Az Attaboy-t szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt ismertem meg egy jó kis Small Town Burgernek köszönhetően, és akkor még kizárólag házhozszállítás formájában lehetett a kínálatukhoz hozzájutni. Később egy komolyabb ömlesztett cikket is összehoztam rendelős helyekről, és rá kellett jönnöm, hogy ez a műfaj valahogy nem nekem való. És mégis, az Attaboy még ezen az egyáltalán nem könnyű fronton is olyat alkotott, ami sok frissen, helyben fogyasztható társára is köröket vert! Így aztán én is örömmel fogadtam a 2014-es év végén megnyílt első beülős üzletüket a VII. kerületi Síp utcában.
Már nem is emlékszem, hogyan futottam bele ebbe a receptbe, de elsőre beleszerettem. A hozzávalókon és a készítés módján is változtattam picit és az elnevezéssel is bajban voltam (a legtöbb helyen háromszögnek hívják, pedig akárhogy néztem a képeket, mindenhol trapézokat láttam), de a végeredmény önmagáért beszél. Az utóbbi idők legdurvább cucca, azonnali függőséget okoz, egyszerűen nem lehet abbahagyni!!!
Körülbelül évente egyszer valamilyen okból elkeveredek az Instantba, a budapesti éjszakai élet egyik megkerülhetetlen bástyájába, jelen esetben például egy jó kis év végi zenekaros megbeszélés & italozás volt az apropó. A helyet gondolom nem kell különösebben bemutatni a pesti lakosoknak, vagy bárkinek aki akár csak egyszer is megfordult a fővárosi éjszakai életben. Nagy meglepetésemre (vagy talán nem is olyan nagy meglepetés ez ma már), de ide is betört a burger forradalom és meg is beszéltük már az elején, hogy majd kilépőnek mindenképpen legyűrünk egyet!
Régen főztem már krémlevest (e kategória pedig a kedvenceim egyike), így aztán újév napján újult erővel vetettem magam a főzőcskézésbe, hiszen még annyiféle leves várja, hogy elkészítsem, illetve megkóstoljam. A szóban forgó receptet nem is olyan régen egy újságban fedeztem fel és rögtön megragadta a fantáziámat!