Valami egyszerűt akartam összedobni és finomat, gyorsan. Az alapötlet már korábban megszületett, amihez az alapanyagokért sem kellett rohangálni, hiszen annyira alap dolgok, hogy minden volt otthon. Igazából az egyik gitárosunk roppant viccesen előadott tojáspörkölt készítési technikája adta meg a kezdőlökést, de a cudar időjárásra való tekintettel végül egy jó forró leves mellett döntöttem!

A kezdő lépések már gondolom mindenkinek a könyökén jönnek ki: egy fej apróra vágott hagymát egy kis olajon elkezdtem üvegesre pirítani miközben kevés vegetát, fokhagymagranulátumot és sok őrölt borsot adtam hozzá. Amikor már jól nézett ki a hagyma akkor egy evőkanál lisztet kevertem hozzá és egy kicsit együtt pirítottam, vigyázva, nehogy odaégjen. Majd félrehúzva két evőkanál édes pirospaprika következett és egy kávéskanál erős pirospaprika. Jól elkevertem, majd másfél liter vizet adtam hozzá folyamatos kevergetés mellett és még mielőtt befedtem volna a kezdeti lépéseket fűszerezés terén megismételtem, plusz egy kávéskanál őrölt köménymaggal is meghintettem, valamint három babérlevelet is dobtam bele. Ezután lefedve magára hagytam, és vártam hogy felforrjon.

Ekkor előbb egy tojást adtam csak hozzá, amit óvatosan el is kevertem, így a menzáról ismert levesforma már alakulóban volt. Itt jött egy kis csel, nevezetesen hogy a további négy tojást egészen közelről, óvatosan engedtem bele és már nem kavartam, hanem hagytam hogy egyben megfőjön a levesben. Persze 1-2 perc elteltével azért óvatosan megkevertem az ügyet és még pár percig hagytam főni a leveskémet. Igazából én anno a menzán is szerettem a tojáslevest, de most előre is bocsánat az önfényezéstől, de ez maga lett a csoda! A tojás egészben hagyását csak ajánlani tudom mindenkinek! Ez most nem lett akkora ipari mennyiség, mint általában, de majd legközelebb még több vízzel csinálom, sokkal több tojással (kb. mondjuk 70-30 arányban az egészben hagyott javára :D). Olcsó, egyszerű, gyors és finom! Közben eszembe jutott még, hogy talán pár fej gombával lehetett volna még gazdagítani a levest, de azt hiszem ilyen téren a variálások száma közel végtelen. Persze azért így sem bíztam a véletlenre, mert közben párhuzamosan egy fahéjas-almás tepsis palacsintát is csináltam, nehogy éhes maradjak, de erről majd a következő posztban olvashattok majd... :)