Bevallom, a Dang Muoiról mindeddig még csak nem is hallottam, jelen esetben is egy baráti ajánlásnak köszönhetően egy kis beszélgetős sörözgetést követően tértünk be a Móricz Zsigmond körtér közvetlen közelében, a Villányi út elején található kedves kis egységbe, de egyébként a főváros több különböző részén is található étterem ugyanezen égisz alatt. Némi utánaolvasásnak köszönhetően megtudtam azt is, hogy több mint 10 évvel ezelőtt családi vállalkozásként indult egy józsefvárosi piaci büféként, mára pedig egy 5 étteremmel büszkélkedő kis lánccá nőtte ki magát.

Hallgatva a már lényegében törzsvendégnek számító barátom tanácsára, a 10-es sorszámú levessel próbálkoztam, ami egy marhahúsleves volt „hue” módra enyhén csípős citromfűvel, vékony sertéshússzeletekkel, babcsírával és bazsalikommal. Három különböző méretben lehet a leveseket kérni, mi most megmaradtunk a kis méretnél, ami még így is egy emberes tányért jelentett színültig megtöltve. Bele se merek gondolni, mekkora lehet a nagy adag, haha…

Elég brutálisan meg volt pakolva a tányér, és hát ami még ennél is fontosabb, hogy a rendkívül erős vizuál egy utánozhatatlanul fenséges ízélménnyel párosult. Az asztaloknál egy elég szimpatikus erőspaprikával teli befőttes üveg várja, hogy tovább erősítsünk az ételen, de ha ez még nem lenne elég, apróra vágott chili is érkezik még az asztalhoz némi citrommal egyetemben. A leves felét nem ízesítettem külön, így is csak kapkodtam a fejem, hiszen minden egyes kanállal újabb és újabb élmények értek. Féltávon belefacsartam a citromot is és egy teljesen új dimenziókba repített a már így is földöntúli élmény.

Egyébként a pult mögött egy táblán olvasható a levesek toplistája, gondolom fogyasztás alapján és hát valószínűleg nem véletlenül a szóban forgó összeállítás az első helyen virított. Az egyébként igen változatos és gazdag levesválasztékon túl különböző egytálételek is erősítik a kínálatot és hát bizony nagyon szívesen végig enném pontról pontra a menü szereplőit. No de visszatérve még a leveshez, minden fronton tökéletesen teljesített, miközben a 990 forintos ár is teljesen barátinak mondható. Az eszméletlenül puha husi már önmagában nagy plusz pont, a tészta is hibátlanul teljesített, miközben a rendkívül üdítő citromfűért és igen kellemes csípősségért határozottan járnak megint csak az extra pontok. Én eddig kicsit felemás élményeket dédelgettem pho fronton, legtöbb esetben túlzottan semleges volt az ízvilág és/vagy szerény a tányér tartalma, de itt már az alaplé elviszi hátán az egészet, miközben a többi összetevővel együtt egy igazán ütős és felejthetetlen élménnyé állt össze a leves. Komolyan sajnálom, hogy eddig nem ismertem ezt az étteremláncot, az viszont biztos, hogy előbb-utóbb a többi ételt/éttermet is ki kell próbálnom majd!