A blog rendszeres olvasóinak nem lesz újdonság ez a bevezető, amiben azt ecsetelem, hogy montenegrói utam előtt jó szokásom szerint rendkívül alaposan felkészültem nem csak a látványosságokból, hanem a különböző gasztró helyekből is. Fekete öves burek rajongóként már alig vártam, hogy napi szinten tömjem magamba ezt az egyszerű de nagyszerű finomságot, de persze burger és tradicionális fronton is szép számmal voltak kiszemeltjeim, a kraft sörözőkről nem is beszélve. 

A podgoricai S.M.A.S.H. mellett a másik burgeres kiszemeltem a Bura Pub volt Budvában, ami több ponton is hasonlóságot mutatot az előbbivel, hiszen itt is smashed burgerek kaptak helyet az étlapon, a sörcsapokon pedig helyi kraft sörök. Amúgy nem gondoltam volna pár évvel ezelőtt, hogy gondot fog okozni egy "hagyományos" kraft burgerező keresése, de azért a pozitív külföldi tapasztalatok miatt már annyira nem félek a smashed műfajtól sem.

Jó szokásom szerint alaposan felkészültem gasztro téren is montenegrói indulásom előtt, a fővárosban pedig igazából egyedül a S.M.A.S.H. volt az, ami felkeltette a figyelmemet burger fronton. Igaz a smashed műfaj nem a kedvencem, de külföldön valahogy rendre pozitív meglepetések érnek, ráadásul a kraft sörös választék is határozottan húzóerőnek számított.

Korábban már csináltam egy jó kis IPA sörös sertéspörköltet, most ezen a vonalon maradva ezúttal egy sörös sertésragu készítésébe fogtam bele, amihez a pörkölthöz hasonlóan én lapockát használtam, de ez természetesen ízlés szerint variálható.

Nagy rajongója vagyok a túrós édességeknek, én magam viszont viszonylag régen alkottam ebben a műfajban, így aztán gondoltam, itt az ideje valami ütős finomságnak! Valami nagyon könnyed kis desszert volt az elképzelés, hamar össze is állt a recept, a végeredmény pedig minden előzetes várakozásomat felülmúlta. Csak azt sajnáltam, hogy nem nagyobb tepsivel sütöttem...