Bringás útjaim során már többször is szemeztem a Dunakeszi szabadstranddal, illetve az ott állomásozó Mi a Kaviccsal. Legutóbbi tekerésemről hazafelé tartva pedig meg is álltam itt, hogy első körben leteszteljem a burger kínálatot. Azt azért rögtön szögezzük le, hogy nem a burger a fő ételcsoport, de azért egy tekintélyes szekciót kapott, ráadásul a szokásos opciókon kívül egy kacsás verzió is helyet kapott a kjnálatban. Amúgy frissensültek, grill ételek és BBQ fogások is az étlapot erősítik rendkívül színes itallappal is megfejelve. 

A Don Pepe aktuális havi újdonságai nem különösebben csigáztak fel, aztán egy őrült pillanatban mégis úgy döntöttem, hogy letesztelem az extra pizzát, ami ezúttal egy lazacos összeállítás. Bár első olvasatra nem hozott túlzottan lázba a dolog, azért bíztam benne, hogy talán sikerül valami nem csak extrém, de tényleg jó ízvilágot összehozni. Szokás szerint a békásmegyeri étteremből rendeltem. (5490.-)

Korábban már készítettem sajttortára hajazó sütiket, de most először fogtam hozzá hivatalosan is. Nekem nagyon nagy kedvencem a sajttorta és nagyon nagy kritikus is vagyok ezen a téren (is), így aztán eléggé izgultam, hogy mennyire sikerül majd helytállnom. Kicsit könnyítettem magamnak annyiban, hogy már csak a nagy kánikulára való tekintettel is egy sütés nélküli verziónak veselkedtem neki.

A februári nápolyi kalandozásom során azonnal beleszerettem a ricotta, a citrom, a bors és a bazsalikom mennyei nászába, amihez akkor egy fritta képében volt szerencsém és annyira megragadta a fantáziámat, hogy meg is fogadtam, előbb vagy utóbb el fogom készíteni a saját tésztaételemet ugyanezt az ízvilágot rekonstruálva.

Érdekes egybeesés volt, hogy egy jóbarátom posztjában és egy We Love Budapest cikkben is egy napon jött szembe velem a Dolce Fantasia fagyija, aminek különlegessége, hogy briósban kerül felszolgálásra. Na több se kellett nekem, tekintettel a kegyetlen forróságra, azonnal előre vettem a letesztelendő helyek listáján. Jelenleg 3 helyszínen működnek a városban (Szondi utca, István utca és Árbóc utca), nekem ez utóbbi volt a legpraktikusabb Óbudáról egy jó 34-es busszal megközelítve. Némi nosztalgiával egybekötve sétáltam a fagyizó irányába, hiszen anno rövid ideig egyébként pont itt laktam a Visegrádi/Árbóc sarkán másfél évtizeddel ezelőtt...