Ezzel a bejegyzéssel le is zárnám a múltidéző sorozatot, hiszen az eddigi posztok a saját készítésű ételek helyett inkább élménybeszámolók voltak 4-5 évvel ezelőttről, de mégis fontosnak éreztem ezek megosztását is, hiszen valahol itt kezdődött minden. Mondjuk akkoriban még nem dokumentáltam mindent olyan serényen mint az elmúlt 1-2 évben, de azt hiszem nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy ide vezethető vissza ennek az egész Gasztro Túra dolognak a kezdete! Ezúttal első kiadós londoni túrám kerül terítékre, aminek keretein belül egy igen kiadós British Museum kalandtúrát követően rögtön a sarkon belebotlottam egy végtelenül szimpatikus hot dog árusba, aki a mennyiség mellett a minőségre is ügyelt, egy teljesen új szintre emelve a hot dogról kialakult addigi elképzelésemet.

Az angliai kintlétem során megtapasztalt meglepetések egyike az volt, amikor a munkahelyemen elhelyezett automata kínálatát böngészve a különböző chipsek és édességek között egy zacskónyi igazi gyöngyszemre bukkantam ‘pork scratchings’ néven, ami egész egyszerűen jó kis hazai töpörtyűt tartalmazott. Mondanom sem kell, gyermeki lelkesedéssel estem neki a csomagolás felbontásának miközben nem kevés fenntartással helyeztem számba az első falatot.

Nem kifejezetten tartozok az édesszájú emberek közé, sokkal inkább a húst hússal elvet vallom, de azért néha napján előfordul, hogy én is elcsábulok. Így történt ez azon a bizonyos napon is, amikor gyerekkorom egyik kedvencét, a rizsfelfújtot kezdtem el csinálni. Régebben (főleg a kezdeti, tömegnövelős edzések alkalmával) valami eszméletlen mennyiségű tejberizst ettem, szóval az alap nem igazán okozott túl nagy fejtörést. Míg rotyogott a tejberizs (egy csomag vaníliás cukorral meghintve) szépen el lehetett készülni a többi feladattal, miszerint 5 tojás sárgáját kikevertem vajjal és cukorral, míg a fehérjét habosra vertem, majd ezt az egészet szépen összekevertem és beleöntöttem egy tepsibe.

Megoszlanak a vélemények arról, hogy hol található Angliában a legjobb fish & chips, sokan pedig egyenesen gyűlölik eme nemzeti eledelt, de az biztos, hogy egyszer mindenkinek meg kell kóstolnia, ha a szigetországban jár. Három éves kintlétem alatt volt szerencsém többször, több helyen is kipróbálnom ezt az egyébként nem éppen túl bonyolult fogást, és valóban széles skálán mozog az élmények sora az egészen szörnyűtől a kiválóig. A leggyakoribb hibák a nyers hal és/vagy krumpli, illetve a zsírban tocsogó hal és/vagy krumpli. Nem véletlenül, én ezúttal csupán a kiválóval szeretnék foglalkozni.

Jó ideje már, hogy a facebook oldalamon vezetek egy Gastro Tour nevezetű mappát, amibe különböző ételekről töltök fel fotókat, kisebb nagyobb sztorikkal megspékelve. Szeretem a finom ételeket, és én magam is szeretek finomakat főzni, kísérletezgetni különböző dolgokkal. Az utóbbi időben egyre többen kérdezgették, hogy miért nem indítok egy blogot??? Nos, engedve a többség akaratának létrehoztam ezt a blogot, amiben először is a régebbi képeimet fogom feltölteni (mindegyikhez lesz egy pár extra fotó is), rövidebb-hosszabb sztorimeséléssel nyakonöntve azokat, majd ha sikerül utolérnem magam, akkor onnantól kezdve itt lehet majd nyomonkövetni a Gastro Tour eseményeit a jövőben. Bloghoz pedig facebook oldal is jár, amit tessék bátran jelölni és terjeszteni! ;)