Ha nyár akkor vízpart, ha vízpart akkor hekk, nem túl bonyolult a képlet. Ha viszont az embernek még születésnapja is van, akkor pedig szinte kötelező összekötni ezeket a dolgokat, amihez ez esetben a Római-part biztosított tökéletes környezetet. Hiába a szikrázó napsütés, kissé furcsállottam, hogy alig voltak emberek az egész parton pedig dél körül járt az idő. Persze ez most semmiképp se panasz akart lenni, hiszen kifejezetten jól esett, hogy nem kell tülekedni a nagy tömegben. Rövid nézelődés után a Jancsi büfére esett a választás, ami azóta is hivatkozási alap, hiszen egy a mai napig felfoghatatlan gasztronómiai élményben volt részem.

Mivel rajtunk kívül senki sem ült a teraszon így kényelmesen lehetett válogatni a jobbnál jobb kilátással bíró asztalok közül, a várakozás közben pedig jó kedélyűen kortyolgattam a sörömet. Én még a régi időkből ahhoz voltam hozzá szokva a csabai strandon, hogy valami szottyadt hekkre rámutatok a pultnál és azt kapom, de itt nem. Minden frissen készült, bár egy kicsit féltem attól, hogy vajon mekkora halacskát fogok végül kapni, így biztos ami biztos egy adag krumplit és kenyeret is berendeltem. Hát kérem szépen ez egy iszonyatosan nagy és gusztusos hekk volt, ami már ránézésre és illatra is kiérdemelte a legtúlzóbb dicsérő szavakat. Az íze pedig maga volt a megtestesült csoda, a hal állaga, az íze, egyszerűen minden mesébe illő volt. A fűszerezés valami elképesztően pikáns és különleges volt, így aztán határozottan állíthatom, hogy életem legjobb hekkjét fogyaszthattam el a Római parton. Alig várom, hogy újra itt legyen a szezon és visszatérhessek!