Egyszerűen imádom a sajtot! A sajtos tészta is nagy kedvenc, igaz az elmúlt években én inkább a felturbózott (baconös, gombás, tejszínes/tejfölös majd sütőben egybesült) saját kis verziómat preferálom, viszont amikor megláttam a szóban forgó receptet, azonnal beindította a fantáziámat, így aztán nemrégiben elérkezett a nagy nap, hogy elkészítsem ezt a csodát!
A receptben leírt alapanyagok eléggé madáradagra valónak tűntek, így simán bedupláztam mindent. :) Kezdésnek lereszeltem a 40dkg vörös cheddar és a 25dkg Krajcár típusú füstölt sajtomat, elég szép kis adagok születtek. Feltettem fél kg kagylótésztát főni, közben pedig nekiláttam a mártás elkészítésének. Felolvasztottam 10dkg vajat, majd fél bögre lisztet szép fokozatosan adagolva, állandó keverés mellett csomómentesre kavartam. Hozzáadtam egy teáskanálnyi ételízesítőt, frissen őrölt borsot és 2 evőkanál mustárt. Felöntöttem 4dl vízzel és 6dl tejjel, majd a felforrósodást követően beleborítottam az összes sajtot. Ekkor néztem csak újra a receptre, ami szerint csak a cheddart kellett volna belerakni, a füstölt a tetejére ment volna, na mindegy... :)
Néhány percen keresztül kavargattam, amíg fel nem olvadtak a sajtok teljesen. Ezt követően beleborítottam a tésztát is és jól összekevertem az egészet. Egy tepsibe öntöttem az egészet, a tetejére frissen őröltem némi szerecsendiót. Igazából itt egy kissé értetlenül álltam a recept előtt, ami egy bögrényi (!) zsemlemorzsát írt elő, hogy szórjak rá. Beduplázni eszembe sem volt, de nem igazán éreztem szükségességét a műveletnek még így se, de már késő volt, jól beterítettem az egészet morzsával, majd frissen vágott snidlinget is szórtam még rá. Előmelegített sütőben 250 fokon 25 percig sütöttem, majd néhány percig egy picit pirítottam a tetejét.
Hát a nagy áhitat elmaradt. A zsemlemorzsa teljesen indokolatlan volt, kicsit ilyen túrógombócos érzetet adott az egészhez, de egyébként nem volt rossz. Mondjuk én jobban szeretem a klasszikus, nyúlós sajtos tésztát, mert hát ez így sajtmártásos tészta volt inkább. A morzsát szerencsére elég jól le tudtam kaparni róla és amúgy érdekes, hogy a későbbiekben, újramelegítve már valahogy jobban bejött az egész. Minden egyes alkalommal reszeltem rá friss szerecsendiót és vágtam rá friss snidlinget is. Igazából egy kis érdekességnek jó volt ez, de inkább maradok a fentebb is emlegetett saját, spéci verziónál.
