jó szokásom szerint a névadó szeletre neveztem be, a vékony, tökéletes állagú tésztára pármai sonka és burrata került egy kis bazsalikom és némi extra sajtszórással megfejelve. (8.17$) Ez is nagyon finom volt, ízre és állagra is egy hibátlan darab, a kellemes atmoszférával együtt pedig szintén egy határozottan ajánlott hely.

HOT DOG

A hamburger mellett talán a másik leginkább emblematikus street food kaja Amerikában a hot dog. Alapvetően nem egy túlbonyolított dolog, hiszen a kiflibe virsli kerül némi ketchup és mustár társaságában alapértelmezés szerint, de persze ezt is a végtelenségig lehet variálni. Az első tesztre a Bryant Park környékén az egyik utcai árusnál került sor. Elég puritán képet mutatott az étel, de amúgy eskü finom volt. A kifli is korrekt volt, a virslit pedig kifejezetten finomnak mondanám. 4$

A Chinatownban sétálgatva nem tudtam elmenni a Crunchy Dog mellett, ahol különböző koreai hot dog specialitásokat árulnak. A klasszikus összeállításra neveztem be, azt pedig mi dönthetjük el, hogy csak kolbászt, csak sajtot, vagy fele-fele arányban kérjük, én ez utóbbi mellett döntöttem. Bár nem volt túl sok vevő, meglepően hosszúra nyúlt az elkészítési folyamat. Miután elkészült, elég széles szószválasztékból lehet még választani. Nagyon tetszett az a fajta játékosság, miszerint a külső, ropogós kéreg alatt mennyei nyúlós sajt rejtőzködik, illetve a másik felében pedig kolbász. Ez utóbbit mondjuk nem mondanám az összeállítás legerősebb elemének, azért összességében egy pozitív és érdekes élmény volt. (7.61$) 

Bár előzetesen nagyon szerettem volna kipróbálni a Nathan’s hot dogját is, sajnos teljesen jóllakott állapotban ez kimaradt a Coney Islanden és később a belvárosi standok is kimaradtak sajna, valahogy sosem jött ki a lépés. Azért a Time Square-en még sikerült kóstolni egy rettenetesen túlárazott összeállítást, ami ugyan LARGE néven futott, bele se merek gondolni milyen lehet a sima. Amúgy nem volt rossz, de inkább a felejthető kategória, ráadásul az átlaghoz képest ezt elég drágának is mondanám 11$ áron. 

Végül egy újabb nagyon jó élményhez a Rudy's Bar & Grill egységében volt szerencsém, ami alapvetően egy brit hangulatú kocsma, igencsak tisztességes sörválasztékkal, én egyből le is ragadtam a ház IPA sörénél. A hely igazi különlegessége, hogy az ital mellé ingyen jár a hot dog, a virslik ott forognak a pultban és bár a sör mellé senki nem kérdezte meg első körben, hogy kérek-e hot dogot, később azért csak rákérdeztem, amire az volt a visszakérdezés, hogy mennyit akarok? Haha, ez igen! Ráadásul nagyon jó volt ez a hot-dog, a virsli kifejezetten nagyon ízlett, egy igazán menő sörkorcsolya ez. 

SÖRÖZŐK

Ki kell emelnem a Coney Islanden található Salt & Sizzle egységét, ahol nem csak nagyon kedves a kiszolgálás, de baromi jó sörök is vannak csapon. Nekem nagy kedvencem lett a Coney Island IPA, ami azért elég stílusos kortyolnivaló volt.

A McSorley’s Old Ale House meglátogatása a New York-i utam egyik fénypontja volt, hiszen ez a város legrégebbi folyamatosan működő kocsmája, ahol annak idején Abraham Lincoln és John Lennon is legurított egy-két sört. A padló fűrészporral van teleszórva, a hangulat pedig úgy ahogy van azonnali szerelem. További különlegesség, hogy csupán kétféle, világos és barna sör van a csapon és mindkettő rendkívül finom, nem is tudnék dönteni, melyik ízlett jobban. Egészen elképesztő hangulata van a helynek, van konyha is, aminek tesztelés sajnos most kimaradt, de ha még valaha eljutok ide, egész biztosan ki fogom azt is próbálni! 

A d.b.a. egy modernebb kraft söröző, ahol a tekintélyes csaplista mellett elég komoly dobozos/üveges választékkal is meg van erősítve a kínálat. Volt némi bénázás a számla körül, meg elsőre egy brutál törött poharat kaptam, úgyhogy a szívembe azért nem zártam a helyet.

Az Other Half sörfőzde taproomjában tett látogatást határozottan kiemelkedőnek mondanám, ahol külön örültem, hogy végre nem kell meginnom egy pint sört, hanem rendes kraft helyhez méltó módon, kisebb pohárral is lehetett kérni a jobbnál jobb sörökből. A hely egyébként egészen elképesztően tágas belül, de még kinti leülésre is elég bőségesen van lehetőség. Engem az TIPA sörök teljesen elvarázsoltak, de a végén még egy jó kis hordóérlelt stout is becsúszott, illetve lecsúszott. (3 sör: 14.53$)

REGGELIZŐK

A Johnny’s Lunchonette egy igazi klasszikus, a lunchonette a 20. században élte fénykorát és igazából a lényege, hogy a hosszú pultnál bárszékeken ülve fogyasztják el az ételt a betérő vendégek. Ennek utódja a klasszikus diner. Érdemes volt nyitásra érkezni, hiszen pillanatok alatt tele lett a hely és csak távozáskor tűnt fel, hogy bizony szép számmal állnak sorban az utcán az emberek, hogy betérhessenek. Több rendkívül szemrevaló fogás is megtalálható az étlapon, én nem sokat lacafacáztam, egy Lumber Jack reggeli opcióra neveztem be, amit palacsintával és tükörtojással kértem, amihez bacon is párosul. Elég sok opció van variálásra, palacsinta helyett lehet pirítóssal is kérni, illetve a tojást is többféleképpen készítik, bacon helyett pedig kolbászt és sonkát is lehet kérni. Az étel a maga egyszerűségével hódít. A palacsinta tökéletes, pihe-puha és finom, amit persze jó gazdagon meglocsoltam juharsziruppal. A tükörtojás rendkívül lágyra készült, a bacon jó ropogósra sült. Egy igazi ütős napindító fogás, hamisítatlan amcsi hangulattal! (17$)

Az Eggs Up egy nagyon szuper kis hely New Jersey-ben, ahol nem csak reggelizni lehet, hanem az egész napi étkezést lefedi a kínálat. A Jersey City kompraszállás előtt sikerült itt egy szuper reggelit elfogyasztani. A kínálat több, mint szemrevaló, én végül a GDG szendvics mellett döntöttem. Az eszméletlenül friss, puha pékáruba röszti, omlett, gruyere sajt, sertéskolbász, citromos-oregánós aioli került. Már ránézésre is nagyon csábító volt, az ízvilág pedig egész egyszerűen csillagos ötös. Egy végtelenül szimpatikus hely, szuper ételekkel, mesés ízekkel és állagokkal. (20.3$) 

Édességek közül benne volt a pakliban egy jó cheesecake vagy ny roll kóstolása is, de végül a cronut győzött, méghozzá toronymagasan. A helyszín a Dominique Ansel Bakery bájos kis egysége volt. A cronut, ahogy arra a nevéből következtetni lehet, a croissant és a fánk szerelemgyereke és Dominique Ansel akotta meg, aki okosan le is védette azt, így csak az hívható hivatalosan cronutnak, ami náluk készül. Minden hónapban más ízvilággal vértezik fel ezt a finomságot és sose ismétlődnek az ízek. Ebben a hónapban a Summer S’mores névre keresztelt összeállítás fahéjas graham kekszes ganache-zsal és egy lágy pirított mézes ganache-zsal lett megtöltve, a tetejét étcsokoládés fondant-bevonat díszíti. A végeredmény minden előzetes képzeletemet felülmúlta, egy egészen elképesztő desszert csoda, amit szívesen falatoznék napi szinten is akár. A tészta elképesztően puha és foszlós, a töltelék pedig tényleg egy igazi selymes ízbomba. (8.4$) Nem bíztam a véletlenre és egy a hely másik legnépszerűbb finomságát is kipróbáltam, ami DKA névre hallgat (Dominique’s Kouign Amann) és még a cronutnál is népszerűbb! A kouign amann egy tradicionális, 19. századi francia sütemény és vajas süteményt jelent. Az itteni újragondolást legegyszerűbben karamellizált croissant-ként lehetne definiálni és a maga egyszerűségében tényleg nagyszerű. (7$) Nagy élmény volt minden egyes falat és a kiszolgálás is nagyon kedves volt, szívesen lennék itt is visszajáró vendég. 

EGYÉB KLASSZIKUSOK

A Sylvia’s Restaurant egy legendás hely a Harlemben, engem igazából a a gofris csirke fogott meg leginkább a kínálatból, amiről több helyen is ódákat zengettek. A hely maga nagyon szuper hangulatú, a fal tele van különböző hírességek fotóival, akik itt jártak már korábban, a kiszolgálás pedig végig a lehető legmagasabb színvonalon muzsikált. Ajándék előételként érkezett három darab meleg kis kukoricakenyér, amit a hozzá kapott sós vajjal megkenve valami egészen elképesztő finomság. Az általam választott különlegesség nincs igazán túlbonyolítva, a tányéron gofri és sült csirke kapott helyet. Lehet választani hogy mell+szárny, vagy alsó+felsőcomb legyen, én ez utóbbit kértem. A panír számomra elég csalódás volt, nem igazán volt íze, állagra amúgy rendben volt. A gofri szintén, természetesen itt se spóroltam a juharszirupos locsolással és bár összességében korrektnek mondanám az élményt, azért az ételtől én többet vártam előzetesen. (26$)

A Chelsea Marketen tett látogatás során a Lobster Place volt az előzetesen kiszemelt hely, ahol a híres Lobster Roll-t kóstoltam meg. Egészen elképesztő tömeg volt a helyen és bár látszólag elég jól pörgött a rendelésfelvétel és a kiadás is, azért nem kevés anomáliát véltem felfedezni, amikor már konkrétan mindenki megkapta a kajáját, aki utánam rendelt, én meg még mindig ott ácsorogtam. Ettől eltekintve az étel maga tényleg zseniális. A kis kifli maga a tökély, amibe elég gazdagon pakoltak a homárhúsból. Persze ez is egy olyan étel, amitől azért nem üt be a kajakóma, de nem is baj, ez inkább egy igazi kis különlegesség, amit azért nem biztos, hogy minden nap eszik az ember, de kipróbálni viszont kötelező! (30.50$) 

Összességében elmondható, hogy sok finomsághoz volt szerencsém, különlegességekben sem volt hiány, de azért több közepes ételt is kóstoltam, ahol az előzetes hype nálam nem nyert bizonyítást. Ami kifejezetten tetszett, hogy mindenhol hoztak vizet az asztalhoz vagy volt a helyen lehetőség ingyenes víztöltésre. Amit meg kellett szokni, hogy az árak adó nélkül vannak kiírva (+8.875%), viszont amit nagyon nehéz volt megszokni, hogy a legtöbb helyen elég erőszakosan elvárják a borravalót, ami egy olyan helyen, ahol előre fizet az ember és asztalszerviz sincs, elég nonszensz kategória. De mindent összevetve én nagy mosollyal az arcomon gondolok vissza az itt eltöltött időre és bármikor visszamennék!