Évekkel ezelőtt már megalkottam a számomra tökéletes és szaftos rakott krumpli receptjét, amit szokásomtól eltérően időnként el is szoktam készíteni újra, most viszont elérkezettnek éreztem az időt, hogy egy kicsit csavarjak a történeten.

Tavaly volt már ausztrál nyár pizza a Don Pepe kínálatában banánnal, ananásszal és céklával a főszerepben, de korábban új-zélandi vonalon ananászos spagetti pizza is helyet kapott már a havi akciós kínálatban, de úgy néz ki most megint sikerült emelni a tétet. Megmondom őszintén, nem igazán kedvelem a kivit, viszont minden őrültségre vevő vagyok, így aztán nem hagyhattam ki a havi extra pizzát, kivivel a főszerepben! (3890.-)

Szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt kikísérleteztem egy eszméletlenül finom banános-mogyoróvajas zabszeletet, amit azóta többször is elkészítettem már, viszont itt volt az ideje, hogy valamit újítsak a receptúrán. A múltkori Bounty muffinon felbuzdulva most egy zabszelet formájában gondoltam újra a jól ismert csokit. 

A káposztás tészta óriási gyerekkori kedvencem. Ugye alapvetően két irányba lehet elvinni ezt az ételt tálalásnál, sózva és borsozva, vagy porcukorral meghintve. Én viszont már kiskoromban is azt az elvet vallottam, hogy jó sok borssal és cukorral. Nem is emlékszem mikor ettem utoljára káposztás tésztát, úgyhogy arra gondoltam, itt az ideje, hogy elkészítsem a saját verziómat, ráadásul egy elég komoly turbózással.

A napokban valahogy szöget ütött a fejemben a gondolat, hogy szalontüdőt akarok enni! Korábban már kétszer is siker koronázta próbálkozásaimat (#1, #2), így aztán mindenféle félsz nélkül kezdtem el börzézni a neten az ajánlásokat és végül a XV. kerületi Víg Kalmár lett a befutó. A rendkívül szimpatikus és színes étlap mellett a képek alapján a hely is csábítónak tűnt, egy igazi házias étterem benyomását keltette. Egy jóbarátommal végzett kis felújítási munkálatok után itt költöttük el végül jól megérdemelt ebédünket.