Ez a recept egyszerűen sikerre volt ítélve a legelső pillanattól kezdve. Az összetevők mindegyike a kedvenceim közé tartozik, a spenót-palcsinta-sajt trió egyesítése mégis igen extrém ötletnek tűnt, magát a végeredményt pedig én magam is gyermeki lelkesedéssel vártam.

A palacsintatésztához a következő hozzávalókat kevertem össze egy nagy tálban: 15dkg spenót (én fagyósat használtam, amit mikróban melegítettem fel), 35dkg liszt, 3 tojás, 2 nagy gerezd reszelt fokhagyma. Mindezt pedig sóztam és frissen reszeltem rá egy kb. negyed szerecsendiót. Az összekeverést követően még 2ek spenót és egy púpos evőkanál liszt került még bele bónuszként, valamint annyi tej, hogy elérjük a klasszikus se nem túl híg se nem túl sűrű palacsinta tészta állagot. Mivel egy picit csomós lett a végeredmény (nyilván ezt valamelyest el lehetett volna kerülni, ha nem csak beledobálom az összetevőket a tálba, hanem folyamatosan kevergetem, haha), így botmixerrel egy picit átmentem rajta, amit követően tökéletesen sima lett az egész.

A sajtszószhoz kezdésként felolvasztottam egy fél vajat (5dkg), amihez 1ek lisztet adtam és felfuttattam. Apránként forró tejet kezdtem el öntögetni hozzá, miközben veszettül kevertem mindaddig, amíg egy tejszínes állagot fel nem vett az egész. Ekkor hozzáadtam 1dl habtejszínt is, majd a rottyanást követően mehetett bele a 15dkg reszelt trappista sajt is. Elég durva kis cucc lett belőle, a sajt felolvadását követően pedig félrehúztam és egy csapott kiskanálnyi fehérborssal és sóval fűszereztem, valamint reszeltem még bele egy negyed szerecsendiót is, majd jól összekevertem az egészet.

Némi olívaolajon szépen kisütésre került a palacsinta, a fenti keveretből nekem 14db jött össze, de persze ez nagyban függ a serpenyő méretétől és a palacsinták vastagságától is. A palacsintákat végül megkentem a szósszal, majd feltekertem, és a tányérra adagolt sajtszószba helyeztem bele. Mit is mondhatnék... Már látványra is iszonyatosan gusztusos lett ez a zöld csodatekercs, illatra nem kevésbé, de szerencsére az íze is hozta a maximumot. Finoman pikáns lett a végeredmény és ráadásul igen laktató is. Új kedvenc született, ez nem vitás! Kissé pepecs munka volt, de már a fejemben meg is született a továbbfejlesztett verzió... :) Nekem az utolsó 3 palacsintához már nem maradt szósz, így azokat reszelt sajttal megszórva tekertem fel, az élmény úgy is igen jónak volt mondható.