Májusban üstökösként robbant be minden idők legdögösebb szendicsével a Don Pepe új termékcsaládja és instant fanatizmusom ugyan a folytatásban kissé hanyatlott, most, a negyedik fordulóban elérkezett a nagy visszatérés pillanata és már itt az elején lelövöm a poént, miszerint elég menő lett a novemberi kemencés szendvics, amiben a lazac játssza a főszerepet! A helyszín ezúttal is a békásmegyeri családias kis egység volt.
Tavaly télen készítettem már egy brutálisan finom, extravagáns csirkehusi levest (azt hiszem itt az ideje, hogy újra megcsináljam), most pedig a zordabb időjárásra, a hidegebb időre való tekintettel ugyanezen a vonalon mozogva ismét egy ütős leves főzésére adtam a fejem. Ezúttal az egyszerű de nagyszerű elvet alkalmazva egy testet-lelket melengető, tartalmas leveske született!
Mégis mi a franc bajom van nekem? Ilyen és ehhez hasonló kérdések fogalmazódtak meg bennem, miközben türelmetlenül vártam ellenfelem a gödöllői Corall Bistroban ücsörögve. Korábban egyszer már indultam olyan kihíváson, ahol egy brutális méretű burgert kellett elfogyasztanom és akkor rögtön meg is fogadtam, hogy soha többet. Az azóta eltelt két év úgy látszik elég volt ahhoz, hogy kedvet kapjak újra a dologhoz és egy a burgerimádók társasága nevezetű csoportban olvasott poszt, illetve az óriás burger fel is keltette az érdeklődésemet szinte azonnal.
A Don Pepe november havi extra burgere a ludas helyett Kacsás Matyi Burger első ránézésre és olvasatra is sikerre volt ítélve, így aztán egyértelmű, hogy a havi ajánlatok közül erre mentem rá elsőként. A helyszín ezúttal is a már lényegében törzshelynek számító békásmegyeri egység volt.
A legutóbbi főztömön, a szüreti pecsenyén felbuzdulva most egy szüreti kolbászleves elkészítésének estem neki, bár névadásilag a "brutálisan gazdag zöldségleves egy szál kolbásszal" találóbb lenne, haha, az élmény pedig önmagáért beszél, főleg ebben a fagyosra fordult időben nagyon jól tud esni egy ilyen jó sok mindennel telepakolt leveske!
