A jelen írás tárgyát képező recepthez az ötletet egy nagyon kedves régi ismerősöm / volt osztálytársam, valamint az ő vérprofi és imádnivaló blogja, az Illatok a konyhámból adta, amit egyébként mindenkinek csak ajánlani tudok! A képek és a leírás alapján is igencsak kedvemrevalónak tűnt a recept, aminek a megjelenését követően nem sokkal én is elkészítettem a saját verziómat! ;) Félelemre egyedül a padlizsán adott okot, mivel ki nem állhatom, legalábbis idáig akárhányszor próbálkoztam vele, nem igazán sikerült közelebbi barátságot kötnünk...

Gondolkoztam, hogy vajon írjak-e azon alkalmakról is, amikor nem minden úgy sült el, ahogy azt vártam, vagy ha éppen kifejezetten rossz élményben volt részem valahol? A kezdeti kétségeimen felülkerekedve végül rájöttem, hogy miért is ne?! Nyilván elsősorban nem az otthoni főzőcskézéseim fognak a negatív rovatban szerepelni, hiszen manapság azért nem olyan ritka dolog az, ha az ember valahol nincs teljesen megelégedve a szolgáltatással... :)

Nagyon nagy kedvenceim a tésztafélék, a milánói/bolognai cuccok pedig különösképpen. Persze mindig igyekszek változtatni az összetevőkön, ízesítésen, így mindig különleges tud maradni ez a könnyen és gyorsan elkészíthető finomság. Ezúttal viszont úgy gondoltam, hogy a darált hús helyett kipróbálok valami mást, így esett a választás az örök klasszis párizsira!

Ha éppen nincsen ideje az embernek valami komolyat főzni, egy jó rántottát bármikor össze lehet dobni. Arról nem is beszélve, hogy némi találékonysággal nagyon sokféleképpen el lehet készíteni, illetve a végtelenségig lehet variálni, bonyolítani a dolgokat. Ezúttal egy mondhatni klasszikus és egy talán kissé szokatlanabb formáját fogom kielemezni a rántottának.

A 2011-es Magyarország Tortája, a kecskeméti barackos kölestorta után nem is volt kérdéses, hogy szinte gyermeki lelkesedéssel vártam, hogy vajon 2012-ben sikerül-e felülmúlni, vagy legalább megközelíteni az előző esztendő fejedelmi alkotását. Nos a szabolcsi almás máktorta kellően izgalmasnak hangzott ahhoz, hogy joggal bizakodjak egy újabb gasztronómia csúcspontban.