Kapcsolatom elég vicces a brownie-val, hiszen csupán néhány évvel ezelőtt lettem fanatikus rajongó, miután elkészítettem első saját verziómat (banános brownie), amit aztán egy még magasabb szintre emeltem (mogyoróvajas-banános brownie), miközben több embert is megtérítettem, akik szintén hasonló cipőben jártak, mint én. Gondoltam itt az ideje valamit újat alkotni ebben a műfajban, az ötlet pedig hamar megszületett, miszerint nagy kedvencemet, a céklát fogom segítségül hívni egy újabb csodálatos sütemény megalkotásához.

Néhány nappal ezelőtt jelent meg egy cikk, amiből szélesebb körben is megtudhatta a nagyérdemű, hogy a Vaslap január végén bezárja kapuit. Ugyan a név ismerősen csengett, valahogy elkerülte mindeddig a figyelmemet az egység, viszont úgy voltam vele, szinte kötelességem még így a végén benevezni egy burgerre.

Ez egy klasszikus nápolyi étel, aminek az eredetére több érdekes történetet is találhatunk, ha a neten rákeresünk. Az olasz tésztaételek többsége tipikus iskolapélda az egyszerű de nagyszerű fogásoknak. Ez is ilyen! Több receptet is átnéztem, amikből aztán a következőképpen állítottam össze a saját verziómat.

Nagyon szeretem a füstölt bordaporcot, időről-időre szoktam is főzni valami finomat ezzel a remek alapanyaggal a főszrepben. Ezúttal a nemrégiben kóstolt Olleta Alicantina adta az alapötletet a recepthez, hogy egy jó sűrű, tartalmas fogást készítsek.

Az utóbbi időben elég rendesen belehúztam a pacalok kóstolgatásába, hiszen előbb a Fény utcai piacon volt szerencsém több specialitást is megkóstolni a Pacal Péntek keretein belül. Akkor ugyan kimaradt a Buja Disznó(k) menüje de én már akkor is sejtettem, vagy inkább csak óvatosan bíztam benne, hogy esetleg a későbbiekben is lehet majd tesztelni, hiszen az esemény jól láthatóan hatalmas siker volt. Nem is kellett sokat várni a bejelentésre, miszerint az ünnepekig elérhető lesz a kínálatban és bár első alkalommal, amikor próbálkoztam már délre elfogyott, a következő alkalommal már sikerrel jártam.