A fővárosi Pöriző idén év elején nyitotta meg kapuit és nem csak kivételesen dicséretes, de jóformán egészen egyedülálló módon tartják szem előtt azt, hogy a lehető legtökéletesebb ételt a fogyasztók visszajelzéseit folyamatosan szem előtt tartva, kiértékelve alakítsák, megállás nélkül addig gyúrják az eredeti elképzelést, míg a lehető legtökéletesebb végtermékkel sikerül előállniuk. A helyszín az Arany János utcai metrómegálló, az egykori PeP Burger melletti kis egység, ami tényleg annyira pici, hogy az elkészült mű elfogyasztására is az utcán kell sort keríteni, így aztán elmondható, hogy nem csak egyedi, nem csak igazán magyaros, de tényleg a szó legszorosabb értelmében vett street food újdonsággal van dolgunk.

A Pöriző megálmodóit van szerencsém személyesen is jól ismerni, illetve mindkettejük munkássága nagy hatással volt/van rám. Balogh Dani neve a W35-ből és a Revolución kapcsán lehet ismerős, Lázár Péter pedig a Burger House atyaúristeneként vonult be a gasztrotörténelembe. A koncepció ugyan baromira egyszerű, ám mégsem szabad lekicsinyleni, hiszen tényleg nagyon sok mindennek kell klappolnia, főleg, hogy csak a legjobbal érik be. Adott egy olyan palacsintatészta, amibe már eleve bele van sütve a köret (tarhonya, sült/főtt krumpli, nokedli) és erre halmozzák a sertés/csirke/marha/vega pörköltek valamelyikét. Ezen felül opcionálisan lehet kérni még savanyúságot (csalamádé, kovászos uborka, almapaprika és szószt (tejföl, csípős) is bele. A tesztidőszak leteltével növeltek a palacsinta méretén és a töltelék mennyiségén is, illetve most már heti ajánlatokkal is jelentkeznek és remélhetőleg hamarosan debütál a desszert szekció is.

Első heti ajánlatuk a pacal volt (holnap pedig debütál a zúzapörkölt!), ami nagyon nagy kedvencem, így egyértelmű volt, hogy meg kellett kóstolnom. Ízre és állagra is hibátlanra vizsgázott, a kellemes csípősségért pedig külön jár a pacsi. Alapjáraton azért a pörköltek inkább a naturalistább vonalat képviselik, hiszen nem mindenki szereti/bírja a csípőset, de ezt könnyen orvosolni lehet a spéci házi szósszal. A csirke, a sertés és a marha esetében is azt éreztem, hogy a fokhagyma ugyanakkor erősen uralkodó az ízvilágban, és végül egy marhásra neveztem be teljes valójában. Almapaprikát kértem még bele, tejföllel és leheletnyi csípős locsolással. Végig nagy megelégedettséggel falatoztam, a végére pedig igencsak kellemes jóllakottság lett úrrá rajtam. Én magam is meglepődtem, hogy milyen jól sikerült végig egyben tartanom a palacsintát, így a kulturált fogyaszthatóság terén is jelesre vizsgázott a mű.

Összességében tehát nincs mit szépíteni, briliáns az elgondolás és a kivitelezés is teljesen rendben van, és elég csak belepörgetni a Pöriző facebook oldalába, hogy leszűrhessük azt is, hogy teljes erejéből folyamatosan azon dolgozik a csapat, hogy minél jobb legyen az étel és minél tökéletesebb legyen az élmény összessége a kedves vendégnek. Köszönjük és csak így tovább, hajrá-hajrá!