Azon már szerintem senki sem lepődik meg, ha valami iszonyatos nagy őrültséggel rukkol elő a Don Pepe, hiszen nagy mesterei a különböző ételek keresztezésének, extrém megoldások csúcsra járatásának, de azért még így is lehet rendesen pillázni néha, hogy milyen elképesztő újdonságokkal tudnak előállni hónapról hónapra.

A rakott zöldbab gyerekkori kedvencem és anno a Színes RTV újságban találtam egy igen tetszetős receptre és kértem meg jóanyámat rögtön, hogy egyszer ez legyen az ebéd, haha. Később némi változtatással kialakítottam a saját kis verziómat és jó ideig rendszeresen el is készítettem, majd valahogy a feledés homályába veszett a dolog és csupán egy pár évvel ezelőtti, erősen újragondolt rizses verzió erejéig tért vissza nagy kedvencem a terítékre. Próbáltam a recepttáramban valami régi írást találni az arányokról de semmit nem találtam, így mint oly sokszor, maradtak a jó öreg megérzéseim.

A Bajor Sörözőről írt értekezéseim állandó vendégnek számítanak már a blog indulása óta és a tavaly novemberi felújítást követő újranyitás óta többször is terveztem egy visszatérést, amire a napokban sikerült sort kerítenem egy baráti sörözés keretein belül.

Zalaegerszegen korábban teszteltem már a Strike burger kínálatát, de már akkor is a listámon szerepelt a Díszpinty, amiről sok jót hallottam, olvastam korábban. Most, hogy ismét a városban jártam, kihagyhatatlan programnak számított a Dísz tér meglátogatása, hiszen itt található a szóban forgó gasztro bár is, a kora nyári időre való tekintettel pedig természetesen a hangulatos kis teraszon foglaltunk helyet.

A hétvégén Zalaegerszegen jártam egy baráti látogatáson és a városnéző túránk elengedhetetlen része volt némi gasztronómiai kalandozás is. Első utunk a Zalaco Bisztróba vezetett, ami kívül-belül egy nagyon szimpatikus képet mutatott, és a személyzet is abszolút kedves és segítőkész volt. Az étlap igen változatos, a teljesség igénye nélkül pizza, saláta, tortilla tekercs opciók és szemrevaló sütemény különlegességek is a kínálatot erősítették és a szomszédos asztalokhoz kiérkező ételeket elnézve hamar elkönyveltem, hogy elég komolyan gondolják a nagy adagot és az ízléses tálalást is. Az én szemem az amerikai specialitásokon akadt meg és bizony nem volt könnyű döntés, hogy mit is válasszak. Vérző szívvel ugyan, de elengedtem a hamburgert, mivel nekem évek óta nagy misszióm, hogy egyek végre egy igazán jó Philly Cheese Steak Szendvicset, amihez eddig még nem igazán volt szerencsém. Mármint jóhoz.