A 2011-es Magyarország Tortája, a kecskeméti barackos kölestorta után nem is volt kérdéses, hogy szinte gyermeki lelkesedéssel vártam, hogy vajon 2012-ben sikerül-e felülmúlni, vagy legalább megközelíteni az előző esztendő fejedelmi alkotását. Nos a szabolcsi almás máktorta kellően izgalmasnak hangzott ahhoz, hogy joggal bizakodjak egy újabb gasztronómia csúcspontban.

Ahogy azt az előző bejegyzésben kiemeltem, a tavaly nyár igen komoly eseményekben bővelkedett, ezek közül is a legdurvábbnak a másfél hetes EU/Balti turné bizonyult sok sok élménnyel, sok sok különleges étellel, amiket most itt megpróbálok egy csokorba szedni.

A tavalyi nyár több szempontból is eseménydús és emlékezetes volt számomra. Elsősorban rengeteg új helyen jártam, és igyekeztem minél több különleges finomságot is kipróbálni persze. Ezen utazások soráról következzen most az első fejezet, ami igencsak festői környezetben a horvátországi Zadarban történt eseményeket fogja feleleveníteni. Már eleve egy tengerparti fesztiválon fellépni óriási élmény, ami mellett a belváros is mesés szépségeket tartogatott. Az első nap kivételével végig sikerült szuper időt kifogni, viszont az első este olyan szintű vihar tört ki, hogy a szakadó esőben mi is egy kisebb sátor alá menekültünk be, ami történetesen egy rendkívül szimpatikus grillezős halétkezde mellett volt.

Ahány ház, annyi szokás. Ezzel a szlogennel lehetne jellemezni az igencsak közismert és közkedvelt paradicsomos húsgombócot is. Ezúttal én megmaradtam mondhatni a sztenderdnél és minden különösebb újítás nélkül egész egyszerűen az én szám íze szerint elkészítettem az ételt. Igaz én azt a verziót részesítem előnyben, amikor nem csak leöntve van a gombóc egy kis szósszal (láttam ám már ilyet is!), hanem jól telefőzök egy nagy lábast szósszal, ami mellé persze a húst sem sajnálom...