A blog rendszeres olvasói már jól tudják, hogy mekkora krémleves fanatikus vagyok, de idáig valahogy kimaradt a szórásból a fokhagymakrémleves, ami talán nyugodtan nevezhető az egyik legalapabb fajtának. Persze ennek is van ezer változata, és én is igyekeztem egy saját, extrém ízvilágot összehozni, az eredmény pedig az egyszerűség és a minimális ráfordított idő tekintetében még engem is meglepett.

Korábban már sikeresen leteszteltem egy hamburgert a W35-ben és már akkor szemet vetettem néhány más fogásra, ami miatt érdemesnek tartottam visszatérni valamikor a közeljövőben. Nos, egészen véletlenül pont a Wesselényi 35 szám alatt adódott dolgom a napokban, ahol egyébként nagyon durva, hogy milyen illatok keringenek a belső udvaron, nem igazán irigylem az ott lakókat. :) Viszont teltház volt, így inkább átnéztünk a W35 Romba, amivel kapcsolatban amúgy is kíváncsi voltam a helyre, hiszen 23-án én is részt fogok venni majd az erősevő versenyen.

Minden bizonnyal a Torkos Csütörtököt aligha kell bemutatni bárkinek is, hiszen már kilencedik alkalommal került megrendezésre eme jeles gasztronómiai esemény, aminek keretein belül a résztvevő éttermek vállalják, hogy féláron biztosítanak minden ételt és italt a kínálatukból. A tavalyi inkább negatív élmény után ezúttal bíztam benne, hogy sikerül egy jobb helyet választani. Felesleges lenne kertelni, ilyenkor tényleg rá kell menni az extra dolgokra, azért a félár nem játék, nem rántott húst kell ilyenkor enni, plusz az sem mellékes ugye, hogy hova megy az ember. Persze az ár, a drágaság nem mindig mérvadó, de szerencsére elég hamar megszólalt bennem a belső hang és a kínálatában is megnyerő, valamint a hely exkluzivitásában is igen tetszetős Nádor Magyaros Borétteremre esett a választás.

Ahogy azt a legutóbbi Burger Mustrában már pedzegettem, a fővárosi Akácfa utcában található Pig37-ben nem csak remek burgerek közül lehet szemezgetni, különböző frissen sült kolbászokat is lehet enni, ami engem rövid idő alatt visszatérésre csábított!

Az az igazság, hogy eme poszt első szereplőjéről még valamikor egy évvel ezelőtt frissen megírtam az élményt, de aztán valahogy elkallódott a vázlatok között és bár nagyon terveztem egy mielőbbi visszatérést, egy kicsit elhúzódott a dolog. De ami késik, nem múlik, íme a nagy ömlesztett elemzés az óbudai Alekszandrosz remek finomságairól.