2019-ben jártam először Amerikában egy saját zenekaros turné keretein belül és hát ilyenkor eléggé változó, hogy mennyi idő jut városnézésre, kulináris kalandozásokra. Azért annak idején így is összehoztam 6 Burger Mustra cikket (#1 #2 #3 #4 #5 #6), illetve azóta is tervben volt, hogy majd valamikor mindenképpen szeretnék visszatérni egy privát túra keretein belül is az államokba. Ennek most el is érkezett az ideje, a célpont pedig New York volt. Jó szokásom szerint brutális kutatómunka és egy igencsak embert próbáló itiner összeállítása előzte meg az indulást, a kitűzött célokat pedig még némileg magamat is meglepve konkrétan hibátlanul sikerült is teljesíteni. Igyekeztem változatosan kóstolgatni, az élménybeszámolómat pedig végül két részre bontottam a könnyebb kezelhetőség és olvashatóság végett.

Annak idején 2018-ban ismerkedtem meg a HamHotBurDoggerrel és azonnal nagy rajongója lettem a brutális összeállításnak. Utána kivezetésre került az étel, de előbb 2019-ben, majd 2020-ban is visszatért egy hónapra némileg változtatva mindig az alapfelálláson, de engem minden egyes alkalommal fanatizált a dolog. Most igazából teljesen véletlenül futottam bele a szóban forgó ételbe a Don Pepe honlapján a menüt vizslatva és rögtön meg is örültem és szokás szerint a békásmegyeri étteremből rendeltem. (4590.-)

Annak idején a banánkenyérrel kezdődött minden... Azóta egy mennyei sütőtökkenyérrel, majd egy fahéjas almakenyérrel, legutóbb pedig egy kakaós cukkinikenyérrel emeltem újabb és újabb szintre a témában rejlő zsenialitást. Azon gondolkoztam, hogy ismét kéne valamit ebben a témakörben alkotni és hamar el is határoztam, hogy ezúttal a narancs lesz a középpontba helyezve!

Nagyon szeretem az erősen fűszeres, izgalmas, vibráló ízvilágú ételeket és arra gondoltam, itt az ideje ismét ebben a műfajban alkotni valamit. A ragu része hamar összeállt a fejemben, aztán a köreten gondolkodva egyszer csak szöget ütött a fejemben a felismerés, hogy az általam méltatlanul mellőzött kuszkuszt fogom bevetni.

A pacal iránti rajongásom már nem hiszem, hogy újdonság lenne a blog követőinek. Nagy kedvenceim lettek az utóbbi időben a különböző spanyol variánsok de az év elején Nápolyban tett kirándulásom során is egy egészen fantasztikus pacal trióhoz volt szerencsém. Ekkor kóstoltam a Trippa con patate alla napoletana névre hallgató finomságot, amit legegyszerűbben ahhoz tudnám hasonlítani, mintha a paprikás krumplival együtt főzték volna meg a pacalt. Több se kellett nekem, hamar elhatároztam, hogy ezt bizony nekem is el kell készítenem! Ezúttal az eredeti receptnek nem néztem után, inkább egy teljesen a saját ízlésemnek megfelelő verziót készítettem.