Szűnni nem akaró muffin fanatizmus legújabb fejezete igazából túl sok csavaros fordulatot nem tartalmaz, de egészen biztos vagyok benne, hogy sokan vannak, akiknek már első olvasatra is furcsa ez a szóban forgó párosítás. Nekem hatalmas kedvencem a cékla, így aztán egy pillanatra sem féltem, hogy milyen lesz a végeredmény, viszont annál inkább kíváncsi voltam rá!

A már jól bevált arany anyaghányadokat használtam a tészta összeállításához. Előtte a megmosott céklát alufóliába csomagolva, max hőfokon (légkeveréssel) egy órán át sütöttem, majd mikor kicsit kihűlt, akkor lehúztam a héját, kisebb darabokra vágtam és jó alaposan leturmixoltam botmixerrel. Egy tálban összekevertem a szárazanyagokat: 150g liszt, 100g cukor, 1-1 csomag (12g) sütőpor és vanillin cukor, 1tk fahéj és egy csipet só. Egy másik tálban felvertem 2 tojást (M) és egyneműre kevertem 100g mogyoróolajjal, majd 300g céklapépet is hozzáadtam 30g mazsola társaságában és alaposan összekevertem. Végül a két tál tartalmát is néhány mozdulattal összekevertem majd szépen beletöltöttem a papírkosárkákkal kibélelt muffin sütő formába. 190 fokra előmelegített sütőbe (légkeveréses funkcióval) tolva 20 perc alatt készre sütöttem. Utána előbb 5 percet még hagytam a formában, majd rácsra kiszedve vártam, míg teljesen kihűlnek.

Igazából direkt nem extráztam most semmivel, mert tényleg azt akartam, hogy tudjon érvényesülni színben és ízvilágban egyaránt a cékla. Nos, a végeredmény a szokásos pihe-puha mennyei tészta, amit az egészen elképesztően vadító színvilág és egy nagyon kellemes ízvilág emel egy teljesen új szintre. Egyáltalán nem tolakodó módon, de a háttérben ott dolgozik óvatosan a cékla jellegzetes, földes ízvilága, szerintem nagyon menő! Tényleg már csak a kinézete miatt is érdemes tenni vele egy próbát. Én most nagyon beleszerettem ebbe, úgyhogy szokásomtól eltérően egész biztosan el fogom még készíteni a jövőben többször is.