Muffin készítési mániámat olyan formában ötvöztem az édesburgonya iránt érzett határtalan rajongásommal, hogy édes és sós verzióban is elkészítettem. Az édes ugye eléggé adta magát, ha már muffinról van szó, viszont közismert tény, hogy a batáta milyen jól működik sós ételek kísérőjeként vagy akár központi elemként is, így aztán gondoltam egy nagyot és elkészítettem egy eléggé elvadult formában is.
Az édes verzió igazából nem hordozott túl nagy kihívást magában számomra és a már a jól bevált arányokkal dolgoztam. Egy nagyobb tálban előbb a száraz összetevőket kevertem össze: 150g liszt, 100g cukor, 1-1 csomag (12g) vanilin cukor és sütőpor, csipet só, 1tk (4g) őrölt fahéj és fél-fél tk (2g) őrölt szerecsendió és őrölt gyömbér. Közben mikróban elkészítettem az édesburgonyát (400g) is, ami nálam két darab volt, amiket a megmosást követően alaposan megszurkáltam villával és maximum fokozaton 6 percre mikróba tettem lefedve. Felvertem két tojást (M), amit előbb 100g szőlőmagolajjal alaposan összekevertem, majd a villával összetört batátával is alaposan átforgattam 50g mazsola társaságában. Végül a két tál tartalmát is egyesítettem és a papírkosárkákkal bélelt muffin sütőformába kanalaztam. 190 fokra előmelegített sütőbe (légkeveréses funkcióval) toltam 20 percre, ami után még 5 percig pihentettem a formában, majd rácsra kiszedve vártam, hogy kihűljön.
A végeredmény azért kicsit még így is meglepett, a fűszerezés miatt egy igencsak karácsonyi hangulatú finomság született, szokás szerint mesésen lágy, puha állaggal. Egyszerűen ellenállhatatlan!!! Ezt még az ünnepek közeledtével tuti meg fogom újra cisnálni!
A sós verzióhoz ugyanúgy 150g lisztet használtam, amihez 1 csomag sütőport (12g) adtam és 1-1tk sóval, őrölt feketeborssal, füstölt pirospaprikával és 2tk kakukkfűvel fűszereztem és alaposan összekevertem. A batátát (500g) a fent részletezett módon készítettem el mikróban. Egy nagyobb tálban felvertem 2 tojást (M) amit 100g szőlőmagolajjal alaposan összekevertem és a villával összetört batátával is átkavartam. Előzetesen szép pirosra sütöttem 100g kockázott bacont, amit 55g grana padano (vagy bármilyen tetszés szerinti) reszelt sajttal is átforgattam és némi szárított chilit is őröltem rá. Egyesítettem a két tál tartalmát és a papírkosárkákkal bélelt muffin sütőformába kanalaztam. Nekem most egy kissé szárazabb lett a szakanyag de kezdeti ijedtségem hamar tovaszállt, amikor ugyanúgy elkezdtek szépen emelkedni a sütőben illetve az egész lakást bejárta egy mesés illatfelhő. Szokás szerint 190 fokos sütőben (légkeveréses funkcióval) 20 perc alatt készre sütöttem, az 5 perces pihentetés után pedig rácsra kiszedve vártam, hogy kihűljön.
Hát mit is mondhatnék, valami egészen elképesztő lett a végeredmény! Aki kóstolta, volt hogy egy ultrapuha pogácsához hasonlította, hiszen nyilván van némi képzavar így a fűszeres, sós muffin miatt, de a lényeg a lényeg, hogy egy igencsak erőteljes ízű, mesésen puha finomság született, amit megint csak szinte lehetetlen abbahagyni.
