Egy picit nagyobb kihagyás után csak összeállt az újabb mustra! Időközben sikeresen szerepeltem a W35 első erősevőversenyén is, és mivel az elmúlt időszakban elég sokat jártam otthon Békéscsabán, úgy gondoltam, hogy meglátogatok 1-2 régi kedvenc helyet, megszakértem a már jól ismert ízeket. Így aztán a négyből ezúttal csupán egy pesti helyszín található, összességében pedig ismét egy egészen kiváló összeállítást sikerült összehozni.

Egy lillafüredi kiruccanás alkalmával az egyik nap Diósgyőr várának felfedezését követően sikerült véletlenszerűen belebotlani egy roppant gusztusos hamburgert ábrázoló hirdetésbe ami Diósgyőr Burger néven hirdette magát. Mint az nem sokkal később kiderült, ez bizony csak a hátsó bejárat volt, és a hely már közben Véndiófa Bisztró néven fut, én pedig úgy éreztem, hogy ezt mindenképp ki kell próbálni! Belülről egy nagyon szimpatikus kialakítású, régies stílusú hely tárult elénk, ahol mi voltunk az egyetlen vendégek. Ez mondjuk mindig több kérdést is felvet, főleg, hogy szombat este volt, de a miérteket inkább ne is firtassuk. A menülap böngészése közben rögtön megakadt a szemem a Terminátor nevezetűn, ami a következőket tartalmazta: dupla hús, zöldségek, barbecue, cheddar sajt, karamellizált hagyma, bacon, gomba, salsa, guacamole, mindez pedig 1590 forintért. Elég gusztán nézett ki és igazából se az ízére se az állagára nem lehetett panaszom, de valahogy mégsem tudnék különösebben semmit se mondani róla. Jól egyben volt az egész, csak a vége felé kezdett szétesni a kezemben. Az ízek nem voltak túl hivalkodóak, és nem igazán sikerült minden egyes összetevőt sem beazonosítanom/tetten érnem, ellenben kellemes volt az összhatás és éhes sem maradtam utána, még ha néminemű csalódást is okozott a felfokozott várakozások után a terminátor...

Néhány hete figyeltem fel a helyre munkába menet a Somogyi Béla utcában sétálva, majd utánaolvasva különösen megtetszett a név köré igen komolyan kialakított design, illetve az igencsak szemrevaló kínálat. Rögtön szemet szúrt a saját burger, így néhány nappal később úgy alakult, hogy kollektívan ellátogattunk egy rendelésre... A belépés után egymás után értek a sokkhatások: hatalmas műtős felirat, infúziós tasakok, tolószék, műtős lámpa, mozis székek, fura fantázianevek, ugyanakkor ez az egész nem egy rideg, hanem egy igen barátságos hangulatot árasztva. Becsülettel végignéztem az étlapot, de én már tudtam rögtön, hogy ebből burger lesz, amit be is rendeltem gyorsan. A többiek a fish & chipsre mentek rá, illetve egyikünk a menüt próbálta be. Egy picit talán túlságosan is sokat vártunk az ételek érkezésére, de ebédidőben talán az a néhány perc extra belefért. Roppant gusztusos kivitelben, vágódeszkán érkezett a burger, jókora hússal, egy hatalmas fémvödör rogyásig teletömve sültkrumplival, valamint egy kis tálkányi ketchuppal. Először bátran kézbe vettem a burgert és haraptam egy jókorát bele, ami szinte azonnal atomjaira is hullott. Talán egy picivel masszívabb buci jót tenne az összképnek, de amúgy semmi gond nem volt vele, majd inkább késsel, villával folytattam a falatozást. A húshoz jó sok karamellizált hagyma, paradicsom, saláta, cheddar sajt és spéci sajtszósz is járt, de a kegyelemdöfést mégis a római köménnyel igencsak bőségesen meghintett sültkrumpli adta meg mennyiségre és minőségre egyaránt! Mindez pedig egy a kategóriájában igen kedvező 1290 Ft-os áron! Abszolút ajánlott az ügy!!!





Big Burger @ Hamburger Bár, Gyula


Nem emlékszem már pontosan, de van vagy 10 éve, hogy itt ettem utoljára. Túlzottan konkrét emlékeim nem voltak a burgerrel kapcsolatban, de abban biztos voltam, hogy minőségi a cucc, a gyulai Hamburger Bár pedig jól láthatóan azóta is kult státuszban tetszeleg. Nemrég a közelben volt dolgom (a reklám helye: egy jó stúdiózás a No Silence-ben), így adta magát a dolog, hogy visszatérjek. Továbbra is nagyon szimpatikus a hely, ami garantáltan szinte mindig tele van, egy baráti jótanácsra pedig be is kértem a Big Burgert (900.-), amihez még azért kértem egy adag héjában sült fűszeres krumplit (400.-) is. Nem sokkal később meg is kaptuk a kaját, amivel a kinti asztalnál táboroztunk le. A szimpatikus kis csomagolást kibontva egy igencsak gusztusos burger tárult elém, ám először a krumplit kóstoltam meg, ami egész egyszerűen hibátlan volt. Majd jöhetett a burger, amiben egyébként 16 dkg húspogácsa, 8dkg pirított lapsajt, sült lyoni hagyma és az ilyenkor szokásos egyéb zöldségek kaptak helyet. Mindenféle hivalkodó ízvilág helyett egész egyszerűen egy tökéletes ízharmóniával kápráztatott el az egész. Szinte hihetetlen, hogy ilyen árkategóriában (a legolcsóbb versenyző a kínálatban a sajtburger már 500 forintért!) valami ilyen jó legyen. A pirított zsemle, az egészen vaskos hús, a sajt és a zöldségek mind egy kiváló együttessé álltak össze, egy igencsak bőséges étkezést biztosítva. Aki errefelé él, annak nem kell bemutatni, aki viszont valamilyen okból kifolyólag erre jár, annak pedig kötelező kipróbálnia!




Speed Burger @ Speed, Békéscsaba

És akkor el is érkeztünk egy igazi legendához, a békéscsabai Speedhez, amihez megannyi emlék fűz, nem mellesleg pedig a város egyik igazi nevezetessége, a régió első minőségi gyorskajáldája, amihez foghatót azóta sem találni. Az pedig egy külön érdekesség a történetben, hogy egy időben a közvetlen szomszédságában próbáltunk a zenekarommal, haha... A Speednek van egy külön pizzéria része is, de az igazi mámort nem ez jelenti, hanem a kisebb helyiségben készülő hamisítatlan tortilla és hamburger. Az esetek többségében, úgy 90%-ban tuti hogy mindig csabai csípős tortillát ettem az évek során, amihez foghatóval tényleg nem találkoztam még azóta sem. Persze az évek során változott ez-az (igen, sajna a minőség is), meg persze nyilván én is akkor ettem a legfinomabbakat, amikor ismerősök melóztak ott, haha, de most már csak eme cikksorozat miatt is a hambi mellett döntöttem. A hús itt is ugyanaz, mint a tortillában, egy egészen elképesztő módon pikáns és egyedi ízvilágú marhahúspogácsa, amiről becsukott szemmel megmondanám bármikor, hogy ez Speed! A zsemle valójában semmi extra, de mégis működik, ahogy a többi összetevő is: a spéci speed-majonéz, gomba, sajt és a zöldségek.Mindez pedig 710 forintért, dupla hússal! Az alap hamburger pedig csak 530. A tortillák árai is ezen a vonalon mozognak, ami több, mint baráti. A különböző összeállítások is mind megnyerőek, tehát nincs mit ragozni, egy igazi fénypont ez a viharsarki éjszakában!





Burger Mustra #1 [Magic Burger, Retro Amerika Étterem (Pécs), ...]
Burger Mustra #2 [Zöld Pardon, Kaja.hu, ...]
Burger Mustra #3 [Bodega, Burger House, Belfrit, ...]
Burger Mustra #4 [W35, Kandalló, Bajor Söröző] 
Burger Mustra #5 [Pig37, Burger House, Attaboy!, Roni]

Az egész recept alapötlete onnan indult, hogy már nagyon régóta volt egy üveg jó kis ázsiai szilvaszószom, ami viszont méltatlanul feledésbe merült az idők során. Azt rögtön eldöntöttem, hogy valamilyen marhahúsos ételt fogok készíteni, gyorsan át is gondoltam, hogy mi lenne a legjobb összeállítás és egy gyors piaci körséta alkalmával be is szereztem az összes szükséges hozzávalót...

Ismét egy hétfői megbeszélés utáni ebéd, ismét egy új hely, legalábbis számomra. Mert hogy a többiek már meséltek róla, hogy a múltkor milyen mennyei volt a vöröslencse krémleves sült sajtgolyókkal. Több se kellett, irány a Fiktív Pub, a Horánszky/Krúdy sarkán, ami egyébként egy "angolos" helynek tűnt első ránézésre, ha másért nem is, hát amiatt, hogy Guinness sörük is van a csapon!

A tavalyi szezon végefelé új kedvencet avattam a Római-parton a Hekk Drive képében, ahova nem csak a nyárias októberben tértem még vissza, hanem egy jó kis Halloween bulira, majd valamikor novemberben (!!!) az utolsó napokban is csemegézhettem még a hekkből a téli záróra előtt. Idén hó helyett korai nyárral köszöntöttük a márciust, így én is hamar a part felé vettem az irányt...

Mi mással is nyithattam volna az idei szezont, mint egy jó hekkel?! Mivel már szinte hazajárok a Hekk Drive-ba, így egy jóízű beszélgetéssel telt el az idő, míg elkészült a halacska, amihez egy kis sültkrumplit és néhány szem csípős savanyúságot kértem, illetve megkóstoltam a házi limonádét is, ami egyébként kiválóan teljesített. Nem igazán tudom megragadni a lényegét, hogy miért is, de nekem most valahogy még jobban tetszett a hekk, mint eddig! Mondjuk ebben valószínűleg az is szerepet játszhatott, hogy a tavalyihoz képest sokkal erőteljesebb volt a fokhagymás pikantéria, amit ugye tavaly egy picit hiányoltam is... A krumplival és a savanyúsággal nem csak hogy remekül harmonizált az egész, de rendkívül laktató összeállítás volt ez.

Korábban láttam már egy rendkívül csábító fényképet egy idei újításról desszert fronton, ami nem más, mint az áfonyás gőzgombóc vaníliaöntettel és mákkal. Erre ugyan nem került sor rögtön, de néhány órával később a kíváncsiságtól és némi visszatérő éhségtől hajtva beneveztem egyre. Ugyan továbbra sem vagyok különösebben édesszájú, de ez tényleg jó volt. Persze továbbra is a halak miatt fogok visszajárni, illetve még szemet vetettem a sültkolbászra is, amit majd egy következő alkalommal majd jól ki is fogok próbálni! ;)

Ezt a receptet már nagyon régen kinéztem magamnak az Illatok a Konyhámból oldalán, amit egyébként egy nagyon kedves középiskolás volt osztálytársam csinál és annak idején nem kevés inspirációt adott a saját oldalam elindításához is. :) Szóval ez a kaja egy baromi egyszerű fogás, de ismét nagy hangsúly van az alapanyagok, jelen esetben a jó kis hazai házikolbász minőségén.