Tartósan itt a kemény hideg a nyakunkon már egy ideje, ilyenkor sűrűbben előkerülnek olyan receptek, amik igazi nehéz, zsírosabb fogásokat eredményeznek, hogy aztán az önként vállalt bűntudatra fittyet hányva kaján vigyorral falatozzon, az étkezés végeztével pedig jóformán moccanni se tudjon az ember. Ez a most bemutatásra kerülő őrület is ebbe a kategóriába tartozik és igazából nevén se tudtam nevezni, annyi minden lett csatasorba állítva a fantasztikus végeredmény eléréséhez.

Első lépésként kb. fél-egycentis hasábokra vágtam egy hatalmas darab édesburgonyát, ami pontosan 1kg-ot nyomott. Én nem bíbelődtem a hámozásával, de előtte alaposan megmostam persze. 10 perc alatt sós vízben, készre főztem, leszűrtem, félretettem. Egy másik lábasban egy evőkanálnyi sült kacsazsírt felolvasztottam, majd 21dkg kockázott kolozsvári szalonnát szép pirosra pirítottam 7 perc alatt, majd utána küldtem 35dkg lilahagymát, amit ezúttal nem kockáztam apróra, a felezést követően csak szeleteltem csupán. Sóztam, borsoztam, 10 perc elteltével pedig jöhetett 4 db hosszában felcsíkozott csemege uborka és egy szép nagy rakás felkarikázott békéscsabai házikolbász (40dkg). Két perc alatt gyönyörűen elkezdett ömleni a kolbiszból a zsír, ekkor pedig végső lépésként landolt a lábasban 50dkg barna csiperkegomba, amit előzetesen 4 részbe vágtam. Óvatosan kevergettem, kavargattam és megszórtam 1tk majorannával. Tíz perc elteltével késznek ítéltem a művet. 

Mivel én szeretek mindent mindennel összekutyulni, így óvatosan összekavartam az édesburgonyával, ami nem volt épp a legkönnyebb feladat mivel eléggé "törékeny" volt a krumpli, így simán lehet csak azt is csinálni, hogy az édesburgonyára rászedjük ezt a fantasztikus szaftos alapot. Egy nagy pohár (450g) tejfölt még korábban kikavartam 25dkg juhtúróval és egy csokor apróra vágott friss kaporral, ezt az öntetet pedig gazdagon locsoltam a krumplis, kolbászos, szalonnás, uborkás, gombás csodámra. A végeredmény egészen elképesztő, minden egyes falattal valami új sokk érte az ízlelőbimbóimat, egyik összetevő sem kerekedett a másik fölé, mindegyiket főszereplőnek nevezném, hiszen nagyon durván összedolgoztak a katarzis eléréséért és bár azt kívántam, hogy bárcsak sose lenne vége az aktuális étkezésemnek, viszont mivel iszonyatosan laktató ez a fogás, mégis lehetetlen neki ellenállni, egy kisebb fajta kéjes küzdelem volt minden esetben az utolsó 1-2 falat. Kenyérrel kísérve pedig garantált a totális kajakóma! (4 bőséges adag)