Régóta el volt mentve a híres Cinque Terre (azaz 5 város) útvonal az utazós bakancslistámra és amikor egy szeptember elejei nyárbúcsúztató úton gondolkodtam, hamar összekötöttem egy genovai kiruccanással a dolgot. Jó szokásom szerint egy rendkívül alapos kutatómunka előzte meg az utat mind a látványosságok, mind a gasztró dolgokat tekintve.
CINQUE TERRE
Az első napom rögtön a Cinque Terre felfedezésével telt, az első városba (Monterosso) érkezve pedig az Il Fornaio di Monterosso pékség volt az első állomásom, ahol egy focacciára és egy cornettóra is beneveztem. A hely egyébként nagyon szimpatikus, van kiülési lehetősége is, kedves volt a fogadtatás is és a választék is igencsak bőségesnek mondható. Végül egy paradicsomos-sajtos focaccia (4.50€) és egy áfonyás cornetto (1.70€) lett a választottam, amiket a mesés tengerparton fogyasztottam el, csupán néhány lépésre az üzlettől. A cornetto igazából a croissant helyi megfelelője. El nem ájultam tőle, de jó volt. A focaccia viszont egészen hibátlan volt, az pedig külön tetszett, hogy megkérdezték, kérek-e melegítést, én pedig persze, hogy kértem. Egyébként a rengeteg hely közül, ahol focacciát ettem, egyedül itt kérdezték ezt meg. A tészta pont optimális vastagságú volt, kellemesen ropogós részekkel és a lehető legoptimálisabb feltétezéssel.
A második városban (Vernezza) egy tengeri herkentyűs tölcsérre neveztem be, ami ugyan hivatalosan fritto misto néven fut, de némi bánatomra a legtöbb helyen csupán Fish & Chips néven szerepelt. Én a Batti Batti Friggitoria kedves kis egységénél próbáltam ki ezt az ételt közepes méretben (13€) és csak tengeri herkentyűt kértem, krumpli nélkül. Amúgy ez határozottan tetszett, hogy ezt szabadon el lehet dönteni, hogy mit szeretnénk a tölcsérbe, az ár mindenképpen ugyanaz marad. Elsétáltam a közeli strandra és a mesés vízparton fogyasztottam el ebédemet. Kiemelkedőnek nem, de határozottan korrektnek és igencsak laktatónak mondanám összességében ezt a jól megpakolt tölcsért.
A harmadik városban (Corniglia) a fagyizás lett a fő kóstoló egy kiadós lépcsőzés után. Az Alberto Gelateria egy kedves kis fagyizó, szuper választékkal, amiből végül én a bazsalikomot és a pisztáciát kértem tölcsérben. (3€) Az adag igencsak emberes, az állag és az íz pedig valami egészen elképesztően fergeteges és a tölcsér is nagyon finom volt!
Negyedik állomásom Manarola volt, ahol a Nessun Dorma helyet néztem ki magamnak előzetesen, ahonnan egészen elképesztő kilátás nyílik az öbölre. A terasz sajnos zárva volt privát esemény miatt, az 5 órás nyitást pedig nem akartam megvárni a feszes időbeosztásom miatt, viszont elvitelre így is adtak ki italt. Egyébként egészen elképesztően kedves és segítőkész volt a személyzet. Mivel a helynek van saját kraft söre (8€), így azt mindenképp meg akartam kóstolni, így egy rendkívül finom summer ale kortyolgatása közben gyönyörködtem a kilátásban. Sajnáltam, hogy nem tudtam az ételeket megkóstolni, de azért így is élmény volt.
Az ötödik városból (Riomaggiore) nem készültem fel előzetesen gasztro fonton, így inkább úgy voltam vele, hogy visszafelé félúton (Camiglo) egy gyönyörű naplemente után inkább Genovában fogok harapni valami finomat a nap lezárásaként.
PIZZA
A genovai vasútállomásról a Don Raffaè Pizzeria felé vettem az irányt, ahol az utcán álltak az emberek asztalra várva. Engem szinte egyből be is hívtak és egy asztalhoz is vezettek az egyébként nem túlzottan nagy alapterületű de annál családiasabb hangulatú vendégtérben. A pizzaválaszték igencsak szemrevaló, nem is volt könnyű a döntés, végül a Don Missimo "TRoisi" lett a választottam (8.5€), mellé pedig egy Raffo sört (3.5€) iszogattam. Amikor az asztalomhoz érkezett a pizza, azért rendesen kikerekedett a szemem, hiszen egy a megszokottnál jóval nagyobb mérettel volt megáldva. A felvágást követően elégedetten nyugtáztam, hogy a tészta ugyan vékony, mégis van tartása, kellemesen ropogós, pont ahogy szeretem. A feltétek pedig... hát csak keresem a szavakat rá még mindig. A paradicsomszósz (San Marzano) konkrétan megszólalt, annyira erőteljes és mély íze volt, a sajt (smoked mountain provola) úgy nyúlt mint a mesében, mindehhez pedig a parmezán, a bazsalikom, az olaj és a bors tökéletesen asszisztált. Kellemesen laktató is volt az adag de hát igazából az a minőség és azok az ízek... ahhhh... mesébe illő, fantasztikus élmény volt!
FOCACCIA
Monterossóban ugye elég magasra lett helyezve a léc, Genovában első körben a közel 100 éves Panificio Mario egységében próbálkoztam egy paradicsomos és egy zsályás összeállítással. Mindkettő korrekt volt, kicsit vastagabb tésztával. (4.80€)
Az Il Focaccinóban egy egyszerű sima focacciát ettem csak, ugyanakkor ez tetszett talán a legjobban a maga nemes egyszerűségével. (1.5€) A tészta a vékonyabb fajta volt, tökéletes állaggal, tökéletes olajossággal és sóssággal. Nem igazán voltam erre felkészülve, de teljesen elvarázsolt.
Az óváros központjában tértem még be egy sima focacciara a Focacceria Titti e Fede borzasztó kedves kis egységébe, ahol a kiszolgáló néni annyira kedves és segítőkész és mosolygós volt, hogy ezt komolyan mondom tanítani se lehet. Ez vagy megvan valakiben, vagy nincs. Ráadásul ez a focaccia is nagyon szuper volt mind állagra, mind pedig ízre. (1.15€ / darab)
Búcsúzóul még a Brignole állomás közelében (Sapori di Genova) is betértem 2 focacciara útravalónak a reptér felé. Ez egy jóval turistásabb hely volt a többihez képest, ahol jártam, ez a némileg túlzó feltéteken és az árakon is látszott. (4.10€ / darab) Egy pesztós és egy mortaddellás focacciát vettem, mindkettő meglehetősen vastag de puha tésztával és némileg túlzó olajossággal, de amúgy ízre rendben voltak és hát bizony rohadt laktató is volt egy ilyen elfogyasztása, de azért örülök, hogy nem ilyeneket ettem ittlétem alatt.
BURGER
Burger fronton a Groove volt a legkomolyabb kiszemeltem, ami végül minden előzetes várakozásomat felülmúlta. Korábban egy vaskos cikkben már kieelemeztem a névadó burger zsenialitását, aminek konkrétan életem legjobb burgereinek listáján a TOP3-ban a helye. Kedves kiszolgálás, kellemes hangulat, király kraft sörök. Egy igazán ajánlott hely!
Másik burgeres helynek a Luca's Street & Food volt még feljegyezve, de sajnos bár a google térkép szerint nyitva kellett volna lennie, lehúzott roló fogadott. Ekkor gyorsan kellett rögtönöznöm, mivel farkaséhes voltam és végül a Roast 'n Roll felé vettem az irányt. Egy kedves kis hely, ahol leginkább a vékonyra szeletelt sült marhahússal megpakolt szendvicsek a főszereplők. A The King névre keresztelt összeállítás kértem (7.50€), mellé pedig egy helyi summer ale-t (6€) ittam. Meglehetősen lassan készült az étel, de igazából én mindig türelmesen szoktam várni. Az összeállítás leggyengébb eleme sajnos a kőkemény sima zsemle volt, ami egy igazi szájpadlás gyilkos darab. Kár érte, mert amúgy sokat dobott volna az élményen egy normális pékárut. A vékonyra szeletelt ház sült krumpli a szendvicsben külön tetszett, ahogy a hús is teljesen rendben volt, a BBQ szósz mondjuk annyira nem győzött meg és a sajt is eléggé illúzióromboló volt, így összességében sajnos csalódásnak nevezném az élményt.
FAGYI
A Profumo di Rosa kedves kis egységébe térve egy már-már zavarba ejtően kedves fogadtatásban volt részem, a rendkívül kommunikatív hölgy konkrétan szinte a teljes palettát végigkóstoltatta velem, én pedig végül a citromos és a kávés ízeket kértem, ezúttal pohárban. (2.70€) Ízre és állagra is hibátlan volt mindkét fagyi. Plusz infóként azt is megtudtam, hogy az olaszok előszeretettel csepegtetnek némi citromot a kávéba másnaposság ellen... Majd lehet kipróbálom, ha szükség lesz rá. :)
Az U gelato du Caruggiu fagyizóhoz pont nyitásra sikerült érkeznem és itt is egy nagyon kedves és segítőkész fogadtatásban részesültem. Nem volt könnyű a választás, mivel nagyon sok csábító íz kapott helyet a pultban, de a gyömbéres bazsalikomnak nem tudtam ellenállni, második íznek pedig maradtam a citromnál. Mindkettő fagyi jelesre vizsgázott ízre és állagra egyaránt, a gyömbéres bazsalikom pedig külön nagyon megragadta a fantáziámat, ezt a párosítást majd a jövőben valamilyen saját receptnél egész biztosan fel fogom majd használni. (3€)
PACAL & VERMOUTH & PESTO
Nagy pacal rajongóként minden egyes utam során muszáj kipróbálnom a helyi pacalt, főleg, ha hivatalosan is van külön helyi verzió. Igazából az Il Genovese volt az egyetlen szimpatikus kiszemeltem, ahova az esti órákban betérve kissé szomorúan konstatáltam, hogy teltház van, de a személyzet kedvesen közölte velem, hogy aggodalomra semmi ok, nem messze van egy másik, nagyobb éttermük is, ahova átsétálva korábbi csalódottságom hamar örömbe csapott át. Nem is kellett az étlappal bajlódnom, hiszen előzetesen már felkészültem. Genovai pacalt (trippa alla genovese) és a híres helyi vermutot a Corochinatót kértem. A receptet 1886-ban alkották meg Genova Coronata nevű negyedében. A palack címkéjén látható, szamarat vezető ember miatt kapta a helyi "Asinello" becenevet. Üdvözlő falatként érkezett egy kis mozsárban peszto is némi kenyér társaságában, aminek külön nagyon örültem, hiszen Genova a pesto szülőhazája, így aztán kötelező volt megkóstolnom. Jó volt, de azért a világ nem fordult meg velem a kóstolás közben.
A vermouth határozottan finom volt, ahogy a pacal is, ami inkább leves volt. Külön örültem a parmezános kis tálkának, amiből szabadon szórhattam a pacalra. Összességében minden nagyon finom volt és a kiszolgálás is nagyon kedves volt, annak pedig kifejezetten örültem, hogy igazából ez egy 3 legyet 1 csapással tipikus esete volt. A 18€ végösszeget pedig határozottan korrektnek mondanám.
SÖR
Még az érkezésem estéjén sétáltam el a Kamun Live sörözőbe, ahol kizárólag a hely saját sörei vannak csapon és az igazat megvallva mindegyik nagyon csábítóan hangzott. Elsőként egy jó American Pale Ale-t (Fabula) kóstoltam, ami tényleg baromi finom volt, friss, frissítő ízvilággal, hamar le is csúszott. Közben érkezett az asztalomhoz némi rágcsálnivaló is egy tál fantasztikusan fűszerezett kenyérkével és BBQ szósz társaságában. Mivel nagyon nagy kedvenceim közé tartoznak a füstös sörök, így a füstös chili egy igazán kihagyhatatlan opció volt. A kézhez kapott sör viszont ízre és illatra se hasonlított a leírásra így vissza is mentem megkérdezni, hogy mégis mi történt. Ekkor a szerintem főnök srác vette át a szót és elnézést is kért a hiba miatt, mivel az egyébként korábban szintén kinézett gyömbér ale volt, amit kaptam (ZenzEros), de mondta hogy igyam meg nyugodtan, ajándék volt, majd hozza után a választottamat is. Nagyon kedves gesztus volt ez, ami igazából nem egy nagy dolog, de amúgy mégis jólesett. Ráadásul a füstös chilis sör (Senorita Morita) akkora telitalálat, hogy én ebben a műfajban ilyen kiválóságot még talán sose ittam. A füst jelenléte kellemesen erőteljes, pont ahogy kell, a chili pedig tökéletesen kiegyensúlyozottan jött, ez tényleg egy parádés sör! (6€ / pohár sör)
A Scurreria Beer & Bagel egy viszonylag nagyobb belső térrel és kiülős asztalokkal is megtámogatott hely, ahol a tv-ken sporteseményeket lehet nyomon követni. A pultnál foglaltam helyet és előbb egy jó kis olasz modern ipát (Atoya), majd egy helyi, kisebb főzde (Birrificio Exuvia) rendkívül frissítő, könnyed blanche sörét (Wheat the F**k?!) ittam. Egy kellemes, jó hangulatú hely ez, ahol egyébként jó kaják is vannak. (4€ / pohár sör)
A Public House Brewery a családias, szimpatikus helyek sorát gyarapítja, szintén sportközvetítéssel a tv-ben. Ide igazából olyan konkrét céllal jöttem, hogy muszáj cask bittert innom, ami úgy néz ki, hogy nagyon menő dolog Olaszországban, hiszen legutóbb Nápolyban 2 helyen is volt szerencsém hozzá. A pult mögött tevékenykedő fiatalember nagyon kedves és közvetlen és jól láthatóan nagy lelkesedéssel végzi a dolgát, a bittert pedig a lehető legnagyobb odafigyeléssel és precizitással csapolta ki. (4€) Megkóstolva azonnal padlót fogtam és konkrétan szerintem ez az egyik ha nem a legjobb bitter, amit valaha kóstoltam. Egyből szívembe is zártam a kis főzdét (Birrificio Exuvia), akiktől ugyan 2 sört kóstoltam csak, de mindkettő nagyon elnyerte a tetszésemet és instagramon még egy nagyon közvetlen, kedves kis eszmecserét is folytattam velük.
KÁVÉ
Kávék terén csupa igazi, erős és ütős finomsággal volt dolgom, de kettő helyet mindenképpen ki kell emelnem. A Corso Italia sétány előtt található kis kávézóban (La Rosa dei Venti) kapott kávé ízlett a legjobban és a hangulata is nagyon tetszett a helynek. Plusz itt kaptam vizet is a kávéhoz, ami a többi helyen sajnos nem történt meg. Persze nem olyan nagy dolog ez, mondhatjuk, de én valahol olvastam, hallottam, hogy ahol nem adnak vizet a kávéhoz Olaszországban, az nem is igazi kávézó... (1.20€ espresso)
A másik kedvencem a városban egyébként több helyen is megtalálható Tazze Pazze kávézó volt, ahol egy nagyon kedves és segítőkész fiatalember tevékenykedett a pult mögött. Kezdésként rögtön egy kis beszélgetés, hogy milyen ízvilágot szeretnék, majd ennek megfelelően kezdődtek meg a munkálatok. A kávéhoz itt is dukált a víz. (2.20€ espresso)
Mindenképp akartam hazahozni kávét, amihez a Chicco Caffé kis delikáteszboltot választottam. Egy nagyon kedves idős néni fogadott, akivel azért nem ment egyszerűen a kommunikáció. Az én olasz tudásom meglehetősen minimális, az ő angol tudása pedig még ennél is kevesebb, de végül csak összehoztuk, haha. Többféle kávébabból is választhatunk és igény szerint ő ezt frissen meg is őrli. Egy 250g csomagért fizettem 10€-t.
Mindent összevetve egészen elképesztő élményekkel gazdagodtam és eddigi 3 nagyobb volumenű olasz kirándulásom közül egyértelműen ez a régió lett a kedvencem. Nem csak az elképesztően finom ízek, hanem a rendkívül közvetlen, barátságos, mosolygós kiszolgálás is teljesen levett a lábamról.
