Ahogy azt a pénteki beszámolóm végén említettem, a szombati napon olyan célkitűzéssel indultam neki a Hamburger Daysnek, hogy nem kockáztatok és régi jól bevált kedvenc helyekre térek vissza néhány falat erejéig. Az időjárás maradt a régi, igazi fojtogató kánikula, én pedig a kora délutáni időnek köszönhetően jó alaposan bekentem magam napvédő krémmel indulás előtt, ami ugye csak részben segített a helyzeten, mert most valahogy tényleg még az előző napnál is brutálisabb volt elviselni a puszta létezést is a fesztivál területén, ahol továbbra is elég szolidan képviseltette magát a nagyérdemű és az árnyék egyaránt...

Első utam régi kedvencemhez, a Burger House-hoz vezetett, akik egy olyan újítással neveztek a versenyre, hogy nem csak a húspogácsát, de még a zsemlét is smokerben csinálták. Ugye nemrég írtam már a BH kikacsintásáról a BBQ világa felé, amit én maximálisan ünnepelve fogadtam és nagyon kíváncsian várom, hogy mikor fog már rendesen is beindulni az egész! Azt azért mindenki jó, ha tudja, hogy egy ilyen smokeres sütés közel sem gyerekjáték, rengeteg hibalehetőséggel és kockázattal, nem véletlenül több, mint egy éve dédelgetett projektről van szó, szóval tényleg le a kalappal a csapat előtt! Mivel ez az összeállítás kifejezetten a versenyre készült, így a zsemléről már lemaradtam, így már "csak" a versenyhúst tudtam megkóstolni egy egyébként alapnak mondható bacon/cheese burger képében. A hús mondjuk angus, szóval a helyzeti előny már megvolt, de az a rendkívül kellemes füstös felhang mindennek mondható volt csak hétköznapinak nem. A burger hozta a szokásos magas színvonalat, efelől mondjuk kétségem se volt előzetesen, erről pedig sokkal többet most nem is tudnék szakérteni, remélem legközelebb a fullos smoker burgert is meg tudom majd kóstolni valamikor a közeljövőben!

Ezután a Zabáljcsak buszához mentünk egy nagy kajaimádó cimborám kíséretében akinek idáig csak rossz élményei voltak pulled pork témában, úgyhogy eléggé adta magát, hogy elvigyem a szentélyhez, ahol biztos hogy nem fog csalódni. Korábban én is csupán egy alkalommal ettem ebből a mennyei szendvicsből a Főzdefeszten, igaz kapásból meg is győztek, de ugye a jóból sosem elég alapon ismét érezni akartam az omlós húscunami élményét, amit a legtökéletesebb ízorgiával megspékelve pakolnak a szintén mesteri ciabattába. Ugyan így olvasva a kínálatot nem igazán van értelme számomra kísérletezgetni, hiszen a deluxe pontosan lefedi az igényeimet, de én most mégis valami mást szerettem volna kipróbálni, így az Onion nevűre mentem rá, ami a következőkből állt össze: pirított ciabatta, fokhagymás tejföl, pulled pork, bbq szósz, hagymalekvár, vörös cheddar sajt

Ebben kérem nem volt semmi hiba! Minden előzetes várakozásomat sikerült felülmúlni még úgy is, hogy tudtam, esélytelen hogy csalódjak, de ez a szendvics egy olyan szintű gasztroorgazmus, hogy erre tényleg nehezen találni már a szavakat. A hús eszméletlenül puha, omlós és rendkívül kellemesen fűszeres, nem mellesleg pedig rengeteg, nincs kispórolva egy deka sem, miközben az egész szendvics tocsog a lucsokban, amihez nem véletlenül kaptunk egy nagyon jópofa saját grafikás szakáll szalvétát, ami persze egy nedves törlőkendő volt. Haha. Persze a kérdés jogosan merülhet fel, hogy mit keresnek a srácok itt egy Hamburger Daysen, én efelett most kéjesen elsiklanék, mert az élmény egyszerűen utolérhetetlen, felülmúlhatatlan.

A folytatásban egy nagyobb lélegzetvételű pihenő következett részemről, illetve a díjkiosztó. A Burger House két díjat is bezsebelt Legjobb Buci és Legjobb Hús kategóriában, hatalmas gratula nekik! Az extra burger kategóriában a Kandalló nyert, az alap kategóriában a 3. helyezett a Burger & Love, a 2. a Burger House (!), az első pedig a Tuning lett. Gratulálok minden résztvevőnek, a díjazottaknak pedig külön jár a nagy pacsi! Aztán belenéztünk még a hamburger evőversenybe is, de nem tudtuk eldönteni, hogy ez most vicc vagy micsoda, mert mindenki ilyen halál lazán nyammogott a szendvicseken fa arccal, nyomokban sem találkoztam olyan szintű elszántsággal, mint a W35 Erősevő versenyein... Nagyon szívesen megkóstoltam volna a Kandalló versenyburgerét is, illetve volt még 1-2 tervem ilyen kisebb, kóstoló kategóriában is, de a gyilkos meleg és a Zabáljcsakos gyilkos szendvics annyira taccsra vágott, hogy már nem tudtam volna jóízűen semmit sem magamba erőltetni, illetve hát ez az, erőltetni már nem akartam. Azért a két nap alatt óriási finomságokban új felfedezésekben így sem szenvedtem hiányt, úgyhogy hajrá mindenki, csak így tovább!