Alig néhány hete, hogy megnyitotta kapuit a Revolución Budapest az Akácfa utcában és a Tex-Mex vonalat erősítik jelenlétükkel a hazai palettán. Ez még önmagában nem is lenne egy akkor hír, viszont ha hozzávesszük, hogy az egész mögött Balogh Dani áll, akinek neve minden bizonnyal sokaknak ismerősen cseng, hiszen vele indult a W35, ahol aztán éveken keresztül konyhafőnökként munkálkodott. Így aztán eléggé magasra lett helyezve a léc előzetesen, és nagyon kíváncsi voltam, vajon sikerült-e olyan összeállításokat alkotni, amivel friss vért pumpálhat a hazai street food vonalba a hely, vagy "csupán" egy újabb korrekt étkező nyílt a belvárosban. Én mindenképp bíztam az előbbiben, de persze azzal se lett volna baj, ha csupán az utóbbi teljesül...

A belépést követően jobbra a pultot, balra pedig egy jópofa vendégkönyvként funkcionáló falat látunk, szemben pedig egy lépcső vezet felfelé a vendégtérhez. Az alapterület nem túl nagy, de nincs ezzel semmi gond. Kellemes hangulatú, családias légkör jellemzi az egész helyet és nagy örömömre jófajta kézműves sörök is vannak a hűtőben, méghozzá a Reketye Sörfőzdétől. Egy sör mellett gyorsan végig is mentünk a fontosabb tudnivalókon Danival a hellyel kapcsolatban, illetve alaposan kiveséztük az étlap összes szereplőjét. Külön érdekesség, hogy folyamatosan változik a kínálat, így aztán eléggé nehéz elképzelni, hogy aki szereti ezt a vonalat, az valaha is ráunna a Revoluciónra, hiszen az újabb és újabb  kreálmányok egész biztosan visszacsábítják a kedves vendéget időről időre.

Elsőként egy jó levest próbáltam ki, Sopa de lima névre hallgat, ami egy jó kis gazdag citrusos csirkelevest takar, friss zöldség betétekkel. Az igazat megvallva eléggé közel áll a pho levesek világához a dolog, rendkívül gazdag, nagyon friss, és iszonyatosan ízletes az egész. A csirkecomb husi álomszerűen puha, omlós, a zöldségek pedig nagyon frissek, roppanósak és bár ugyan nincs benne chili egy nagyon pici csípősséget éreztem a torkomban, amit akár a retek és a hagyma együttese is biztosíthatott. Ez bizony egy nagyon erős 10/10 élmény volt, és egész biztos, hogy máskor is benevezek majd egy levesre, és már most kíváncsian várom hogy mi lesz a következő! Akár egytálételként is megállja a helyét egyébként.

A folytatásban egy nagyon erős előétel következett a sajtgolyók képében, amik panír nélkül sülnek és az a kis finom kéreg sütés közben alakul ki, a chipotlés fokhagymás szósz pedig annyira menő, hogy egyrészt az alap, hogy a zöldségekkel kimártogattam, de végül gyermeki lelkesedéssel az utolsó cseppig tisztára nyalogattam a kis tálkát, haha. Ezt muszáj kipróbálnia mindenkinek!

Harmadik fogásként érkezett a burger, amit egyértelmű volt, hogy nem hagyhatok ki. A tál nagyon gusztusos, a hamburger pedig tényleg eléggé egyedi, szakít a megszokásokkal, na de lássuk, hogy miből is áll pontosan! A zsemle nagyon szuper, kellően stabil alapot biztosít, miközben egyáltalán nem tömör, könnyed darab, a kis logó a tetején pedig nagyon jópofa. A hús teljesen rendben van, a naturalistább vonalat képviseli. Cheddar helyett bivalyfeta kapott helyet a burgerben és a cukkini mustár is az exkluzív mivoltát emeli a hambinak. A köretként érkező krumpli abszolút telitalálat, imádtam, ráadásul egy olyan barackos csípős szószt is kaptam mellé, hogy konkrétan a könnyem is kicsordult... Jedi Tej néven fut és persze, hogy a Sárréti Chilifarm terméke, amit Balogh Dani mester irányítása alatt fejlesztettek ki. Őrület! Jobb ha mindenki felkészül egy iszonyatosan elemi erejű csapásra. (Alapból egyébként nem jár ehhez a burgerhez, csak a másik, Yellow Death névre hallgató hambihoz.) A csalamádét én annyira nem tartom fontosnak ilyen esetekben, de rosszat nem tudnék rá mondani, jól teljesített. Összességében ugyan nem okozott nekem elemi erejű katarzist, de ez minden bizonnyal amiatt is lehetett, hogy a többi étel annyira erősen teljesített, hogy nehéz volt felülteljesíteni, de ez egyáltalán nem baj. Egy teljesen korrekt burgerről beszélhetünk, ugyanakkor az étlap többi résztvevője engem jobban levett a lábamról.

A hely egyik zászlóvivője a burrdog, ami egyfajta elborult hot-dog burrito párosítás, ami mellé még egy kis tálkányi kellemes salsa is jár. Olyan saját készítésű tortilla lapba kerülnek az összetevők, hogy azt alig akartam elhinni. Én ilyen finomat még életemben nem ettem, ennek fényében minden más próbálkozás egy rossz vicc. Ízében és állagában is egyszerűen utolérhetetlen. A kolbász szintén első osztályú, a savanyított lilahagyma pedig megint csak hibátlan. Egészen elképesztő ez az ízkavalkád, nálam ez lett az abszolút kedvenc összességében. Ha valaki csak egy dolgot próbálna itt ki, akkor mindenképp ez legyen!

Végül még egy desszertre is beneveztem... De mivel már így is majd kidurrantam, így az eredetileg három gombócos adag helyett kiegyeztünk egyben, kóstoló gyanánt. Ez a desszert pedig nem más, mint egy rántott tejberizs golyócska, hihetetlenül könnyed fahéjas tejszínhabbal és chilis porcukorral. Aaaaaa... Nagyon jó! A lime-ot mindenképp érdemes még ráfacsarni a gombócra a teljes élmény érdekében.

Összességében egy borzasztó erős gasztronómiai élményben volt részem, rengeteg extravagáns ötlettel, megoldással találkoztam és még így is csak jó ha az étlap felébe kóstoltam bele... Persze még nagyon az út elején jár a Revolución, de mindenképp dicséretes a törekvésük, a hozzáállásuk az egészhez. Az árak minden esetben 2000 Ft alatt mozognak, ami szintén baráti. Egy nagyon kellemes hangulatú, szimpatikus személyzettel operáló kis helyet ismerhettem meg, ahova egészen biztos, hogy én is többször vissza fogok még térni. Csak így tovább, hajrá!