Olaszország felfedezése régi adósságom volt már és a tavalyi milánói kiruccanásom után ezúttal a pizza szülőhazájába látogattam el. Nápolyi utamat szokás szerint egy alapos felkészülés előzte meg, mondhatni rutinosan kutattam a legjobb helyeket az engem leginkább érdeklő műfajokban és szépen gyűltek is a szemrevaló helyek. Arra előzetesen is fel voltam készülve, hogy pizzák terén lesz a legnehezebb a választás, de a valóság még engem is meglepett. Konkrétan még az indulás előtt is, sokadjára is újraterveztem, illetve újrarangsoroltam a helyeket. Persze rengeteg mondhatni kihagyhatatlan klasszikus helyet is számításba vettem, de még ezeknél se volt teljesen egyértelmű, hogy most akkor ez a legjobb vagy épp a legrosszabb pizza Nápolyban?! Persze, nyilván ízlések és pofonok, meg a google értékelések se számítanak szentírásnak, így végül próbáltam kicsit lazábban hozzáállni a dologhoz és bíztam benne, hogy nem nagyon fogok majd mellényúlni...

Ugyan a pizza szülőhazájában nyilván én is inkább a pizzára fókuszáltam, de azért persze nem maradhatott ki a burgerezés sem. Több szimpatikus helyet is kinéztem előzetesen, végül a DoubleB egysége lett a befutó. Jelenleg két étteremmel képviseltetik magukat a városban egy külkerületi és egy belvárosi étteremmel, én ez utóbbiba tértem be.

Korábban valamelyik régi cikkemben már elméláztam a dicső múlton, amikor az ezredforduló környékén megismerkedtem a Don Pepe békéscsabai egységével, illetve a bugaci pizzával, ami egy iszonyatosan dögös csirkemájas feltéttel gazdagon megpakolt összeállítás és mai napig megtalálható az állandó kínálatban. Ezért is örültem meg a februári akciós ajánlatokat nézve, hogy egy pizzalepény formájában újul meg a jól ismert ízvilág, én pedig nagyon kíváncsian vártam, hogy mindezt megkóstolhassam. (2790.-) Szokás szerint a békásmegyeri étteremből rendeltem.

Annak idején a blog indulásakor már csináltam egy hasonló ételt, amire igazából a jelen recept elkészítése közben döbbentem rá, de mivel több helyen is eltértem az ősrégi recepttől, így arra gondoltam, ez is megér egy külön bejegyzést.

Gyerekkori és egyben megunhatatlan kedvencem a krumplis tészta. Tipikusan egyszerű de nagyszerű étel, amit persze nyugodtan variálhatunk is kedvünk szerint. Én annak idején (10 évvel ezelőtt!) csináltam már egy jó kis vörösboros őrületet, aztán 1-2 éve egy igen jól sikerült édesburgonyás verziót is. Most inkább maradtam az alapreceptnél, amit "csupán" kellő mennyiségű füstölt szalonnával és mennyei viharsarki házikolbásszal emeltem új magaslatokba.