Lukács Laci neve nem csak a Tankcsapdából kell, hogy ismerős legyen, hiszen az underground zenei körön túl a gasztronómia egyik kiemelt fenegyereke is ő és a szegedi Borracho főispánja. Jó pár éve ismerjük egymást e két szegmens kapcsán és ugyan volt már szerencsém ámuldozni Laci főzőtudományán, de valahogy a hivatalos vizit mindeddig elmaradt. Külön érdekesség, hogy bár a hely tex-mex kínálata abszolút szerelem számomra, de a kínálatban szerdánként megjelenő rámen volt ezúttal látogatásom legfőbb húzóereje. Legutóbb 4 évvel ezelőtt Japánban életem legkomolyabb levesezéséhez (#1, #2) volt szerencsém, ami természetesen azonnal felülírt mindent, amit addig az ételről gondoltam, azóta pedig nem is igazán gondoltam rá, hogy idehaza próbálkozzak vele... 

A lokáció keresve sem lehetne optimálisabb, hiszen az Ady téren, közvetlenül az egyetemmel szemben található ez a kis egység, aminek van egy kisebb beülős része is, illetve kint is helyet kapott 1-2 asztal. Jól láthatóan rendesen pörögnek az ételek, helyben fogyasztva és elvitelre is, a hatalmas tányérnyi ráment kézhez kapva pedig már alig vártam, hogy megkóstolhassam ezt az igencsak jól kinéző leveskét! Opcionálisan friss lime és némi házi chili is kérhető kísérőként, én lelkesen adagoltam mindkettőből, de persze csak módjával, nehogy elnyomjam esetlegesen az eredeti ízeket. Nyilván érdemes helyén kezelni a dolgokat, nem egy autentikus rámen megalkotása volt a cél, sokkal inkább egy valamelyest újragondolt, illetve saját ízlés szerint elkészített verzióról van szó, amiben az eredeti koncepciót itt-ott megcsavarva, egy igazi Borracho rámen lesz a végeredmény. Az alaplé már hétfőn elindul útjára, hogy abból szerdára mennyei étel szülessen, a végeredmény pedig egy picit minden héten más, hiszen nincs egy szigorúan betartott mesterrecept, amitől nem lehet eltérni, sokkal inkább érzésből készül minden egyes alkalommal. 

Jó sűrű az összkép, aminek legfőbb erőssége az omlós, vajpuha hús, amihez a zöldségek és az elmaradhatatlan tojás tökéletes társaknak bizonyul. Amin nagyon meglepődtem és ugyanakkor örültem is neki, az a pirított bacon szelet jelenléte volt. Az alaplé is egészen elképesztő ízvilággal rendelkezik, az igazat megvallva, napi szinten tudnám én ezt kortyolgatni. Egy igazán kiadós, laktató és ízgazdag finomság ez a kicsit tex-mex kompatibilisre vett rámen, aminek tényleg a csodájára kell járni! Állítólag a japán diákok is imádják, ami mondhatni egy igen erős ajánlólevél.