Az utóbbi időben előszeretettel alkotok különféle finomságokat búzadarával a főszerepben (grízes tészta, tejbegrízes rétes), ezúttal pedig szűnni nem akaró muffin fanatizmusomnak köszönhetően egy igencsak különleges desszertet sikerült megalkotnom.

Kezdésként elkészítettem a tejbegrízt, amihez felforraltam egy liter tejet, hozzáadtam 125g cukrot, egy csipet sót és egy csomag (12g) vanillin cukrot, egy alapos elkeverést követően pedig 120g búzadarát is hozzáborítottam és csökkentett hőfokon, folyamatos kevergetés mellett 6 perc alatt készre főztem. Félrehúztam és amíg a leveles tésztával ügyködtem, időnként átkavartam a grízt.

A muffinformát vékonyan kiolajoztam, majd a 12 részre vágott leveles tésztával (275g) kibéleltem úgy, hogy a kis tésztanégyzeteket a mélyedés pereméig igyekeztem egyenletesen eligazgatni. Két tojást (M) kettéválasztottam, a sárgákat a grízzel elkevertem egy csomag sütőporral (12g) és egy citrom reszelt héjával együtt. A fehérjét külön felvertem és óvatosan hozzáforgattam a grízhez, majd beletöltöttem a muffinformába. 190 fokra előmelegített sütőbe toltam (légkeveréses funkciót használva) és 20 perc alatt készre sütöttem. (Persze kicsit sok lett a szakanyag, ami kimaradt, azt szufléformába töltöttem és úgy sütöttem készre.)

Nagyon érdekes volt, hogy milyen durván megnőtt, illetve felemelkedett a töltelék, kicsit ilyen szuflé jellegű formát öltött a dolog, ami aztán persze a végére össze is esett, amit annyira végülis nem bántam, hiszen itt most nem szuflé volt a cél. A sütőből kivéve azonnal megszórtam fahéjas cukorral a muffinokat, majd szokás szerint 5 percig hagytam a formában, végül rácsra kiszedve vártam meg hogy kihűljenek. Na ez aztán tényleg egy igen érdekes alkotás lett, szerintem nagyon jól működik a ropogós tészta és a légiesen könnyed, krémes gríz találkozása.