Nemrég fedeztem fel az Andrássy úton található Lángos Papa egységét egy jó kis szórólapnak köszönhetően és azonnal hevesebben kezdett verni a szívem, miközben a számban összefutó nyállal is erőteljes küzdelmet vívtam a honlapjukat, illetve az éltapot böngészve. Mert hogy itt bizony az alap sajtos-tejfölös lángoson kívül olyan komoly feltétekkel is lehet kérni a strandok örök slágerét, mint őzpörkölt, csirkepaprikás, vagy marhapörkölt. Na ez aztán egy igazi nekem való hely, gondoltam!
Nem mellesleg azért is döntöttünk párommal a Papa mellett, mivel gluténmentes verzióban is lehet kérni a lángosokat, ami azért nem éppen megszokott a lángosozók rengetegében. Úgyhogy a várakozások előzetesen igencsak fel lettek korbácsolva, de sajnos hamar jött az első lehangoló hír, miszerint nincs őzpörkölt. OK, ezen még talán felesleges lenne alapból kiakadni, bár egy olyan helyen, ahol a három spéci ajánlatból egy nincs, azért már felszisszen az ember délután 4 magasságában egy déltől éjfélig tartó nyitvatartás esetén. A várakozás közben volt szerencsénk szemügyre venni az igencsak fapados belső kialakítást, amire talán a lehangoló vagy a rideg lenne a legmegfelelőbb jelző. Nem tudom, hogy vajon ez a felújítás előtti érzet koncepció, vagy tényleg dolgoznak az ügyön, de mivel a szomszédos Puliban is ezt tapasztaltam annak idején, ez valami fura trend lehet errefelé...
A lángosok megérkeztek, az enyém elég durván jól nézett ki, hiszen nem csak hatalmas volt az egész, de elég ízlésesen is sikerült felhalmozni rá a csirkepaprikást, ami még egy jókora tejföl locsolást is kapott. A lángos tésztája a széleken nagyon jól működött, légiesen könnyed volt az egész, viszont beljebb már egy értelmezhetetlen módon átázott vékony tésztafoszlány maradt csak. Főleg ha már ennyire meg van pakolva, mindenképp célravezetőbb lett volna vastagabbra hagyni az egészet, bár az igazat megvallva így sem bírtam megenni mindet, tehát én sem az adag mennyiségére panaszkodok, hanem inkább a gasztronómiai élményre, amit egy 1500 forintos lángostól azért várna az ember. A csirkepaprikás egyébként rendben volt, bár sok vizet nem zavart, én még elég rendesen meg is sóztam az első pár falat után, mert eléggé fűszerhiányos volt az összkép. Számomra mondjuk az is fura volt, hogy fűszerek egyik asztalon sem voltak kihelyezve, a kedves vendégnek kell kinyomoznia, hogy hol is találja a választékot, jelen esetben a bejárati ajtó melletti sarokban...
Ehhez képest a gluténmentes lángos már csak ránézésre is szörnyűnek bizonyult. Bár nincs tapasztalatom a témában, de szegény lakoma partnerem megerősítette, hogy ennél ő jobbat csinált múltkor otthon. Én azt értem, hogy egy GM lángos valószínűleg sose lesz olyan állagú és ízű, mint egy normális társa, de ez a vékony lepényszerű valami még tökéletesen nyers is maradt, amire viszont nincs mentség. Szintén érthetetlen módon az én íztelen lángosomhoz képest ez szinte ehetetlenül sós és iszonyatosan fokhagymás is volt. Ja, és amúgy a GM lángosért még +400 forintot is kell fizetni, tehát már lényegében 2000 forintnál jártunk, miközben egy gasztronómiai csúcsélmény helyett egy nagy adag bosszúságot kaptunk. A pörkölt maga amúgy nem volt rossz, de kiemelkedően jó sem, rendes iparosmunkának lehetne talán nevezni, és ezzel megint bebizonyosodott az, hogy miért nem eszek klasszikus magyar fogásokat sehol, csak otthon...
A kiszolgálás kedvesen indult, de utána sokáig nem is nagyon láttunk senkit, hogy esetleg jelezzük a problémát, majd amikor a végén szóvá tettük az otthagyott nyers tésztadarabot finoman megbökdösve a villával, akkor se történt semmi, csak hogy majd továbbítják az infót a szakácsnak. Köszönjük! Egyértelműen csalódás volt az élmény, ezen nagyon nincs mit tovább ragozni. A karácsonyi vásárokban már láttam, hogy szintén kapható néhány igencsak elvadult feltétekkel operáló összeállítás töredék áron, szerintem kipróbálom majd valamelyiket a közeljövőben, hiszen legalább már összehasonlítási alapom az már van.
