Ahogy azt az előző bejegyzésben kiemeltem, a tavaly nyár igen komoly eseményekben bővelkedett, ezek közül is a legdurvábbnak a másfél hetes EU/Balti turné bizonyult sok sok élménnyel, sok sok különleges étellel, amiket most itt megpróbálok egy csokorba szedni.
Az egész egy igen emlékezetes budapesti koncerttel kezdődött az A38 Hajón, ami után másnap Nagyszeben felé vettük az irányt. Még a határ előtt megálltunk Apátfalván egyet pihenni, ahol a Pintér Vendéglő elég szimpatikusnak tűnt néhány falat bedobására. Igencsak szemrevaló volt a kínálat, amiből végül a Yenkee hamburger mellett tettem le a voksomat aminek már a kézhezvételekor tudtam, hogy ez egy igazán durva hambi lesz. Volt súlya a kicsikének, de ami még ennél is fontosabb, rendkívül finom, friss buciban, rendkívül ízletes hússal, rengeteg sajttal és zöldséggel volt megtöltve. ha pedig ez nem lenne még elég, sültkrumpli is volt benne, ami elég durvának tűnt már leírva is, de azt kell mondanom, hogy baromi nagy ötlet! Csillagos ötös volt ez a hamburger!
Nem áll szándékomban az egész turnét elmesélni, úgyhogy tényleg csak nagy vonalakban annyit, hogy a következő nap Kolozsváron játszottunk egy nagyon jó helyen és már nem emlékszem, hogy pontosan mit is, de valami tortilla szerűséget ettünk, ami megint csak valami hibátlan ügy volt, nevetségesen alacsony áron. Aztán a szálláshelyen történtek elmeséléshez egy külön blogot is érdemes lenne nyitni, úgyhogy azt most hagyjuk is... Magyarországot átszelve, épp az utolsó pillanatban beesve még Eszéken egy fesztiválfellépés következett, amit követően pécsi barátainknál szálltunk meg majd töltöttük el tartalmasan az egyetlen pihenőnapunkat. Délidőtájt a helyi szinten kultikusnak számító Salibárban kötöttünk ki, ahol egy újabb gasztronómiai katarzist éltünk át. Én egy minden szempontból brutálisan fantasztikus Kolbászos paradicsomlevessel kezdtem be, amiben még bab is volt bőségesen. Második fogásként pedig a serpenyőben sültek közül a Berni serpenyővel (csirkemell, spárga, pesto, bacon, sajt) végeztem ki magam, ami mellé még steak burgonyát is kértem biztos ami biztos. :)
Egy Rockmaratonos koncertet követően egy brutálisan hosszú út várt ránk Lettországba, ahol Jelgava, Riga, Césis és Liepaja ejtett minket szűnni nem akaró ámulatba szépségével, vendégszeretetével. A legtöbb helyen elfogyaszthatatlan mennyiségű étel- és italjegyeket kaptunk a klubokban, ahol tésztás megfejtésektől kezdve pizzákon át grillkolbászig minden volt...
Az utolsó állomás Litvániában volt egy motoros klubban, ami leginkább az Alkonyattól Pirkadatig című filmre emlékeztetett. A vendégszeretet itt már tényleg elképzelhetetlen méreteket öltött kezdve már a fogadtatásunkkal. A délutáni érkezésünk alkalmából egy bográcsos báránylevessel vártak minket, amiben én egyedül az olívabogyó jelenlétét furcsállottam, nem igazán éreztem odaillőnek. Viszont ezután elszabadult a pokol. Mindenki mellett volt legalább egy "őr" aki mindig arra ügyelt, hogy sose legyen senkinek üres a keze, a pohara. Elképzelhetetlen mennyiségű helyi italspecialitásokat fogyasztottunk el, miközben valami elképesztő disznótoros hidegtál asztal állt a pult mellett, amit ügyes kezek azonnal újra csurig töltöttek, amint elkezdett valamiből egy kicsit is fogyni... A kegyelemdöfést azonban a másnapi menü adta meg. Látszott, nem ma kezdték a szakmát samogitianos barátaink, mivel egy klasszik másnaposságűző káposztalevessel és egy nagy vödörnyi zeppelinasszal fogadták az ébredőket. <3 Samogitian MC <3
