A második burgerező, amit kiszemeltem, azzal fogott meg előzetesen az étlapon kívül, hogy ez a legrégebbi gyorskajálda a városban, ami 2002-ben nyitotta meg kapuit. A kínálat elég változatos, a burgereken kívül különböző döner variánsok, szendvicsek, saláták és grillcsirke is kapható, én pedig a legnagyobb, névadó burgerre neveztem be végül.
A kiszolgálást eléggé egykedvűnek mondanám, de egyébként a két véglet jellemző az országra ezen a téren. A teljes életuntság, egykedvűség, illetve az olyan szintű túláradó kedvesség és jófejség, amilyennel korábban még sehol se találkoztam. Ugye az első albán burger mustra egy elég kaotikus élmény volt, azért itt is akadtak érdekességek. Például a kiírás szerint a húsra több opció is van (csirke, marha) de ezt senki se kérdezte meg előzetesen, illetve a képen két szósz is jár a burgerhez, amiből végül csak egy érkezett az asztalhoz. Mindettől függetlenül korrekt képet mutatott az összeállítás.
A zsemle kézbe fogva és az első harapásnál is jelesre vizsgázott, egy szokásos, modernebb, kalácsosabb pékáru, ami nagyon jó keretet biztosított végig. A húspogácsa nem túl vastag, így határozottan kellett a dupla belőle az én étvágyamhoz. Egyébként nagyon jól lett sütve és hát egy egészen félelmetesen ütős fűszerezést kapott. A sajt is nyúlt, mint a mesében, a bacon pedig megadta az ilyenkor kötelező pluszt. Saláta, paradicsom és csemegeuborka is az összeállítást erősítette, ami ízre és állagra is egy nagyon jó burgerré állt össze. A sültkrumpli úgymond szokásos semmi extra, de amúgy rendben volt, ahogy a mellé kapott majonézes szósz is. Mindez pedig 850 LEK, azaz 3400 forintért.