Alig 3 hónappal a legutóbbi Főzdefeszt után meg is érkezett az újabb, sorban a 10. rendezvény. A helyszín ezúttal egy picit arrébb mászott, a Hősök tere mellé, nekem pedig megint szinte a véletlennek köszönhetően, egészen spontán módon sikerült elnéznem előbb szombat este, majd vasárnap délután már céltudatosan egy újrázásra...
Nem kívánom magamat ismételgetni, de ez a poharas ügy tényleg egy nettó faszság, már elnézést, főleg hogy állítólag most már vissza se lehetett váltani. De kérdem én, ki a rák akar egy fél literes pohárral a kezében bolyongani hazafelé, vagy esetleg a fesztiválra? Na mindegy... Első felindulásból toltam egy korsó Nariander névre hallgató szűretlen, korianderes-narancsos sört a Sümegi Sörfőzde standjánál, de annyira nem váltotta be az előzetesen hozzáfűzött reményeket.
Nem éppen meglepő módon egészen nagy volt a tömeg, a kínálat pedig tényleg már-már zavarba ejtőnek bizonyult mind kaja mind pedig sör fronton. A folytatásban a Bakonybéli Apátság hordó formájú standjához vettem az irányt egy baráti jótanácsra, és rá is mentem az IPA sörükre, és hát igencsak jó választásnak bizonyult!
Még a balatonvilágosi Hedon sörét is megkóstoltam, miközben már mocorgott a fejemben a gondolat, hogy valahol jó lenne harapni is valamit. Megmondom őszintén, régi nagy kiszemelteket nem feltétlenül szeretek ilyen fesztiválokon tesztelni, hiszen ilyenkor könnyebben becsúszik a hiba, a fesztiválfelárról nem is beszélve, így végül többek között azért is döntöttem a Zabáljcsak kocsija mellett, hiszen őket hétköznapokon is ilyen körülmények között lehet elcsípni, úgyhogy elég esélyes volt, hogy itt is ugyanazt kapom, amit amúgy is. Nem lacafacáztam, rámentem egyből a Deluxe-ra (1800.-): fokhagymás tejföl, BBQ szósz, koviubi, coleslaw és cheddar is kerül a pirított ciabattába a pulled pork husin kívül. Ez a szendvics bizony iszonyatosan el lett találva, nem igazán tudnék mibe belekötni. A ciabatta kiváló keretet biztosított a fenséges husinak és a többi belevaló is egy egészen remek, pikáns ízbombává állt össze. A Meat & Sauce szendvicsekhez képest nagyon nagy plusz, hogy meleg az egész szendvics, és hogy remekül meg lett pirítva a ciabatta. Erről beszéltem már akkor is! Szóval kitűnő választás volt a Zabáljcsak, jó szájízzel távoztam a fesztiválról...
A nyárias jó idő természetesen vasárnapra is egy igen szépszámú tömeget csábított a fesztiválra, kezdésként pedig a Kentucky Ale - Amerikai Sörök IPÁjával kezdtük meg a sort. Jó választás volt, de ekkor ért utol kissé megkésve a gondolat, hogy korsó helyett sokkal praktikusabb 2dl kóstolót kérni, bár az igazat megvallva pár helyen nem volt túl baráti az árfekvés ilyen esetekben, úgyhogy itt-ott érdemesebb volt cselezni inkább 4 decivel, és azt kettéönteni, haha...
A kecskeméti Szalonka nem igazán azt adta, amire előzetesen számítottunk. Igaz, ott volt az a füstös, szalonnás íz, de az első 1-2 korty után elveszett a meglepetés ereje és inkább csendes kínlódásba csapott át a kortyolgatása. Ezután igyekeztünk valami extravagáns sörrel feledtetni szalonkát, így esett a választás a Monyo új fejlesztésére a Fukushimára, ami küllemben, a zöld színével valóban eléggé különleges, de ízében nem nyújtott akkora katarzist, mint vártuk...
Feladva a kísérletezketést, biztos ponthoz tértünk vissza, ami az IPA, méghozzá a Balkezes sátránál. Remek választás volt! Végre az a bizonyos karakteres, ütős íz, amit én úgy szeretek! :) Sikerült még megkóstolnom a Csirk-A-Punk nevezetű iszonyatosan finom és pikáns csirkés szendvicset is az OK Brewery-nél, ahol még egy korsó Feszt Igyálra is hagytam rábeszélni magam. Érdekes módon ez az IPA inkább citrusosságával tűnt ki, nem volt rossz, de a két nap alatt sörök közül nekem egyértelműen a Bakonybéli Apátság és a Balkezes IPA sörei jöttek be a legjobban.
Zárásként még beneveztem egy jó kis Kétkezes Burgerre (1700.-) a Mangalica & Társai Húspatikánál. A húspogácsák nagyon gusztán néztek ki, az óriás lepénybe pedig még paradicsom, házi majonéz, kakukkfüves házi ketchup, sült hagyma és cheddar sajt került. Egyedül azt sajnáltam, hogy a lepény csak egy ilyen kamupirítást kapott, néhány másodperc, ami lényegében semmit nem ért. Kár érte, mert amúgy az összeállítás nagyon jó volt! A hús iszonyatosan el lett találva ízre és állagra egyaránt, külön plusz pont jár a szaftosságért, szerencsére nem sütötték száradásig szegényt. Jó választásnak bizonyult ez is, nagyon jó pikáns kis burgi volt ez.
Összességében tehát élményekben nem volt hiány, ittam sok finom sört, pár kevésbé kiemelkedőt is, és ettem finomakat is. Ugyan elvakult rajongója most sem lettem a fesztiválnak, de cseppet sem bántam meg, hogy kinéztem. A hibákat lehet, hogy jobb ha mindenki elengedi inkább és megpróbálja jól érezni magát, hiszen végülis senkinek sem kötelező kimenni a fesztiválra. Én meg ha már kint voltam, igyekeztem jól érezni magam, ami azt hiszem sikerült is. :)
