Manapság már szinte szitokszónak számít gasztro körökben a gyros, de ez persze nem azt jelenti, hogy csak és kizárólag szemetet lehet ebben a műfajban találni idehaza, bár az tény, hogy alaposabb utánajárást igényel a dolog, ha az emberfia valami igényesre vágyna ezen a téren. Még csak márciusban lesz egy éve, hogy a fővárosi Hari Kebab megnyitásának köszönhetően egy igazán értékes és különleges versenyzővel gazdagodott a főváros  gasztrotérképe. Persze az erős kezdés után nem egyszer láttunk már erős hanyatlást, és épp ezért is érdekes most ez a cikk, mert annak idején ott voltam a nyitásnál, de valahogy feledésbe merült akkor a cikk megírása, most viszont egy újrázásnak köszönhetően elhatároztam, egy igen komoly értekezést írok az élményeim összességéről.

A Don Pepe kreatív osztályán a kissé álmoskásabb januári ötletek, újdonságok után úgy néz ki, nagyon belehúztak, hiszen a februári újdonságok mindegyike olyan, hogy rendesen többször el kellett olvasnom a szórólapot, hogy biztos legyek benne, nem csak káprázik a szemem. Ilyen a Megagiga Supreme Pizza (2590.-) újdonság is, amit lehetne nemes egyszerűséggel akár emeletes pizzának is nevezni, de valójában, ahogy azt már a címben is lelőttem, egy töltött, rétegelt, dupla tésztás ügyről van szó.

A fővárosi Pöriző idén év elején nyitotta meg kapuit és nem csak kivételesen dicséretes, de jóformán egészen egyedülálló módon tartják szem előtt azt, hogy a lehető legtökéletesebb ételt a fogyasztók visszajelzéseit folyamatosan szem előtt tartva, kiértékelve alakítsák, megállás nélkül addig gyúrják az eredeti elképzelést, míg a lehető legtökéletesebb végtermékkel sikerül előállniuk. A helyszín az Arany János utcai metrómegálló, az egykori PeP Burger melletti kis egység, ami tényleg annyira pici, hogy az elkészült mű elfogyasztására is az utcán kell sort keríteni, így aztán elmondható, hogy nem csak egyedi, nem csak igazán magyaros, de tényleg a szó legszorosabb értelmében vett street food újdonsággal van dolgunk.

Nagy kedvenceim közé tartoznak a különböző tengeri herkentyűk, viszont eddig leves készítésére még nem adtam a fejemet. Most viszont végre elérkezett az idő, és a cudarabb időjárásra való tekintettel egy igazi testet-lelket melengető ütős és rendkívül gazdag leves kerekedett ki a legelső próbálkozásomból, ami még a legmerészebb előzetes várakozásaimat is felülszárnyalta ízvilágban.

Ahhoz képest, hogy mennyire szeretem a májat, már nem is emlékeztem, mikor készítettem valamilyen máj központú ételt utoljára, így aztán hamar elhatároztam, hogy alkotnom kell valamit ebben a témában. Gyorsan összeállt a kép, hiszen egy ideje bevetésre várt már a Sárréti Chilifarm eddig számomra ismeretlen terméke, a Balogh Dani receptje alapján készült Lecsókolom, így aztán meg is született a döntés, hogy egy igazán belevaló lecsós májat fogok készíteni, de az elkészült étel elsöprő erejére még én sem voltam felkészülve...